Tekintsünk bele abba az időkapszulába, amit történelemnek hívunk. Ha elég mélyre nézünk, itt és ott is belefuthatunk nagy költők és/vagy írók szavaiba, amelyek az újév és a szilveszter margójára íródtak, pergameneket megcsillagozva fogadalmak soraival.
Ady Endre: Boldog új évet
Ady Endre kétségtelenül a magyar költők rocksztárjának számít. Mindent megélt, amit csak lehetett és tapasztalatait szavakba öntötte, beolvasztott emlékekből pedig valami újat alkotott: verseket. Halála után Az utolsó hajók nevet viselő verseskötetében bújik meg a Boldog új évet című alkotása. A versen érezhető, hogy csapongó életének utolsó lélegzeteihez érve már igazán fontos csak a megnyugvás volt. Traumák utáni fájdalmas hegei ugyan nem gyógyultak, de Csinszka szerelme enyhítette számára - a vers teljességében képes a bőr alá inni magát, ám számunkban mindössze egy részletet olvashattok.
"Ontom a füstjét
A szavaimnak,
Pólyálva és idegesen,
Be messze ringnak
Az én régi terveim,
Az én régi társaim is
De messze vannak,
Boldog új évet kívánok.
Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kívánok." (Részlet)
Babits Mihály: Új esztendő beköszön
A magyar líra élvonalának alakja, akit fiatal korában l'art pour l'art vádja ért. Nem csodálom, hogy mindig a fejét fogja a férfi, ilyen téves vádak mellett. Babits Mihály formakultúrája sosem művészet a művészetért volt. A klasszicista költő művei az emberekért szóltak, mindössze nem mindenki volt képes megérteni azt a tárgyias-intellektuális hangvételt, ami írásait jellemzi. Az Új esztendő beköszön című verse nem szól sem szerelemről, sem az elmúlásról, csak a jövőbe tekint és a célokra, amiket még elérhet.
“Új esztendő beköszön
régi könyvben új lap
új topán a küszöbön
ég küszöbén új nap.
Ej haj dús az év
minden jót igér,
minden napja cél és
minden éje kéj.” (Részlet)
Petőfi Sándor: Szilveszter éje 1847-ben
Ha valaki Petőfi Sándorra és a szilveszterre gondol, nagy valószínűséggel az 1848-ban megszületett Az apostol című művének főhősére fog asszociálni. A történet főhőse ugyanis a Szilveszter nevet kapta. Mégis kevesen tudják, hogy az előtte való évben, 1847-ben megjelent egy verse, melyben a forradalom nagy alakja fogadalmat tesz az újévre nézve.
„Az esztendőnek a halála
Oly ünnepélyes egy halál!
Ilyenkor minden jobb halandó
Elzárkózik, magába száll,
S nem hogy barátnak, hanem még az
Ellenségnek is megbocsát,
És ez valóban nagyszerű, szép;
De én is így tegyek-e hát?” (Részlet)
Radnóti Miklós: Szilveszter és újév között
A költőkkel olyan vagyok, mint amikor a tanár nem szeretne különbséget tenni a diákokkal, azért néha mégis megesik egy-egy ilyen elgyengülés. Radnóti Miklós verse az egyedüli, amelyet szívem szerint nem részlet formájában tettem volna a cikkbe, hanem egészében. Nem véletlen, hiszen 1935-ben nem csupán összekötötte az életét Gyarmati Fannival, hanem munkássága csúcsára is ért. Újhold néven ismert kötetének gondolatától is libabőr szalad végig rajtam, amelyben az alábbi verse is olvasható. Nem szól másról, mint az álommal szemben álló valóságról.
Szavaim szinte pazarolják az időt, amit a versszakok olvasásával tölthetnénk, amelyek többet mondanak mindannál, amit én írhatok.
“(Hajnal)
Város a dombon és búgó harsonaszó.
Igyekezz lélek még, légy újra hatalmas,
mert éget, mint hideg vas
a sorsod és olyan konok is,
igyekezz lélek és
törj föl fiatal év.
(Reggel)
Úgy állok partodon fiatal év,
mint egyszer hajón az Ádrián,
szigorú hajnal volt és karmos ég,
eső tapintott a vízre jó
tenyérrel és eltakarta tükrét.
Míg lassan indult a nagy hajó
s orrán halkan repedt a szürkeség,
halászok álltak a parton ott,
magányos lelkek, órjás kezekkel.
Úgy állok én is, magányos lélek itt,
repedj szürkeség, s törj föl fiatal év.”
Ezekkel a sorokkal kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket és egy-egy versantológiát a vastag pokróc, meleg zokni és gőzölgő bögre mellé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése