Új tanév, új őrületek

Úgy tűnik, Winkler Ábel Julián megtalálta a hivatását és maga is hittérítőnek készül apja nyomdokaiba lépve. A Szalamandra-Szentegyedről származó navinés, myddrinista közösség prédikátorának a fia, így hát bizton állíthatjuk, hogy nem áll tőle távol ez a fajta életmód és létszemlélet. A kviddicspályán szokott rendszeresen imádkozni és a vallását gyakorolni, és úgy tűnik, meg is van az első érdeklődő, ugyanis Simonka Asztrea Zórát látták a nyomába szegődni és meglehetősen lelkesen inni a szavait a myddrinizmus tanairól is. Persze az is lehet, hogy a fiú két szép szeme érdekli csupán, azonban érdemes óvatosan álmodozni ez esetben, ugyanis Julián nem is olyan régen látványosan vallott szerelmet Várffy Altea Katalinnak, a Rellon egyik prefektusának a Fejetlenség folyosóján. Ugyan éppen akkor sikerült valakinek valami fura bájitalt kiönteni arrafelé, ez azonban még nem jelenti, hogy ne lenne tényleges alapja is annak a versbe szedett vallomásnak. 

Kasza Fanni Stefánia mesefigurává változott. Kedvenc asztrológia oktatónk egyébként is igazán izgalmas és érdekes színfoltja a tanári karnak, akiről már ránézésre tudni lehet, hogy mellette csupa kaland az élet. Ezúttal azonban nem felgyújtott valamit - mint azt a káoszba torkolló évnyitón egyébként tényleg tette, ám szerencsére hamar ki is aludt a láng -, hanem hatalmas rózsaszín ufóvá változott. Állítólag ő csak egy teát ivott, amitől valami különös oknál fogva egy röpke szundikálást követően már így ébredt, de sokkal valószínűbb, hogy a Bogolyfalván terjedő fura bájitalok egyikét fogyaszthatta el inkább. Igazán nem lenne újdonság tőle, de az a pletyka is szárnyra kapott, hogy csak a sárkánytan oktatót, Denis A. Brightmore-t próbálta megviccelni, de elfelejtette, melyik bögrébe is került a bájital és végül ő itta meg azt. Mindenesetre egy ideig az egész iskolát elszórakoztatta új megjelenésével.

Úgy tűnik, a Bagolyházban van valami a levegőben. Tavaly, a tanév végén Jacob Lehman kapott itt hódításból leckét az éppen kirótt büntetés letöltése közben, mielőtt még lendületből öntött volna szegény Agárdi Kornélia Aurórára egy vödörnyi bagolytrutyit - remélhetőleg azóta is a szerencse üldözi az eridonos prefektust legalább -, nemrégiben azonban már lecke se kellett. Azt huhogták a baglyok, hogy a frissen idekerült, volt roxforti mardekárosunk, Sadie Sallow és az elsős Levitás, Somlay Kornél között csak úgy szikrázott a levegő, amikor a madaraknak otthont adó gerendák alatt összefutottak. Állítólag először találkoztak, így felmerül a kérdés, hogy ez vajon a szerelem első látásra teóriáját igazolná? Vagy csak a Bagolyházban is kiöntött volna valaki egy adag szerelmi bájitalt - nem lenne példátlan eset -, amit viszont kellőképpen elfed a bagolyürülék meglehetősen kellemetlen és intenzív aromája? Akár a pillanat heve, akár valami komolyabb, reméljük mindketten megtalálják itt a helyüket, és természetesen a szerelmet is.

Kakasi Gabriella tanárnő állítólag a maga szórakozására gyűjti a gördeszkákat, nem annyira a rend kedvéért. Főként, hogy utóbb az említett járgányok már nem is landolnak a gondnoknál megőrzésre. Az a pletyka terjed, hogy öreg csontjaira való tekintettel ő is szívesen gurul, amikor éppen nem látják. Mindenesetre most már egész gördeszka-gyűjteményre tehet szert, miután eme elfoglaltság láthatóan egyre nagyobb népszerűségnek örvend az iskolában. Ha azt hitte volna, hogy a lassan a VAV-val szembenéző, elvetemült deszkások távozását követően nyugodtan alhat, hát van egy rossz hírünk. Úgy tűnik, sikerült divatot teremteni, és a seprűn száguldás helyett választja még más is a kerekeken való közlekedés örömét. Szóval, a lényeg a lényeg, megérkezett az utánpótlás a frissen idekerült Andrés S. Moreno de Aranda és Karamakov Léna személyében, akik még bátran randalíroznak egyelőre a folyosón is. A néni biztosan nem marad elkobozható gördeszkák nélkül belátható időn belül. Deszkán elkapni ugyan még nem sikerült, mert azért a néninek sajnos hátul is szeme van, csak jól takarja a haja. De ami késik, nem múlik.