Edzés - és annak veszélyei

Az év ezen szakaszában bizony előtérbe kerül a diéta, drasztikusabb esetben fogyókúra, amely edzéssel párosul. A mozgás alapvetően remek módja annak, hogy zsírt égessünk, ezzel pedig jelentős súlytöbblettől szabaduljunk meg, azonban fontos tudatosítanunk, hogy mindent túlzásba lehet vinni, még a mozgást is. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy míg a többi cikk javaslatot tesz arra, hogyan tartsuk formában magunkat, én felhívom a figyelmet arra, miként vehetjük észre, ha valaki már egészségtelen mértékben hódol ezen szenvedélynek. Álljanak hát alább azon betegségek, amelyekkel foglalkozni kell - még akkor is, ha elsőre különösnek tűnnek.

Testedzésfüggőség

Amikor függőségről, addikcióról beszélünk, rögtön pejoratívvá válik bármi, amit előtte mondtunk. Gondoljunk csak bele: az edzés, a sportolás alapvetően nem csupán jó, hanem egyenesen ajánlott és szükségszerű az életünkben, ám könnyen előfordulhat, hogy mindez beteges méreteket ölt. Ez egy olyan kórkép, amelynek középpontjában a test kontrollálása tekintetében nem az evés, hanem a testedzés áll. Bár jelenleg nincs hivatalos definíciója a szakirodalom szerint, a végzett kutatások úgy találták, hogy az alábbi feltételek közül legalább háromnak teljesülnie kell ahhoz, hogy valakinél testedzésfüggőséget állapíthassunk meg.

• hozzászokás: a kívánt hatás csupán egyre emelkedő edzésmennyiséggel érhető el;
• megvonási tünetek: ha valamilyen okból elmarad az edzés, az szorongást vált ki;
• szándékosság: az edzés gyakran több, vagy tovább tart az eredetileg szándékoltnál;
• kontrollvesztés: folyamatos vágy, de sikertelen törekvések az edzés kontrollálására;
• nagy időráfordítás: más tevékenységek edzéshez igazítása;
• konfliktus: jelentős szociális események lemondása, korlátozása a mozgás javára;
• folytonosság: edzés folytatása fizikai vagy pszichés rendellenességek esetén is.

Mint az a fentebbiekből is kiderül, aki e függőségben szenved, megvonási tüneteket produkál, ha nem tudja tartani az előzetes tervet. E fogalmat kimerítő mennyiséget jelent a legalább heti tizenhat óra intenzív edzés - ez a szám, amennyiben evészavarral társul, minimum heti hat órára módosul.

Izomdiszmorfia

Ez a betegség elsősorban a férfiakat érinti, szokták inverz-anorexia nervosának is nevezni. Az anorexia, mint már hallhattatok róla sok helyen, egy igencsak komoly testképzavar, amelynek középpontjában önmagunk torz képe és az evés kontrollálása áll. Az izomdiszmorfiáról elmondható, hogy azon testépítő férfiakra jellemző, akik izmosak, súlytöbbletük van, ám félnek a soványságtól, illetőleg kicsinek tartják magukat és nagyobbak szeretnének lenni. E kórkép egészen az anya-gyermek kapcsolatig vezethető vissza, kialakulásában fontos szerepet játszik az önértékelési zavar. Diagnosztikai kritériumait tekintve a következő megállapításoknak kell teljesülniük:

• a test zsírtömegének egészséges szinten való fenntartásának elutasítása, melyet az izomtömeg maximalizálása kísér;
• félelem a zsírtömeg megnövekedésétől vagy az izomtömeg elvesztésétől annak ellenére is, hogy előbbi jócskán a normál szint alatt, míg utóbbi afölött van;
• merev ragaszkodás egy szigorú étrendhez (amelyre jellemző lehet a napi legalább ötszöri étkezés szigorúan három óránként; az ételek összeállításánál a magas fehérje és alacsony zsírtartalom preferálása; jelentős idő- és pénzráfordítás az ételek beszerzésére és elkészítésére);
• zavar mutatkozik a testösszetétel megítélésében, ezáltal a megjelenés túlzott befolyást gyakorol az önértékelésre;
• társas vagy foglalkozásbeli lehetőségek, események feladása, lemondása az étrend betartása érdekében.

Már önmagában az is feltűnő lehet, ha valaki - annak ellenére, hogy nem űz versenysportot - az életének egy igencsak nagy szeletét, mondhatni jelentős hányadát hirtelen, vagy fokozatosan kizárólag az edzésnek, az ehhez kapcsolódó megfelelő étrend kidolgozásának és betartásának szenteli. Az természetes és magától értetődő, hogy a súlytöbblettől való megszabaduláshoz elengedhetetlen e két terület összehangolt átalakítása, ahogyan az sem vitatható, milyen jótékony hatással bír akár a rendszeres mozgás, akár a megfelelő életmód kialakítása. Mégis ki kell emelnünk az életmód kifejezést a mondatban: merthogy nem csak akkor kell odafigyelnünk a testünkre, amikor már elégedetlenek vagyunk, netán a környezetünk nyomása ébreszt rá minket elhanyagoltságunkra, rosszabb esetben egészségügyi problémáink jeleznek vészvillogóként. A legfontosabb az lenne, hogy megelőzzük azt a kóros állapotot, amely táptalajt biztosít a korábban tárgyalt zavarok kialakulásához, s ahelyett, hogy segítene venni az előttünk tornyosuló akadályt, helyette újabbakat, magasabbakat állít.

Semmi sem rossz vagy egészségtelen egészen addig, míg képesek vagyunk mértékkel fogyasztani vagy tenni. Ami viszont még ennél is esszenciálisabb, hogy egy hónapok vagy évek alatt felszedett súlyfelesleget nem egy hét alatt fogunk tudni leadni, s nem is szabad, hogy ez legyen a cél. Ismerjük fel azokat a maladaptív szokásokat, melyek éltünk részeivé váltak és változtassuk meg őket, hogy egy jobb, egészségesebb életet élhessünk.