Szervezkedtem, osontam és ármánykodtam, majd ennek eredményeképp sikeresen pennavégre tűztem Herczeg Ákost, a Szögligeti Szalamandrák ex hajtóját, aki a következő évtől vezetni fogja a bagolyköves kviddicsmeccseket. Kviddicsrajongók, figyelem!
Mit kell tudni rólad? Honnan jöttél, hová tartasz?
Mit kell tudni rólam? Röviden: hogy szeretem a kviddicset. Tágabban: Szögligeten nevelkedtem, ám az iskolát nem Magyarországon végeztem el. Itt kezdtem, de harmadéves koromban elköltöztünk Szlovákiába, ugyanis édesapám új munkát kapott, és odaszólította a kötelesség. Az egyik szlovák iskolában végeztem el a tanulmányaimat, de még Bagolyköves éveim alatt elragadott a kviddics. Tanulmányaim után kerültem be az első csapatomba, ahol megismertem legjobb barátomat és társamat. 2 éve, vagyis 22 éves koromban tértem vissza Magyarországra, azon belül is Szögligetre. Akkora már megalakult ott a helyi ifi csapat is, ahol jelenleg is másodedző vagyok. Hogy hova tartok, azt még magam sem tudom, de ameddig képes vagyok rá, addig a kviddicsnek élek.
Hohó, bagolyköves voltál? Melyik házban? Milyen érzés visszatérni a kezdetekhez?
Tudsz róla mesélni, mennyiben más a szlovák iskola, mint ez?
Igen, de csak két tanévig, meg úgy a harmadik évem első hónapjában. Nem árulom el, kíváncsi vagyok, hogy melyik házba tennél. Hogy mennyiben másabb? Ebben nem nagyon tudok nyilatkozni, hiszen nem fele-fele volt, amit itt jártam, illetve ott. Valamennyire képben vagyok az itteni tanítással, és szerintem ez az intézmény sokkal erősebb. Szlovákiában kicsit lazábban vették a dolgokat, mint például a kijárási tilalom. Este tizenegy óráig azt tehettünk amit akartunk, de legkésőbb fél tizenkettőkor a hálókörletekben kellett lenni. Minden hétvégén lemehettünk a faluba, és akár haza is mehettünk, csak előtte engedélyt kellett rá kérni a házvezetőtől. A tantárgyak ugyanazok voltak, csak a különbség annyi, hogy szlovákul volt minden.
Na, akkor le sem írom a volt házad az olvasóknak, hadd tippelgessenek ők is!
Hogy jött, hogy visszatérj, és elvállald a játékvezetést nálunk?
Ez egy vicces dolog. Az egész úgy kezdődött, hogy az ificsapat edzője ellátogatott ide az iskolába, hogy tehetséges játékosokat keressen. Sikeresen el is csábította a Rellon ház fogóját. Nos, az egyik edzésen meghallottam, hogy arról beszélget az egyik csapattársával, hogy játékvezető hiányában vannak, és attól tart, hogy emiatt nem lesz kviddics az iskolában. Így hát elutaztam vele ide, és beszélgettem az igazgatóval. Így lettem játékvezető, és az ok egyszerű: kíváncsi vagyok az itteni tehetségekre, és meg szeretném adni nekik is a lehetőséget, hogy legalább az iskolában játszhassanak.
Vannak olyan kapcsolataid, amelyekkel esetleg tovább tudod segíteni a bagolyköves felfedezetteket, ha kviddicses karriert szeretnének? Ezt az esetlegesen erre vágyó diákok miatt kérdezem.
Természetesen van. A fiatalabb tehetségeket, akik még ifinek számítanak, örömmel fogadjuk a csapatunkban, a Szögligeti Szalamandráknál. Onnan két lehetőség van a felnövőknek: vagy Magyarországon maradnak, vagy Szlovákiába mennek. Mind a két országban igyekeztünk olyan csapatokkal felvenni a kapcsolatot, akik szívesen fogadják a tehetségeket, mint például a Bükki Bikák. Természetesen igyekszünk mindenkit bejuttatni abba a csapatba, ahova menni szeretne, ám ez nem mindig egyszerű.
A nyári gálamérkőzés lesz az első, amelyen bíráskodsz? Mik az érzéseid a játékvezetéssel kapcsolatban?
Másodedzőként volt már alkalmam edzőmérkőzést vezetni a csapaton belül. Az itteni környezetbe kell csak belerázódnom, és remélhetőleg minden a legnagyobb rendben lesz. A játékvezetéssel kapcsolatos érzéseim mindig furák. Mindig reménykedem abban, hogy a játékosok nem sérülnek meg nagyon, de az ilyen ritka. Ráadásul mindig olyan érzésem van, hogy nem veszek észre valamit, amit kellene, pedig soha nem történik meg ilyesmi.
Hallottál már valamit a tavalyi meccseinkről, és összességében a mostani bagolyköves játékosokról? Van esetleg tanácsod a számukra?
Hallottam ezt-azt, és eltekintve pár esettől, elég izgalmasak lehettek. Bánom, hogy nem láthattam őket. A játékosokról annyit tudok, hogy némelyikük él-hal a játékért. Rájuk figyelni fogunk ezután, és próbálunk csapatot keríteni nekik. Tanács pedig... hmm: légy kreatív, és ne mindig az erődre hagyatkozz. Az egyéniség és a kreatív helyzetfelmérés mindig többet ér, mint az agresszivitás. Persze, az is fontos, de a higgadt játékos sokszor eredményesebb egy agresszívabbnál. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom.
Köszönöm a válaszokat! Még egy kérdésem volna szingli lány olvasóink kedvéért. o:)
Bogolyfalván fogsz lakni, míg a bagolykövesekkel dolgozol, vagy be fogsz járni az otthonodból? Párkapcsolatban élsz? Ossz meg velünk néhány információmorzsát a magánéletedről, persze csak ameddig publikus!
A gálameccs előtti napon érkezem meg ide, és utána megyek is vissza. Ki kell ábrándítanom a szingli lány olvasókat, sajnálatos módon nem a faluban fogok lakni. A mérkőzések előtt kettő nappal jövök majd el otthonról, de addig bagolyban, vagy Nagy Bátor Đominicon keresztül el lehet majd érni, ha nagyon fontos dologról lenne szó. A fiatal rellonosnak úgy is el kell járnia edzésekre, neki oda lehet adni az üzeneteket. A párkapcsolati kérdésre pedig az a válaszom, hogy igen. Boldog kapcsolatban élek a párommal, és a négyéves kisfiammal.
Sorry lányok, ez nem jött be, de azért a kviddics szerelmesei remélem kielégültek a cikket olvasva. Mint láthattátok, lesz kiugrási lehetőség, és bátran kereshetitek terveitekkel és segítségkéréssel a Szögligeti Szalamandrák sztárját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése