Februári tanácsok

Kedves Dr. Who !

Nagyon rosszul érzem magamat itt az iskolában, most jelenleg elsősként igyekeznék teljesíteni, de nem megy. Félreértés ne essék, nem a tanárokkal van bajom (ők egyszerűen szuperek), a tantárgyak is érdekesek, a diáktársaim is mind nagyon aranyosak (persze vannak kivétlek, de velük most ne foglalkozzunk), szóval minden szuper, egyet kivéve: hiányzik a régi életemből a kemény sport. Valahogyan ez a kviddics dolog nem az én világom...Nagyon jó úszó, kajakozó, tornász és díjugrató voltam, az életemet addig tényleg szinte teljesen a sport tette ki, erre pedig itt nem igazán van lehetőségem. Ez pedig elmondhatatlanul elszomorít, nem tudok úgy kikapcsolódni, hogy tényleg érdekeljen. Az alagsori medence például jó lehetőség vízben lenni, de ott nincs elég hely az úszásra. Abszolút tanácstalannak érzem magam, kérlek, adj valami jó ötletet, mert megbolondulok! 

SportMan

Kedves SportMan!

Hát ez igen nagy váltás lehet a részedről, teljesen érthető, hogy hiányzik a mozgás, egy ilyen aktív sportolónál főképpen. Viszont, mivel ez egy varázsiskola, itt minden lehetséges, amit szemed/szád megkíván, persze határokkal, de erre éppen van egy jó ötletem. Hm, mondd, hallottál már a "Kívánságok terméről"? Ez a kastély a keleti szárny földszintjének egy kiemelkedően kedvelt és fontos pontja, ugyanis ha hiszed, ha nem, ez egy olyan terem, ahol a legcifrább álmaid is valóra válhatnak. Egyszerűen csak kívánnod kell, varázspálca sem szükséges hozzá, bár az ugye mindig jó, ha van nálad. Amint van egy kis időd, keresd fel ezt a helyet és képzeld el magad egy lovardában vagy a világ leghosszabb úszópályáján. Nincsenek határok, hát hajrá! Bármennyi időt eltölthetsz ott, így minden nap edzheted magad egy kicsit, vagy amennyi kedved van hozzá.

Remélem tudtam segíteni, további szép napot,
Dr. Who

_ _

Kedves Dr. Who !

Egy igen furcsa problémával fordulnék most hozzád, vagyis nem biztos hogy az, de lehet, hogy kinevetsz majd, vagy nem is tudom igazán. Az a a problémám, hogy mindenki szeret. Hogyan lehetséges mégis ez? Persze aranyos vagyok az emberekkel, segítek nekik, mosolygok rájuk, de ha valami nem tetszik, mindig megmondom a  véleményem, még ha meg is bántok vele másokat. Mégis mindenki szeret! Ezt már túlzásnak tatom! Nem is vagyok szerethető szerintem, sőt, olyan gonosz vagyok. Én tuti sírnék, ha valaki olyan csúnyákat szólna be nekem, mint amiket én szoktam néha, bevallom. Viszont hogyha valaki mégis megsértődik rajtam, akkor miért nem vallja be? Miért jön velem mindenki szembe a folyosón és közli, hogy én vagyok a világ legjobb embere?
Szerintem nem érdemlem meg ezt az egészet és borzalmasan kitudnak akasztani az emberek. Mit csináljak? 

Vattacukorlányka

Kedves Vattacukorlányka!

Ohh, hát ez egy elég összetett probléma. Nos, miért gondolod, hogy ne lennél szerethető? Vagy miért ne lehetnél cuki vagy aranyos? Hiszen ez az álneved is irtó édes, szó szerint. Ugyan már, szerintem túlreagálod a dolgokat, és nem veszed észre, hogy valóban milyen értékes ember vagy, ez pedig nagy hiba. Látod, te is felsoroltad, hogy segítesz másoknak, meg minden, tudod nem mindenki tesz ennyi mindent meg a társaiért. Sőt, vannak igen önző lakók is a falak között, akik bár fele annyira lennének jószívűek, mint te.
Gondold át ezt még egyszer szerintem, nézz magadba te is és próbáld meglátni az értékeidet.

A legszebbeket!

Dr. Who