Nem, szó sincs ilyesmiről, bár lehet, érdemes lenne
megszervezni egyet. Egy varázstalan lényről, a szaoláról, avagy vietnámi
antilopról szeretnék most beszélni nektek. Hogy mi köze mindehhez a
navinéseknek, arra csak a cikk végén fog fény derülni. >:-)
A Vu-Quang antilopnak nevezett, a szarvasmarhával
rokon lényt, a legnagyobb veszélyben lévő emlősök között tartják számon. A
muglik sem régóta ismerik ezt az állatot, 1993-ban, éppen húsz éve jegyezték
fel, és így egyike az utolsó patás, varázstalan lényeknek, amelyeket a nyugati
tudomány megismert. Képzeljétek, milyen meglepő felfedezés lehetett ez! Milyen
valószínűtlen, hogy egészen a huszadik század végéig egy nagy testű lény el
tudott bújni az emberek elől?
A Vietnámban szaolának nevezett állat körülbelül 100 kilogrammos, sötétbarna szőrű, kinézetre az antilophoz hasonló lény. Fején két párhuzamos, vékony szarv díszeleg, amely akár 50 centiméter hosszúra is megnőhet. Ez a szarvpár hívta fel egyáltalán a figyelmet egy új lény létezésére még 1992-ben, ezen felbuzdulva kezdtek el kutatásokat folytatni az új faj felfedezésére.
Nem sokat tudni a lényről, olyan kevés él belőle és olyan ügyesen rejtőzködik. Annyi bizonyos, hogy nem él nagy csordákban, a helybéliek (vietnámiak és laosziak) szerint magányosan vagy párosával él. Valószínűleg levelekkel táplálkozik, de ezt és pontos szaporodási szokásait még nem sikerült kideríteni.
Próbálkoztak a szaolák fogságban tartásával, de még Vietnámban kudarcba fulladtak: európai és amerikai állatkertekbe szállítani képtelenség őket, mivel a befogás és szállítás miatti stresszt olyan rosszul viselik, hogy néhány hétig képesek csak fogságban élni. Csakis úgy lehet ezeket az állatokat megmenteni, lehetőséget adni nekik a szaporodásra, ha élőhelyeiket megvédjük. A természetvédelmi őrök rengeteg (több tízezer) hurokcsapdát távolítottak el és több száz illegális vadásztábort oszlattak fel az utóbbi években, mindezt a szaolák megóvása érdekében.
Nem is olyan régen, 2013. szeptemberében sikerült lencsevégre kapni egy, a hegyekben felállított kamerával egy példányt, ami nagy dolog volt minden szakértőnek és érdeklődőnek, ugyanis az utolsó alkalom, hogy bárki is láthatott egy vietnámi antilopot, 1998-ban volt.
"Nem hittünk a szemünknek, amikor megláttuk a felvételeket. A dél-kelet ázsiai természetvédők számára a szaolák 'szent grálnak' számítanak, így meglehetősen izgatottak lettünk. Ez egy lélegzetelállító felfedezés, amely reményt ad arra, hogy a faj populációja megerősödjön" – mondta Dr. Van Ngoc Thinh, a WWF Vietnam igazgatója.
Mivel ilyen ritkán látott fajról van szó, hiába rendelkezik két szarvval, sokan "ázsiai unikornisként" emlegetik a szaolát.
Remélem, nem csak a navinések, de minden a mugli vagy varázslattal teli állatvilágért érdeklődő olvasó figyelmét felkeltettem erre a különösen veszélyeztetett fajra. Akinek módjában áll, segítsen nemcsak ezeken a kihalófélben lévő állatokon, hisz nekünk varázslóknak még kifinomultabb eszközök állnak rendelkezésünkre, hogy megmenthessük (nem csak ezeket a lényeket) attól, hogy eltűnjenek a Föld színéről!
A Vietnámban szaolának nevezett állat körülbelül 100 kilogrammos, sötétbarna szőrű, kinézetre az antilophoz hasonló lény. Fején két párhuzamos, vékony szarv díszeleg, amely akár 50 centiméter hosszúra is megnőhet. Ez a szarvpár hívta fel egyáltalán a figyelmet egy új lény létezésére még 1992-ben, ezen felbuzdulva kezdtek el kutatásokat folytatni az új faj felfedezésére.
Nem sokat tudni a lényről, olyan kevés él belőle és olyan ügyesen rejtőzködik. Annyi bizonyos, hogy nem él nagy csordákban, a helybéliek (vietnámiak és laosziak) szerint magányosan vagy párosával él. Valószínűleg levelekkel táplálkozik, de ezt és pontos szaporodási szokásait még nem sikerült kideríteni.
Próbálkoztak a szaolák fogságban tartásával, de még Vietnámban kudarcba fulladtak: európai és amerikai állatkertekbe szállítani képtelenség őket, mivel a befogás és szállítás miatti stresszt olyan rosszul viselik, hogy néhány hétig képesek csak fogságban élni. Csakis úgy lehet ezeket az állatokat megmenteni, lehetőséget adni nekik a szaporodásra, ha élőhelyeiket megvédjük. A természetvédelmi őrök rengeteg (több tízezer) hurokcsapdát távolítottak el és több száz illegális vadásztábort oszlattak fel az utóbbi években, mindezt a szaolák megóvása érdekében.
Nem is olyan régen, 2013. szeptemberében sikerült lencsevégre kapni egy, a hegyekben felállított kamerával egy példányt, ami nagy dolog volt minden szakértőnek és érdeklődőnek, ugyanis az utolsó alkalom, hogy bárki is láthatott egy vietnámi antilopot, 1998-ban volt.
"Nem hittünk a szemünknek, amikor megláttuk a felvételeket. A dél-kelet ázsiai természetvédők számára a szaolák 'szent grálnak' számítanak, így meglehetősen izgatottak lettünk. Ez egy lélegzetelállító felfedezés, amely reményt ad arra, hogy a faj populációja megerősödjön" – mondta Dr. Van Ngoc Thinh, a WWF Vietnam igazgatója.
Mivel ilyen ritkán látott fajról van szó, hiába rendelkezik két szarvval, sokan "ázsiai unikornisként" emlegetik a szaolát.
Remélem, nem csak a navinések, de minden a mugli vagy varázslattal teli állatvilágért érdeklődő olvasó figyelmét felkeltettem erre a különösen veszélyeztetett fajra. Akinek módjában áll, segítsen nemcsak ezeken a kihalófélben lévő állatokon, hisz nekünk varázslóknak még kifinomultabb eszközök állnak rendelkezésünkre, hogy megmenthessük (nem csak ezeket a lényeket) attól, hogy eltűnjenek a Föld színéről!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése