Nőnap úriember szemekkel

 

Hölgyek, nőnap alkalmából ajándékul adom nektek a férfiakba vetett hitet! Ehhez pedig két olyan férfit kértem fel, akik tetőtől talpig kiváló példaképek lehetnek a kastély ifjú srácai számára is. Farkasházy Rudolf és Keserű Mátyás Flórián, az Eridon és a Levita házainak vezetőivel beszélgettem szokásokról, tragikus szerelemről és Merlin édesanyjáról.

*Megigazítja a kitett termoszt, átfutja a kérdéseket, majd felváltva mosolyog hol egyik, hol másik házvezetőre.* Önök gyerekkorukban megtartották a nőnapot?

K.M.F.

Ó, nálunk szokás volt, igen! *dől hátra elmerengve* Ha jól emlékszem, olyan kisiskoláskorunkig mindig apánk vitt el minket a piacra reggel virágért... Aztán egyszer kitaláltuk, hogy inkább mi magunk szeretnénk felnevelni azt az egy-egy szál rózsát, amit ajándékba adnánk. Nos, mit ne mondjak, sajnos a növényeknek nem igazán volt kedvük a mi kényünkért március 8-án bontani szirmot nyár helyett, így végül csak maradt a piac. *somolyog az emlékre* Bendének, az öcsémnek jutott eszébe már bőv
en tinédzserként, hogy akár varázsolhatnánk is. *szégyenlősen vállat von* Hát ez sem egy elvetendő megoldás ám.

*Egyetértően bólogat a Levita házvezetőnek.* Tanulság, ha valaki leleményes, mágiával még az ajándékozást is feldobhatja. 

F.R.

Igen, nálunk szintén őrizve volt ez a szokás, gyerekként mind a ketten a tanítóinknak, női rokonainknak és az utcában lakó idősebb hölgyeknek vittünk. Édesanyánk gondosan összeírta minden évben, hogy kinek kell vinnünk, megvette a virágokat, édesapám pedig elkísért minket. Természetesen anyu csokrát apával együtt választottuk ki, mind a hárman eléggé eltérő ízléssel rendelkezünk, de a virágárus mindig nagyon szép csokrokat kötött. Aztán amikor anyu már idősebb lett, jobban szerette azokat a virágokat, melyek cserépben vannak. A mai napig meg tudja mondani, hogy a kertben lévők közül melyik virágot ki adta neki és mikor. Később, amikor elkerültem otthonról, kikopott ez a szokás, de ahogy megjelent a volt menyasszonyom az életemben, egyből visszajött a tradíció is.

Biztos vagyok benne, hogy az édesanyja kertje varázslatos volt minden tavasszal. És ha már említi, hogy koptak ki szokások... Önök szerint van annak értelme, hogy kinevezünk egy napot nőnapnak? Gondoltak már rá, hogy a kastélyon belül lehetne valami gesztust tenni a diáklányok számára nőnap alkalmával?

K.M.F.

Nos, őszintén, így Rudit elhallgatva megindult egy izzadtságcsepp a tarkómon *látványosan letörli a képzelt cseppet*, hogy ezt mondjuk itt is be kellett volna vezetnem, vezetnünk, vagy ilyesmi... De nem is tudom, számomra ez mindig is olyan volt, hogy anyának különleges bánásmód, majd később Ritának, a feleségemnek úgyszintén, de nem ilyen impresszív dimenziókban. *biccent látható csodálkozással kollégája felé* Azt hiszem, nálunk ez kicsit szűkebb körű dolog, de csodálatra méltónak látom azt is, amikor valaki az utcára áll ki és oszt szálvirágot minden szembejövőnek. Miért, Amélia, szeretnéd, ha virágokra kelne a körlet? *látszik, ahogy valami kedves pimaszságon töri a fejét* Megoldható...

Tudja, a virágok sem rosszak, de ha virágpor allergiás valaki, elég kellemetlen lenne tüsszögésekre kelni. Lehetne valami kihívás! A fiúk írhatnának rejtvényeket, vagy verseket a lányoknak. Oké. Ez nagyon rosszul is elsülhet. *töpreng* Az interjú után visszatérünk rá. *elhallgat és kérdőn sandít Farkasházy professzor felé*

F.R.

Szerintem nem lehetetlen, hogy kedveskedjünk, de ne csak a diáklányok, hanem a hölgyek számára is, akik itt dolgoznak még. A női tanerők, a hölgyek, akik nap, mint nap titkárnőként, adminisztrátorként, tanulmányi felelősként dolgoznak azért, hogy a diákoknak és nekünk minden meglegyen. Szerintem nagyon szép gesztusokat lehet apróságokkal is csinálni. Én például minden évben virágot és édességet ajándékozok a házam tanulóinak, valószínűleg itt mutatkozik meg a családi állapotunk közötti különbség, hiszen egy házas ember sokkal inkább a feleségére, lány gyermekeire, édesanyjára, anyósára gondol elsősorban egy ilyen jeles alkalomkor. Azonban ez a mostani elgondolkodtatott, hogy esetleg a házvezető kollégákkal közösen is csinálhatnánk valamit, elvégre most minden ház élén férfiak vannak, ki tudja, talán utoljára.

*megcsillan a szeme hallgatva a választ* Persze, természetesen más az, amikor az otthoni környezetben és több tucat diáknak szeretnénk kedveskedni. *bólintva néz vissza a kérdésekhez* Van esetleg olyan nő, akiről úgy vélik, hogy a történelem során rendkívül sokat adott a mágusvilághoz és mégis keveset beszélünk róla?

F.R.

