Nagylánnyá válni - Interjú Egervári Lédával

Csupa móka és kacagás, egyik nap még gondtalan gyermekéveid szállnak, míg a következőben már óráról órára sietve próbálod megemészteni a rengeteg új információt. Ez nem könnyű, akkor sem, ha az ember lánya a Levita ház tagja, és mégis. Az Egervári Lédával töltött interjú során, ha volt is gondom, elszállt, és nem maradt más, csak a gondtalanság. Remélem, az interjút olvasva más is így gondolja majd.

Az előkészítőből érkeztél a Bagolykőbe. Mennyire volt éles a váltás a két intézmény között?

Igazából nem nagyon. Egy csomó osztálytársam velem jött, igaz, hogy vannak, akik más házakba kerültek, de attól még vannak közös óráink meg minden. Meg van egy pár tanár, akit ismertem, és mivel én is az előkészítőben laktam, így az sem zavar, hogy nem járok haza. Annyi volt a furi, hogy Zalán... Mármint a bátyám nem tudott olyan sokszor jönni, meg én sem járkálhatok csak úgy a faluban kísérővel sem. De óriási a kastély, meg a sok zöld terület, szóval van mivel elfoglalnom magam.

Mi az, ami a legjobban hiányzik?

Az, hogy találkozhassak Jack bácsival. Néha kimentem a falu szélére az erdőhöz, és tök jó dolgokat mesélt. Na meg a szobám is. Meg hogy este a lányokkal kibeszéljük a dolgokat. Amúgy meg tök jó volt, hogy a faluban a mágia is körbevett, de a kastélyban még királyabb az egész!

Mi az, ami a legjobban tetszik a Bagolykőben?

A varázslat! Mármint ja, ja, tudom, hogy mindenkinek a könyökén jön ki a dolog, de annyira király. Minden egyes sarkon meg folyosón, meg teremben csodákba ütközik az ember. Meg én is csinálhatok csodákat! Szabadon, akármikor meg akárhol. Persze, tudom, fordultak elő balesetek. Egyszer el is kellett mennem a gyengélkedőre miatta, de annyira tetszik, hogy itt minden olyan szabadon folyik! Itt tényleg mindenki különleges! 

Mi történt, amikor a gyengélkedőre kellett menned?

Hát, bájitaltan volt, szóval nem is varázsoltunk igazából, ami azért elég ciki, valljuk be. Meg nem is nagyon az én hibám volt. Szóval csináltuk a bájitalt, és bele kellett öntenem egy kis óriáskönnyet. Nagyon vigyáztam, esküszöm, de a mellettem lévő Patrik megpróbálta összevágni a békaszemet, mert csak egy fél kellett volna bele, de az elpattant, nekiesett az üvegcsémnek, és az egész óriáskönny buff bele az üstbe. Először csak nagyon gőzölögni kezdett, úgyhogy fölé hajoltam, hogy megnézzem, mi történt, és... Hát, nem kellett volna. Szóval az óra helyett felkísértek a gyengélkedőre.

Akkor még örülhetünk, hogy nem lett nagyobb baj! Ezt az esetet leszámítva szerencsésnek mondható volt a tanéved?

Egyébként igen. Egészen jól mentek a tantárgyak, meg tökre élveztem is őket. Szerintem a tanároknak is tetszett a hozzáállásom, vagy nemtom, de úgy láttam, elégedettek voltak velem. Persze Anya nem igazán érti, mikor mesélem, miket csináltunk, Apa meg nem szereti, ha erről beszélek, de a bátyámmal jól kibeszéltük ezt az évet, és azt hiszem, ő is büszke rám. Persze majd meglátjuk a vizsgák eredményét.

Melyik tantárgy lett a kedvenced?

Hát nem a bájitaltan, az biztos. Pláne ezek után. A hajamon még hetekig látszott a baleset nyoma. De Tánya néni Átváltoztatástanát nagyon szeretem, mert olyan jó feladatokat talál ki. Meg őt ismertem már az előkészítőben is, úgyhogy tök jó volt beülni az óráira.

A nehéz és sok varázslást igénylő tárgyak tetszenek jobban, vagy a könnyedebbek, ahol inkább elméleti tudást kapsz?

