Beköltözött Dallamok - Interjú Frida L. Bergsteinnel

Az idei tanévnyitó hozta a maga hangulatát, amíg ujjainkat tördelve hallgattuk hosszas perceken keresztül a tanári kart érő változásokat. Megannyi új tantárgy közül választhatunk most szeptemberben is, azonban állítom, hogy a képességoktatás egy teljesen új szintet ért el nívós intézményünkben. Ebben a számban szereplő interjúalanyom, Frida L. Bergstein az egyik ilyen képesség, a melodimágia oktatója lesz.

Azt hiszem, tényként kezelhetjük, hogy a diákság még nem igazán ismeri a tanárnőt. Kezdésképpen elmondana kérem magáról három dolgot, amit mindenképpen szívesen viszontlátna az iskolaújságunk hasábjain?

Egy elég jelentős tény rólam, hogy eddigi életem nagy részét Németországban töltöttem. Ott születtem és nőttem fel, három húgommal együtt. Hm, mit mondhatnék még?

Amikor kicsi voltam, volt egy agarunk otthon, aki nagyon közel állt hozzám, ám mikor 10 éves voltam, sajnos elpusztult. Akkor fogadtam meg, hogy ha saját családom lesz, lesz egy új kutyusunk. Ez még várat magára, de a szándék megvan.

Még érdekesség lehet rólam az a kis szokásom, hogy szeretem az embereket figyelni, és néhány zenei hangot társítani hozzájuk, ami feltételezésem szerint leírja a személyiségüket. Általában akkor szórakoztatom magam ezzel, amikor mondjuk egy hosszabb sort kell kivárni. Érdekesebb akkor lesz ez a kis játék, amikor egy embert többször is látok, és más dallamocskát tudok hozzákapcsolni minden alkalommal.

Ez egy igazán kedves játék. Én magam zongorázom, és bár ilyesmire még nem gondoltam, lehet, a jövőben kipróbálom egy hosszadalmas sorban állás alkalmával. Ha már dallamok... Az mostanra köztudott, hogy Ön az új melodimágia oktató. Hogyan ismerte fel magában a képességet? Milyen hangszereken játszik? Biztos van olyan, amelyiket közelebb érzi magához.

A zene mindig is nagyon közel állt hozzám, már kisgyerekként is. A zongorán négy, a hegedűn pedig hat éves korom óta játszom. A képességem azonban csak kamaszkoromra jelentkezett egyértelműen, habár visszagondolva apró jelek mindig voltak rá, mint például a kifinomult zenei hallásom. Fuvolán ekkor kezdtem tanulni, és ha mindenképpen mondanom kell egyet, az áll hozzám a legközelebb, a fuvola kapcsolható a melodimágiámhoz. Ám a hegedű és legtöbb vonós hangszer is kiemelkedő helyen van nálam, ahogy a hárfa is, amin mostanában kezdtem tanulni. Ha pedig a húros hangszereknél tartunk, ott van a gitár is, amin el tudok játszani néhány dallamot. A mágiámnak köszönhetően mindig nagyon könnyen tanultam a zenét, és szívesen is csinálom, innen ered a sokféle hangszer. 

Rengetegféle hangszert felsorolt, és minden elismerésem, mert nekem egy is néha feladja a leckét. Esetleg van külföldi tapasztalata is a melodimágiával?

Németországon kívül sokáig éltem Svájcban, míg a Herzberg Mágusiskolában tanultam, valamint Franciaországban. Maga a mágia ott sem működik másképpen, csupán az emberek hozzáállása más. A svájciak általában közömbösen kezelik a melodimágiát, pont úgy, mint minden más képességet. Ellentétben a franciákkal, hiszen közülük kikerült már egy-két igen neves melodimágus. Ott van például Chopin, aki a 19. század művésze volt, és akinek a nevét biztos sokan hallották már, hiszen képességének köszönhetően világszerte híressé vált a muglik között is. Párizsban találkoztam egy-két melodimágus tanonccal, akinek a képessége hatalmas dicsőséget jelentett, és azt várták, hogy az majd híressé teszi őket. Én hiába vallom, hogy ez a képesség nagy dicsőség, tudom mennyi energia és idő kell ahhoz, hogy egy jó darabot írjon az ember. Senki nem válik a semmiből híressé.

Ha a melodimágia máshol sem működik másképpen és a Herzberg Mágustanodát igencsak jól ismerte, miért éppen a Bagolykő Mágustanodát választotta, mint oktató?

Szerettem volna megismerni egy új helyet, a Bagolykő és környéke pedig igen szimpatikussá vált. Mindig is szerettem volna tanítani, így mikor egy régi tanárom figyelmembe ajánlotta az itteni állást, azonnal meg is pályáztam. Egyelőre egyáltalán nem bántam meg a döntést, hiszen a kollégák és a diákok is nagyon szimpatikusak, a környék pedig festői, ami igazán sok dallamot fog még szülni bennem, és remélem, a diákokban is.

Valóban gyönyörű a Bagolykőt és az immáron városnak nyilvánított Bogolyfalvát körülvevő vidék. Érdemes ezeket a szakaszokat bejárni és túrázni, amíg nem jön el a nagyon hideg idő. Mit szeret szabadidejében csinálni?

Természetesen sokat zenélek. Szoktam darabokat írni, bár soha semmi olyat, amit a nagyvilágnak szánnék. A hangszereken is sokat kell gyakorolni, még azon is, amin már profi az ember. A zene mellett is vannak azonban hobbijaim: szívesen varrok és hímzek, vagy esetleg gondozom a kertet, ha van rá lehetőség. Szeretek kirándulni mindenfelé, mert a zene mellett a természet is nagyon közel áll hozzám. A legnagyobb szépség számomra pedig az, ahol ez a kettő találkozik.

Ha szeret kirándulni, akkor mindenképpen megéri a közeli vízeséshez és az erdőben megbújó faházhoz ellátogatnia. Végezetül egy kérdésem maradt, amit korábban is feltettem már interjú során egy oktatónak a saját tárgyát tekintve, tehát: mit tanácsolna a jelenlegi melodimágia tanoncoknak?

Szerintem a legfontosabb, hogy önmagát keresse a zenében az ember. Egy képességet akkor tudsz jól irányítani, ha magabiztos és kiegyensúlyozott vagy. A melodimágiánál segít, ha ismeri a zenét és a hangszerét az ember, mind gyakorlati, mind elméleti szinten. Szóval a tanácsom az lenne a tanoncoknak, hogy foglalkozzanak sokat a zenével, keressék meg azt a zenei irányzatot, azt a hangzást, ami a legközelebb áll hozzájuk, és közben próbálják meg kiismerni önmagukat és a zenét.

Nagyon szépen köszönöm, hogy a kaotikus tanévindítás mellett még időt szánt az interjúmra. Remélem, a későbbiekben még lesz alkalmunk beszélgetni!