Nekem van, de tudom, hogy nagyon elcsépelt leszek vele, azonban, mint Budge kutató, nem tehetem, hogy ne ejtsek szót a feleségéről, Fatmáról. Habár vannak kutatók, akik a mai napig tiltakoznak a hófények eredetének ezen állásfoglalása ellen, kétségtelen, hogy Fatma a bájitaltörténelem, sőt talán az egész mágustörténelem legodaadóbb és legalázatosabb női szereplője. Évekig hűségesen várta a szerelme beteljesedését, majd azt követően is a férfi mellett maradt, hogy az a húgát vette el. Budge megszöktette, és hű felesége lett, a társa, gyermekei anyja. Egy szeretetteljes, támogató asszony, aki elfogadta a férjét úgy, ahogy volt, a bájitalkutatásával, megszállottságával együtt is. A szerelmük tragikus véget ért, de maga a személye megkérdőjelezhetetlen a számomra. Tiszta, ragyogó, okos asszony, az, akire azt mondják, hogy a sikeres férfi titka.

K.M.F.

*Felnevet a töprengő arcon, és enyhén megingatja a fejét, csak hogy aztán lefagyhasson a kérdés hallatán. MatekosFlóriánmém.gif stopped working, inkább hallgatja Rudi válaszát, és lenyűgözött bagolyként pislog rajta.* Jah, nos, igen. Minden, ami elhangzott, nos pontosan, én is tökéletesen ugyanezt akartam mondani! Khm. Khm, nos, az az igazság... *szája sarkából odapisszeg az eridonosnak* Figy, nincs még egy ilyen jó sztorid most így talonban, amit oda tudsz adni, hogy mondhassam én? Nem? Nem. Oké, csak kérdeztem. Akkor... Merlin édesanyja. Szegényt úgyis túl sokan emlegetik vizsgaidőszakban, meg ha a dolgok rosszul sülnek el, úgyhogy biztos nem lehetnek egyszerű napjai.

F.R.

Van nagyon sok, de azt hiszem, jobb lenne, ha legközelebb egyeztetnénk előtte, hogy milyen témák
lesznek, és akkor felkészítelek. Szerintem a feleséged is nagyszerű válasz erre, hiszen melletted van és támogat, elnézi, hogy sokat vagy távol, nem ver, nem átkoz. Elég jó alap.

K.M.F.

Abban abszolút egyet tudok érteni, hogy Rita egy fantasztikus ember, fantasztikus nő, de nem miattam, hanem a saját értékei és eredményei miatt! *emeli meg az ujját* Amúgy ne, inkább ne soroljuk ide, van abban valami baljóslatú, ha történelmi kérdésre még élő személy a válasz... Inkább ne kísértsük a sorsot. 

*ámulva hallgatja a professzor válaszát* Többet fogok beszélni Fatmáról... *pillog és zökken vissza Merlin édesanyjára* A történeteik szerint a sikeres férfi titka az olyan nő, akire biztos pontként tekinthet, és fordítva. Ahogy a tanár úr említette, nem csak otthon, hanem a munkában is, ami a kastély vezetőségén is látszik. Ezzel pedig elérkeztünk az utolsó kérdésemhez: Önök mit tanácsolnak a kolléganőknek, mivel kapcsoljanak ki és kényeztessék magukat, ha máskor nem is, legalább ezen az egy napon? *ártatlanul és érdeklődve pislog*

F.R.

Ha én nő lennék... Rendben, ez így borostásan eléggé furcsa indítás, inkább azt mondom, hogy ha a kolléganők helyében lennék, akkor a mai napra nem vállalnék semmi komolyabb kötelezettséget, megterhelő vizsgát, személyes konzultációt, csak élvezném, hogy nő vagyok, kapnám a bókokat, a virágokat, a kedves szavakat. Tortát ennék, kikapcsolnék. Mindenki máshogy éli meg a pihenést, van, aki túrázik, más wellness-re megy. Ahogy jól esik. A legfontosabb szerintem az, hogy ilyenkor engedjenek a nők annak, hogy ők gyönyörűek és csodálatosak, mi pedig ezt elmondhatjuk nekik az év minden napján is, de ezen a napon adják át az irányítást, és engedjék meg, hogy levegyük őket a lábukról.

K.M.F.

Nos, csak egyetérteni tudok Rudival, egyébként is mindenkinek jár néha egy pár pihenőnap, hát mi lenne jobb alkalom rá ennél? Én azt mondom, csak engedjék meg maguknak, hogy őszintén örüljenek, és hogy úgy szeresse őket mindenki, ahogy vannak. Ha morcosak akarnak lenni, nos, legyenek morcosak, ha csínyt tennének, tegyenek, ha megölelnének minden útjukba kerülő embert: tegyék! Semmi sem kötelező, ellenben minden lehetséges - használják ki! Csendesen jegyzem meg annak, aki nem igazán csípi a nőnapot mint olyat: csak gondoljon bele, hogy a születésnapok sem azt jelentik, hogy máskor nem örülünk az életnek, hanem azt, hogy értékeljük annyira, hogy egy napot neki szánva kiemelkedjünk a szürke hétköznapokból. Nos, most aztán élvezze ki mindenki büszkén az érte színessé tett, virágszirmos hétköznapot! Mi pedig, férfiak, azon leszünk, hogy még sokáig mosolyogva gondoljanak vissza erre a napra!

Ezek a legjobb zárszavak: Farkasházy professzor csak élvezné, hogy nő, Keserű professzor pedig emlékezetessé tenné. Kívánom, hogy kapjon színeket a szürkeség az Önök hétköznapjaiban is! Köszönöm, hogy szántak időt az interjúra. *elégedetten összecsukja a jegyzetfüzetet* Az olvasóknak lesz mitől olvadoznia.