Tudooom, hogy nagyon stréber vagyok, meg "tipikus levitás", de én mindegyiket annyira élvezem. A gyakorlatok egész könnyűek, így általában több időt töltök az elméleti tárgyakkal, szóval azok nehezebbek. Például Asztrológián olyan sok mindent kell megjegyezni, meg azok csak pontok az égen, honnan tudjam, melyik micsoda. Na, az nagyon nehéz volt. De mondjuk a töri egész jól ment, mert az meg olyan volt, mintha egy regény lenne. Szóóval tök fura, hogy elvileg a könnyebb tárgyak mennek nekem nehezebben.

A vizsgák olyanok voltak, mint az elvártak?

Igen is, meg nem is. Azt hittem, könnyebben fognak menni azért. Mármint tudooom, hogy ez az első, de az előkészítős vizsgákhoz szoktam. Ott meg ugye sima matek, töri, zene, ilyesmik voltak, így elég lazán vettem az akadályokat. De itt... Pfuuu. Nagyon megizzasztott egy-kettő. Ugye én nagyon tudok izgulni vizsgákon, és akkor azért a varázslás sem megy úgy. Meg tudod, eddig az előkészítőben csak a tesi meg zene számított gyakorlatnak, de azért itt volt rendesen. Gyakorláskor olyan könnyen mentek, de mikor vizsgázni kellett, akkor nagyon nagyon kellett koncentrálnom. Ott azért könnyebb volt az elmélet, mikor nem kellett szemtől szemben állni a tanárral és lebőgni előtte. Persze sikerült végül minden varázslás, de még nem tudom, mennyire szépen teljesítettem őket.

Eredményektől függetlenül is, de biztos volt olyan vizsga, amit a kedvenced lett, és olyan, amelyik inkább rémálmodban se jöjjön elő. Melyek voltak ezek? Az Átváltoztatástan és a Bájitaltan?

Talált. Az Átváltoztatástannal. Annyira jó volt az az óra. Ráadásul tök fura volt színek nélkül, mindent fekete-fehérben látni. Jó, mondjuk először nehezen ment a színezés, de a végére csak sikerült. Mondjuk az egyik fal nagyon fura színű lett, azt nem is akartam olyanra, de hátha Tánya néni nem vette észre, hogy véletlenül sikerült olyanra. De fura, hogy igaz, hogy a Bájitaltantól féltem a legjobban, de nem sikerült végül olyan rosszul. Azt hiszem. Legalábbis nem robbant fel semmi, a hajam is jól van, meg minden. Amin azonban vért izzadtam, az az Asztronómia volt. Azt hittem, mindent megtanultam rá, és majd a kisujjamból kirázom, de olyan kérdések voltak, hogy egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy valahogy puskázni kéne, annyira pánikba estem. Aztán behunytam a szemem, és elkezdtem elölről. Fuh, az nagyon nehéz volt.

Úgy tartják, hogy a vegyes nehézség motiváló és tanító egyszerre, úgyhogy a lehető legjobban jártál. Most, hogy vége a vizsgáknak, mik a terveid?

A faluban szeretnék maradni a bátyóval egy kicsit. Remélem, elengedik, de ugye neki is lesz most diplomaosztója, szóval azt is meg kell ünnepelni. De mindenesetre pihenni fogok. Sokaaaat. Bárki bármit mond, a szünidő a legjobb az egész évben. Akkor meg pláne, ha lazsálással tölthető.

Aki nem így gondolja, az nem lazsált még igazán jót. Mit vársz a következő évtől? Miben lesz más, mint a mostani?

Sokkal több izgalmasabb varázslatot tanulunk. Vagyis nagyon remélem. Mármint persze, ezek mind izgik voltak már most, de azért tényleg az alapok. Asszem türelmetlen vagyok, és minél előbb szeretnék a lényegre térni. Meg nagyon megtetszett a kviddics az elmúlt évben. Tök jó meccseik voltak, és arra gondoltam, talán jelentkezem majd az egyik csapatba. Nyáron megpróbálom kicsit gyakorolni még a seprűkoordinációmat. Abban még van hova fejlődnöm, de a bátyám remélem, majd segít nekem ebben is. 

Kívánom, hogy sikerüljön minden, amit elterveztél, és legyen csodálatos a második éved is közöttünk! Köszönöm szépen az interjút!