Ezúttal magyar népmese stílusba rejtettük egy bagolyköves karakter életét. Vajon ki tudod találni, hogy kiről van szó?
Egyszer
volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt is, nem is,
de csak mégis meg kellett annak esni, így hát volt egy fiatal herceg,
annak volt egy húga, de ők olyan szépek, hogy szem nem látott, fül nem
hallott még olyat. A király egyik nap járt-kelt a szobájában,
hányta-vetette a dolgokat, de csak nem látott más lehetőséget, feleségül
kőne adnia idősebb gyermekét. Híre ment hát hetedhét országon, hogy a
hercegfi feleséget keres. Jöttek ám a hajadonok, szépek mind, hol szőke,
hol fekete. Ám volt egy ravasz köztük, egy barna. Mire sorba ért, a
herceg már nagyon fáradtnak tűnt. Incselkedő szavakkal, bizalmasan
kérdezte a nagyurat:
- Mit tenne a szabadságáért?
A herceg először nem értette a kérdést, így a barna lányka megismételte.
- Bármit szépleány, csak hadd menjek az Üveghegyen túlra!
Hát bizony a barnának se kellett több, rápöccintett a herceg orrára, és az nyomban halacskává változott. A herceg megijedt, és hirtelen nagyot ugorva kirepült a vár ablakán. Ahogy bőre vizet ért, azonnal elárasztotta valami csodálatos érzés. Hirtelen már vissza se akart menni. Úszott az iránnyal szembe, néha pedig elengedve magát az áramlatra csatlakozva, mígnem egy kastélyhoz ért. Ott aztán a partra vetődve újra herceggé változott, és két lábon járva ment be a nagy ajtón. Bent sárga ruhát kapott, és étellel-itallal kínálták. Hiába kérdezték, ki fia, azt nem árulta el. Mindig csak a vízzel játszott, mintha semmi gondja nem lenne az életben. Aztán egyszer csak meghallotta a hírt, hogy édeshúga férjet keres. Fogta hát vándorbotját, és elhagyva Bagolykő várát visszaindult a király udvarába.
- Mit tenne a szabadságáért?
A herceg először nem értette a kérdést, így a barna lányka megismételte.
- Bármit szépleány, csak hadd menjek az Üveghegyen túlra!
Hát bizony a barnának se kellett több, rápöccintett a herceg orrára, és az nyomban halacskává változott. A herceg megijedt, és hirtelen nagyot ugorva kirepült a vár ablakán. Ahogy bőre vizet ért, azonnal elárasztotta valami csodálatos érzés. Hirtelen már vissza se akart menni. Úszott az iránnyal szembe, néha pedig elengedve magát az áramlatra csatlakozva, mígnem egy kastélyhoz ért. Ott aztán a partra vetődve újra herceggé változott, és két lábon járva ment be a nagy ajtón. Bent sárga ruhát kapott, és étellel-itallal kínálták. Hiába kérdezték, ki fia, azt nem árulta el. Mindig csak a vízzel játszott, mintha semmi gondja nem lenne az életben. Aztán egyszer csak meghallotta a hírt, hogy édeshúga férjet keres. Fogta hát vándorbotját, és elhagyva Bagolykő várát visszaindult a király udvarába.
Minden helyes megfejtőnek 10 pont jár!
A megoldásokat Raven Hargraves várja bagolyposta útján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése