A mágusoknak is szükségük van a muglik hőseire

avagy Superman itt is megmentheti a helyzetet

A varázslók szeretik azt hinni, hogy mindent jobban tudnak és jobban csinálnak másoknál, erejük birtokában többre hivatottak. Hogy valóban így van-e, arról az utókor ítélkezik majd. A jelenben azonban nem szabad elfelejteniük, hogy végső soron ők, ahogy varázstalan társaik sem mások, mint emberek. Manapság a muglik úgy látókörüket, mint tudatuk jelképes kapuit egyre szélesebbre tárják a varázsvilág felé. Mi sem ékesebb bizonyítéka ennek, mint a mondáikban, hiedelmeikben megjelenő hősök puszta léte, a héroszoké, akik az idők kezdete óta fel-felbukkantak a varázstalanok kultúrájában. Azonban számuk az elmúlt néhány évtized során látványosan növekedni kezdett.

Hiedelmekből képregény figurák, az elfogadás előfutárai

De miért is jó ez a tendencia a mágusoknak? A válasz kulcsa az újfajta berögződésekben rejlik. A bűbáj nélküliek számára az irrealitás, a megszokott dolgoktól való eltérés megértése az eddigi tapasztalatok alapján igen nehézkes volt, mivel mindent a realitás határoz meg világukban. Az anomáliákat, az átlagostól eltérőt jelképrendszereken, szimbólumok egész tárházán és azok megszemélyesítésén keresztül teszik feldolgozhatóvá saját maguk számára ősidők óta, így az a tény, hogy egyre több ilyen különleges alakot hoznak létre, jelzi a varázslóknak, hogy a muglik kezdenek egyre nyitottabbá és elfogadóbbá válni. Saját fantáziájuk szülöttei által hamarosan talán képesek lesznek megérteni és befogadni maguk közé a mágusokat. Ez az ő varázserejük. A képzelet.

A muglik mindig is csodás meséket szőttek, elképesztő hiedelmeket találtak ki és teszik ezt folyamatosan mind a mai napig. Ezen történetek alapjai jórészt nem csupán igazak, de a mágusok világából származnak. Ha a varázslók veszik rá a fáradtságot, hogy mélyebben betekintsenek kultúrájukba és annak jelenkori termékeibe, erre maguk is rá fognak jönni. Itt vannak példának okáért a szuperhősök, a képregények örökbecsű figurái. A muglik számára természetfelettinek tartott képességekkel megáldott metahumánok* és/vagy földönkívüliek, akikre tükröt tartva magukra ismerhetnek a mágusok. Az egyik, ha nem a legismertebb ilyen modern kori hérosz:

Megálmodói Joe Shuster (rajz) és Jerry Siegel (szöveg) voltak még 1932-ben. Ötletüket az akkor még Detective Comics néven ismert kiadónak adták el, mely később DC Comics-ként vált világhírűvé. A történet szerint Kal-El a Krypton utolsó fia. Szülei, Jor-El és Kara a Földre küldik őt bolygójuk megsemmisülése előtt, ahol Martha és Jonathan Kent nevelik fel farmjukon, a kansasi Smallville-ben a nem éppen hétköznapi gyermeket. Felnőve és erejének tudatára ébredve Kal-El/Clark Kent úgy dönt, hogy valódi kilétét titokban tartja, de hatalmát álruhát öltve a nagyobb jó szolgálatára, azaz az emberiség védelmére fogja használni. Szinte sebezhetetlen, nem okoz benne kárt sem szúró-vágó fegyver, sem lövedék, melynél mozgása gyorsabb. Képes repülni és leheletével fagyasztani vagy eltaszítani hatalmas tárgyakat, fizikai ereje megbecsülhetetlen, szinte korlátlan. A perzselő tekintet kifejezés az ő esetében szó szerint értendő, emellett röntgen-, mikro- és teleszkopikus látása van. Hallásának élessége azonos mértékű a legkifinomultabb szenzorokéval. Emberi léptékkel mérve nagyon lassan öregszik, így gyakorlatilag halhatatlannak tekinthető. Valódi apjától képességeinek használatához megkapja a megfelelő útmutatást a Magány Erődjének nevezett építményben, mely az Északi sarkon található és abból a kristályból képződött, mely Kal-El mellett volt annak űrhajójában. Kiképzését követően elhagyja tehát a Kent farmot és a Metropolisban működő Daily Planet nevű lap szerkesztőségéhez csatlakozik, mint kezdő újságíró, hogy a hírekről könnyebben tudomást szerezve immár kék-piros jelmezben, Supermanként azonnal segíthessen.

Munkahelyén ismerkedik meg a szintén riporterként dolgozó Lois Lane-nel, akihez azonnal vonzódni kezd. Nemezise a milliárdos tudós Lex Luthor, aki irigyli erejét és népszerűségét. Egyetlen igazi gyenge pontja a több színváltozatban létező Kryptonit, mely bolygójának vele együtt a Földre érkező maradványa, s meteoritkőként is említik. Közelében azonnal sebezhetővé (fizikailag-zöld, mentálisan-vörös, stb.) válik, legrosszabb esetben pedig akár meg is halhat. Erejét a Nap sugaraiból nyeri. Hősünk első kalandjai képregény formájában 1938 júniusában jelentek meg az Action Comics legelső számának hasábjain. A piros-kék öltözetet viselő, valódi nevén Kal-El ezekben a füzetekben küzdött az igazságért és a nagyobb jóért és, bár egy kansasi farmon nőtt fel, Clark Kent valójában leginkább csak alteregójául szolgál. Mellkasán a védjegyévé vált S betűre emlékeztető szimbólummal menti meg a világot, melyet ő a remény* jelképeként aposztrofál saját népe, a kryptoniak nyelvén.

Superman térhódítását követően megannyi különleges lény/ember/mutáns figuráját teremtették meg a muglik, napjainkban már mindennapos és széles körben elfogadott létezésük. Szimbólummá váltak. Külön szubkultúra alakult ki körülöttük az idők folyamán, ami a mágusok életébe is szép lassan beszivárogni látszik. A varázsvilágra levetítve ezt az egész folyamatot elmondható, hogy bár jelenleg a mágusok még jórészt Clark Kent módjára élhetnek a varázstalanok világában, mégis elindult egy reményteli változás. A muglik hősei által híd épül a két társadalom között és minden valószínűség szerint hamarosan eljön az az idő, amikor a varázslók felfedhetik magunkat. Mert a muglik már hozzá lesznek szokva, ha valaki állat alakot ölt, vagy a gondolatának erejével forgatja meg a reggeli kávéjában a kanalat. A mágusok lesznek a valódi X-menek. Nem csak a különlegesség metaforái, hanem hús-vér, lélegző emberek.

Ezidáig Superman története számtalan verzióban látott napvilágot, melyekben elképesztő erejét és hatalmát volt képes ötvözni olyan mindennapi cselekedetekkel, mint a munka vagy épp a házasság. Ez is arra enged következtetni, hogy a muglikban is él annak a tudata, hogy a felszín alatt, a különleges hatalom mögött ugyanarra vágyik mindenki. Békés, nyugodt életre. A kölcsönös elfogadás pedig épp ide vezethet. Csak idő kérdése és a muglik képesek lesznek megérteni és befogadni a mágusokat, ha ebben a folyamatban a varázsvilág partnerükké válik. Ezért érdemes figyelemmel követni kultúrájukat, ami akár egy őrtorony, jelzőfényként mutat utat egymás felé.

Ugyanakkor minden fénynek ott az árnyék a nyomában, és ez nem más, mint az egymástól való kölcsönös félelem és a bizalmatlanság. Ám a hős mivé lenne nemezise nélkül? Vagy Superman Lex Luthor nélkül? A gonosz ellen való küzdelem edzi csak meg igazán a hőst azzal együtt, hogy összetörhet ugyan, de míg hite a jóban szilárd, addig mindig képes lesz győzedelmeskedni. Hatalmas erők próbája e körforgás. Azonban ki kell jelenteni, hogy valós világunkban a gonoszság és ezáltal a félelem és a bizalmatlanság is egyetemes, hisz nem tesz különbséget mugli és mágus között, mindkét táborba jut belőle. Ami egyenlő lehetőségként mindenki előtt ott áll, az nem más, mint a választás és a megértés szabadsága. Mindkét félnek felelőssége teljes tudatában kell megtennie az egymás felé vezető lépéseket. Ha a mágusok kilépnek a fényre, az az ő saját, minden kényszertől mentes döntésük kell, hogy legyen, ahogy a muglik is önszántukból kell, hogy betekintsenek a varázslók világába. Ez a folyamat azonban nem kevés kockázatot hordoz magában, melyet csak tiszta szándékkal, rendíthetetlen bizalommal és nem kevés kíváncsisággal lehet megvalósítani, s még ezek megléte esetén is adódhatnak problémák.

Mint a Zöld Íjász esetében, aki tudta, hogy amint feltárja valódi kilétének titkát Oliver Queen-ként, célponttá válik majd és nem csak lelkes rajongókkal fog szembesülni. Kirekesztett lett és a média kereszttüzében majdnem összeroppant a ránehezedő nyomás alatt. Szükségszerű tehát számítani az elutasításra és az ellenséges fogadtatás széles spektrumú manifesztálódására mindkét fél részéről. Hiszen, ahogyan a muglik, úgy a mágusok sem sebezhetetlenek, éppúgy halandók, akár a varázstalanok. Mint Supermannek a kryptonit, úgy a varázslóknak az átkok, a fegyverek, de mindenkinek egyként legfőképp az oktalan szűklátókörűség volt és lehet is a veszte. Azonban mindig van remény! A világ változik és a benne élők is formálódnak, varázserőtől függetlenül. Hinni kell tehát a muglik képzeletének hatalmában, mert általa jobbá tehetik világukat, melynek kapui egyszer a mágusok előtt is egészen kitárulhatnak majd, és akkor a varázslók is utat engedhetnek a mugliknak, hogy azután egymást segítve élhessenek tovább, békében. Hiszen Supermant is újabbnál újabb generációk ismerik meg a képregények hasábjain, a számos animációs film, mozifilm, sorozat és zene által, melyeket több mint nyolc évtizede róla alkotnak. Így talán ez a rég várt áttörés is hamarosan elérkezik.

* Egy magasabb fejlődési szinten lévő ember, aki természetfeletti képességekkel rendelkezik

* Speranza = remény, olasz

A Supermanről szóló filmekről, sorozatokról és zenékről részletesebben az Edictum következő számában olvashatnak!