Az előző cikkben arról olvashattatok, hogy mi lesz a sorsa az iskolában oly' közkedvelt kviddicsnek. Nos, a döntés megszületett: a kviddics marad, de néhány változás bekövetkezett. A régi csapatok feloszlottak, helyettük újra a házak csapatai szállnak harcba a kupáért. Ugyan ebben a tanévben még nem lesznek mérkőzések, ugyanis közös megállapodás alapján ez az év a felkészülés éve. A csapatkapitányi posztokat hamar betöltötték, ezért én sem voltam rest, máris felkerestem őket egy kis beszélgetésre. Elsőként a Navinés csapatkapitánnyal futottam össze, aki nem más, mint a legfiatalabb Czettner lány: Luca
Riporter: Mióta kviddicsezel?
Luca: A tavalyi évben kezdtem próbálgatni, a házvezető-helyettes bácsinktól hallottam róla sok mindent, beleszerettem.
R: Mi motivált arra, hogy vezesd a házad csapatát?
L: Nagyon szeretem a házam és tevékenykedni akartam a csapatban mindenképp, minek után senkitől nem hallottam róla, hogy vállalná, gondolkodás nélkül jelentkeztem. Engem nem feltétlenül a siker, inkább az élmény motivál, az eredményesség csak a meglepi plusz.
R: Sok időbe telt megtalálni a csapattagokat?
L: Szerencsémre sok lelkes ember akadt, így maga a csapat és a cserék is hamar jelentkeztek, én késznek érzem magunkat arra, hogy belevessük magunkat az edzésekbe.
R: Könnyen összeszokott a csapat?
L: Ismerkedünk egymással, de azért még biztosan idő kell, ahhoz, hogy megbízzunk egymásban, segíteni tudjuk egymást és legfőképp, hogy félszavakból is értsük a másikat.
R: Nehéz edzéseket tervezel?
L: Nem vagyok hajcsár, de ami szükséges, azt meg fogom követelni. Keményen fogunk dolgozni, de nem szeretném erőszakos módon, sokkal inkább hatásosan és élvezetesen, hiszen ha nem élvezik, nem ér sokat.
R: Kivel kell a legtöbbet foglalkoznod a csapaton belül?
L: Talán a legkisebbekkel, akik még csak most ismerkednek magával a sporttal.
R: Mit vársz el a tagoktól?
L: Összetartást, együttműködést, tiszteletet a társaik és az ellenfeleik felé. Tudom, hogy mindent bele fogunk adni, mást nem várhatnék.
R: Hogyan motiválod a társaidat?
L: Jutalom csokival! *.* Egyébként eléggé motiváltak önmagukban is, inkább felém motiváló az ő lelkesedésük. De ha szükséges lesz, mindent meg fogok tenni.
A lány válaszai után, a zöldek csapatkapitányát kerestem fel, név szerint David Benett-et. Neki is ugyanazokat a kérdéseket tettem fel, mint Lucának, így lássuk az ő válaszait is.
Riporter: Mióta kviddicsezel?
Dave: Nos: 2011. nyarán álltam be a Rellon ház kviddics csapatába. Előtte ugyan nem köztudott tény, de Navinés voltam, és csapatkapitányi posztot hagytam ott. Házváltásommal egyidejűleg felajánlották a terelői pozíciót, tehát... elég régóta.
R: Mi motivált arra, hogy vezesd a házad csapatát?
D: Ezer éve játékos vagyok a Rellonos csapatban, és Grósz Anna kezei alatt elég jól megtanultam sok fontos fogalmat a kviddiccsel kapcsolatban. Valójában valahol mindig is akartam irányítani a Rellonos csapatot, mert az előzőnek is szerves tagja voltam. Meg aztán tudni akartam azt is, hogy képes lennék-e egy olyan csapatot összetákolni, mint amilyen Anna serege volt.. Igen, valóban őt példaképemnek tekintem a kviddicsben, teljes mértékben. Emellett szeretem a házamat és bízom magamban, hogy jó csapatom lesz. *Mosolyra húzza a száját*
R: Sok időbe telt megtalálni a csapattagokat?
D: Mondhatni: nem. A legjavát én kerestem fel a kéréssel, hogy csatlakozzanak, terelőtársamat kivéve. Ő adott volt rögtön mint a helyettesem. Mostanra lett elég sok önkéntes szellemű kviddicsesem is, büszkén mondom, hogy jelenleg 10 emberrel fogok edzeni. *Kihúzza magát.*
R: Könnyen összeszokott a csapat?
D: Nem volt gond velük, lelkesek, szeretnének már játszani. Néhányuk ismerte egymást korábbról, de a java nem. Lelkesek, viszonylag jól kijönnek egymással annak ellenére, hogy eddig edzések nem voltak még, csak megbeszélések. Színes jellemek, ám jól el tudnak beszélgetni. Remek csapatjátékosok lesznek. *Büszke mosoly*
R: Nehéz edzéseket tervezel?
D: Nos, eleinte különórákra gondoltam személyenként azokkal, akik rászorulnak vagy nem tudom, mire képesek. Hogy a kérdésre is választ adjak, nem valami lagymatag edzésterveket írtam össze, úgyhogy megdolgoztatom a sereget. Ha nyerni akarunk, márpedg ez sugárzik a többiekből, akkor nem érhetjük be három kör futással és négy kör repüléssel…
R: Kivel kell a legtöbbet foglalkoznod a csapaton belül?
D: Még nem tudom. Nem egy emberem van, aki kezdőjátékos, így lesznek többen is, akik nagyobb odafigyelést igényelnek, de időnk mint a tenger és segítség híján se vagyok ha egy hajtót vagy egy fogót kell megtanítani a fortélyokra és a trükkökre.
R: Mit vársz el a tagoktól?
D: Bizalmat és pontosságot. Ha bekötöm a szemüket és arra kérem őket, hogy a kezüket tartsák a testük mellett és annyit lépjenek, amennyit mondok, nem akarok tapogatózó kezeket vagy hezitálást látni. Ha a pályán is kétségeink vannak a másik iránt, azzal eldőlt a kimenetele a játéknak. És nem csípem, ha az edzésről vagy egy magánóráról késnének csak azért, mert elfelejtették az ütőt.. Azért vagyunk együtt, mert mindenki vár valamit ettől a sporttól, tehát a többi, amit remélek (kitartás, valamennyi lelkesedés, koncentrálás..) csak rajtuk múlik.
R: Hogyan motiválod a társaidat?
D: Semmiképpen sem azzal a megoldással, hogy mire számítsanak, ha elrontanak valamit. Rellonosok vagyunk, maximalisták, emellett egy fenyítés nem rémít meg mindenkit. Inkább azt hozom fel, hogy képzeljék el az egyik szoros győzelmünket, vagy hogy ihatnak a kupából. Tapasztalat alapján állíthatom, hogy ez utóbbi milliószor hatásosabb. Élményekkel gazdagodhatnak, illetve egy olyan csoport részeivé válhatnak, ahol vannak közös témák, és fontosnak érezhetik magukat. Mert mindegyikük az.
Sajnos az Eridon és a Levita csapatkapitányait nem találtam meg, de hiszem, hogy a következő számban már az ő válaszaikat is olvashatjátok. Ezúton is szeretnék sok sikert kívánni a felkészüléshez, és majd a meccsekhez is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése