Sokan úgy tartják, a mágusok igen lényeges különbözőségeket mutatnak a mugliktól, ebben a cikksorozatban azonban rávilágítok majd arra, valójában milyen nagyot is tévednek azok, akik kettéválasztják a varázstudókat a varázstalanoktól. Hiszen gondoljunk bele, a mágián kívül minden közös: fizikai testben élünk, van lelkünk, gondolkodunk és érzünk, mindannyiunk ereiben vér csörgedezik, s a lelki traumák semmivel sem viselik meg jobban vagy kevésbé a mágusokat, mint a muglikat. Utóbbiaknál elterjedt módszer a pszichoterápia, melynek hagyománya immáron begyűrűzött a mágiatudók körébe is és egyre gyakrabban találkozhatunk vele. A következőkben fény derül majd a történelmünk folyamában fellelhető események hátterére, ahogyan a napjainkban használt bűbájokat és varázstárgyakat is sorra vesszük - természetesen pszichoterápiás szemszögből.
A pszichoterápia, mint olyan, egy igen komoly tudománynak számít a mugliknál, éppen ezért nem meglepő, hogy idővel elérte a mágustársadalmat is. Mert hát tulajdonképpen miért is megy valaki terápiára? Azért, mert valami nem stimmel vele és azt szeretné, hogy az a valami stimmeljen. Erre számtalan, mágiától mentes megoldás létezik, hogy csak néhányat említsek a teljesség igénye nélkül: katathym imaginatív pszichoterápia (KIP), hipnoterápia, ego-state, neuro-lingvisztikus programozás (NLP), kognitív viselkedésterápia és meseterápia. Mégis, azok, akik a varázslat birtokában vannak, rendelkeznek számos más lehetőséggel is.
Hosszú éveken keresztül a lelki gondokat a mágusok nem pszichoterápiával, hanem varázspálcával, bájitalokkal és egyéb mágikus eszközökkel orvosolták - márpedig belátható, hogy múltunkban történt nem kevés olyan esemény, mely feldolgozásra szorult. Bár ezeket a módszereket nem tekinthetjük az említett hatalmas csoport részeiként, az általuk elért eredmény mégis ugyanaz: valaki, aki korábban rosszul érezte magát, most jól, de legalábbis jobban van. Éppen ezért elsődlegesen érdemes összevetni e két kultúra eszközeit, majd górcső alá venni történelmünket és napjainkat is.
Edevis tükre
Sokan nem gondolnák, hogy a témához bármilyen szempontból is kapcsolódhat Edevis tükre, azonban a legfontosabb pontokra szándékomban áll rávilágítani. Mindenki számára ismert e tárgyra írt felirat:
"Nem arcodat mutatom, hanem a szíved vágyát."
Nem szükséges kimondottan messzire mennünk, hogy először a tükröt, mint motívumot értelmezzük, ez ugyanis számtalan mítoszban és legendában is megjelenik. A tükör minden esetben olyan információhoz juttat minket, melynek valamilyen okból kifolyólag nem voltunk tudatában. Lehet ez akár a jövő, de titkos vágyaink is, melyeket tudattalanunk rejt. Jelen esetben kijelenthető, hogy Edevis tükre megjeleníti azok vágyát, akik belepillantanak.
Pszichoterápiás szempontból két dolgot is egyértelműsít e tény. Az első és legfontosabb, hogy egyetlen pszichoterápia sem kezdődhet meg anélkül, hogy tisztában lennénk a kliens vágyaival. Ezek a vágyak irányzékok, segítenek abban, hogy terapeuta és páciens meghatározhassák azt a célt, mely érdekében a kezelés megkezdődik. Fontos leszögezni, hogy áhítatunk nem minden esetben megvalósítható, gondoljunk csak híres és nevezetes történelmi alakunkra, Harry Potterre, aki elhunyt szüleit látta Edevis tükrében. Azt már mindannyian tudjuk, hogy nincs olyan varázslat, mely holtat visszahozhat az élők közé, no de akkor mit is jelenthet e vágy, melyet a tükör megmutatott? E sóvárgás egyértelműen egy szerető család meglétére irányul, tehát megmutatja azt a célt, melyet el akart érni. Ismert a történet, hogy ez később sikerül is neki, hiszen feleségül veszi Ginnie Weasley-t és születik három gyermekük. Ebből kifolyólag egyértelműen megállapítható, hogy azon gyermekkori vágyálom, hogy szüleivel lehessen, nem teljesült, ezzel szemben az általa meghatározott cél, hogy saját családja vegye körül, végül mégis megvalósult.
S itt érkezünk el a másik dologhoz, mely tanulságként szolgálhat Edevis tükre kapcsán: fontos, hogy megismerjük belső vágyainkat, azonban személyiségfejlődésünket nemhogy nem viszi előrébb, inkább hátráltatja, ha ennek hatására irreális álmokba menekülünk. E varázstárgy éppannyira lehet egy ember változásának kulcspontja, mint mélybe taszajtója, éppen ezért fontos, hogy megfelelő kontextusban, kellő elővigyázatossággal járjunk el vele - akárcsak bármely más módszerrel, mellyel a pszichoterápia intézménye élhet.
"Ez a tükör nem teszi bölccsé az embert, nem tárja fel az igazságot. (...) Rossz úton jár, aki álmokból épít várat és közben elfelejt élni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése