Van egy hagyomány: Szent Iván éjjelén a szerelmes lelkek az erdőbe szöknek, ott tüzet ugranak, amely pecsétként vetül szerelmükre. Ezen az éjjelen tiltott számukra az alvás, hacsak nem akarják sorsukat kísérni a balszerencsével, ami bajba sodorja kapcsolatukat. Mi történik, ha mégis elalszanak? Itt kap szerepet a mágia. Tündérek és szellemek ámulatba ejtő formákat öltenek, és megkezdődik a feldúlt bolyongás a mágikus lények lakta erdőben.
A színházak a darabot a klasszikus fordítások szerint, modernizáltan, és kedv szerint gondolják újra, akár a Rómeó és Júliát. Shakespeare drámájánál a varázslóvilág számára azonban sokkal ismerősebb forrongó vígjátéka: a Szentivánéji álom. Köd borul arra, hogy mennyi igaz valójában a szerelmesek éjjelének történetéből. A kortárs újragondolás szerint az éjjelre egy hatalmas házibulit szerveznek, amelyre hivatalos mindenki, aki a vágyainak engedelmeskedni hajlamos. Az érzések irányt tévesztenek, a láthatatlan lények megjelennek, hogy kiszúrjanak a szerelmes lelkekkel. Féltékeny tündérek, félrekézbesített bűbájok kavarják fel a port és packáznak a párokkal. A szerelem elől menekülők elkezdik üldözni a gyöngéd érzelmeket. Aki korábban elutasított, most vonzódik.
A Szentivánéji álom egy olyan komédia, ahol egy pillanat alatt változik meg minden és négy sarkánál megfogva forgatja ki a mágia a világot. Akik képtelenek kivetkőzni magukból, ekkor este megtehetik. Talán sokan vagyunk úgy, hogy szívesebben belevetnék magukat, mint ahogyan azt be is mernék vallani. Az éjjel mindenkire hatással van, kérdés csupán egy marad, amelyet a fátyolos szemeinket felnyitva fel kell tennünk: Mi lesz reggel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése