Júniusi diákbörze

Kis rellonos, nagy igazságokkal

- Interjú Antal Zinával -

Még csak elsőéves, de mestertanoncok, sőt sokszor tanárok bölcsességével szólal meg. Egy kislány, akiről nem gondolná az ember, hogy rellonos, ám az. Hogy miért? Az interjúban erre is választ kapunk.

Tavaly még az előkészítőbe jártál, idén a Bagolykőben kezdtél. Mekkora változás volt ez az életedben?

Szerencsére egy-két embert már ismertem az évfolyamomból, kastélyból, így ez megkönnyítette a… hogy is szokás mondani, beilleszkedést? Beilleszkedést. Izgatott voltam, hogy új tanárokat ismerhetek meg, új tárgyaim lesznek, és persze fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy melyik házba kerülök majd, úgyhogy összességében vártam. Furcsa volt az első pár éjszaka, a tetőtéri kollégiumi szoba után az alagsorba térni vissza, de hamar megszoktam, és azóta ugyanolyan jól alszom itt is. Imádom, hogy végre varázsolhatok, hogy lett pálcám, és a házamat is napról napra egyre jobban megszeretem.

Ha rád néz az ember, nem egy tipikus rellonost lát. Mit éreztél, amikor a bot oda osztott? Egyetértesz a döntéssel?

Mit értünk az alatt, hogy nem tipikus? *pislog meglepetten* Mindannyian mások vagyunk. Nem

tudnám egyébként megmondani, melyik házra számítottam, de reméltem, hogy a zöldekhez kerülhetek. Szerintem nem csak a már meglévő képességeinket veszi figyelembe a mágia a döntéskor, hanem azt is, mi az, amiben fejlődni szeretnénk, és úgy gondoltam és gondolom most is, hogy a Rell… a házamtól sokat tanulhatok. Szeretném fejleszteni az önbizalmam, határozottságom, akaraterőm, ebben pedig errefelé sokan járnak előttem jó példával. Ki kell tudnom állni magamért, ki is szere- fogok, és mivel nem kételkedek abban, hogy ezt meg fogom tudni valósítani, igen, úgy érzem, a helyemen vagyok.

Szóval, véleményed szerint, a beosztáskor nem csak az erősségeid vannak figyelembe véve, hanem az is, hogy mely gyengeségedből tudsz előnyt kovácsolni a háztársaidnak és a házadnak köszönhetően?

Én úgy gondolom igen. Persze ha valaki olyan szinten különbözik, akkor lehet, hogy nem kerülne oda, de… nem tudom, én szeretem azt hinni, hogy nem csak az számít, kik vagyunk, hanem az is, hogy kik lehetünk.

Nagyon tetszik a gondolatmeneted, és valóban elgondolkodtató, hogy ki miért kerül az adott házba. Említetted, hogy izgatott voltál az új tanárok miatt. Vannak tanárok és tantárgyak, amik már korábban is érdekeltek, amiket izgatottan vártál, vagy esetleg olyanok, amelyekben pozitívan csalódtál?

Vannak bizony! A legendás lények gondozása teljesen meglepett, először húzódozva álltam hozzá, de rá kellett jönnöm, hogy szeretek különféle állatok gondozásáról, érdekességeiről tanulni. A legtöbb tárgy elképeszt egyébként annak ellenére is, hogy nem most szereztem tudomást a varázsvilág létezéséről, de talán a gyakorlati órákat szeretem legjobban, a bájitaltant, bűbájtant, átváltoztatástant, amikor varázsolunk… Jó lenne, ha reptanon többet repülhetnénk, de azt hiszem, nem én vagyok az első aki ezt mondja. Egyelőre hallgatom azt is, hogy a felsőbbévesek miket mesélnek, mely tárgyaikról panaszkodnak, hogy jövőre majd azokat vegyem fel, amiket szerettek.

Igen, a reptan eléggé lehangoló tud lenni, amikor közlik, hogy elméleti óra jön. Gondolkoztál már abban, hogy valamelyik iskolai klubhoz csatlakozz, vagy esetleg próbára tedd magad kviddicsben, vagy most még inkább csak szemlélődnél?

Gondolkoztam rajta igen, sőt, lehet, hogy veszem majd a bátorságot és jelentkezek kviddicsezni, mert hiányzik a rendszeres edzés. Plusz ugye egy csapathoz tartozni mindig jó, még akkor is, ha nem gondolom, hogy már most játszhatnék. Még csak az alapokat gyakorlom, az irányítást, meg magát az érzést, szóval maximum labdaszedőként venné bárki is a hasznomat. Egyelőre. Gondolkoztam még más körökön is, de még nem villant be az érzés, hogy „na igen, ide most belépek”, úgyhogy egyelőre félretettem a kérdést.

Vagy pompomlány is lehetsz, forradalmasíthatod az iskolában a szurkolás művészetét. Ha már itt tartunk, van valami, amit bevezetnél vagy ami hiányzik a mindennapokból?

Ami hiányzik a mindennapokból… Igazából most tök véletlenül jutott eszembe, és nem is kell, sőt senki meg se próbálja komolyan venni, de furcsa, hogy… hát, hogy itt nem kell takarítanunk. Most így a nyár után pont feltűnt, hogy míg odahaza minden nap adtak feladatokat, mondván úgyis ráérek, itt nem kell ilyenekre gondolni. De tényleg, ha most emiatt kötelező takarító-eventek kezdődnek, kénytelen leszek elbujdosni, hogy ne találjanak meg a diákok akik meg akarnak lincselni, szóval ezt inkább húzzuk ki jó? Mondjuk, hogy azt mondtam, hogy ööö… mondjuk, hogy nem hiányolok semmit. Khm.

Örülök, hogy semmi, minden mással pedig határozottan egyetértek. Melyik az a kastélyrész, ahol szívesen töltöd az időd és miért éppen itt?

Kastélyrész… Akkor nem mondom az erdőt. A lélekszoba például kifejezetten megtetszett, de a kívánságok terme is érdekes nagyon, azt hiszem tudat alatt elkezdtem keresni a minél varázslatosabb helyeket, bár ez így talán kicsit telhetetlenül hangozhat. Mint sokan mások, én is szeretem a hasam és jókat enni, úgyhogy abszolút dobogós a nagyterem, sőt, talán előre is mozgathatnánk az első helyre… főleg azokon a napokon imádom, amikor pont a sütis tál mellé sikerül leülnöm. Egyébként talán a fejetlenség folyosója, hiszen ott mindig történik valami váratlan, meglepő és új, ha kicsit nyugodtabb és csendesebb lenn, még festeni is szívesen járnék oda, hátha elkapok egy-egy balul- izé, vicces pillanatot.

Mi a helyzet az erdővel? Fontos számodra a természet vagy kifejezetten az erdő hangulata vonz?

Kicsit mindkettő. Úgy tudnám a legegyszerűbben megmagyarázni, hogy hiányzik, ha hosszabb ideig nem mehetek ki. Néha azon kapom magam, hogy csak bámulok magam elé, vagy nem tudok koncentrálni egy feladatra, ilyenkor általában segít, ha kimegyek egyet sétálni, futni a fák közé. Semmi extra különösképpen, csupán javítja a teljesítményemet és közérzetemet egyaránt.

Kik azok, akik nagy hatással vannak rád az iskola falai között, akik az erdő mellett javító hatással vannak rád?

Nem mondom el a nevüket, hát az egész iskola rajtuk lógna, ha én itt kihirdetem, hogy milyen jó velük! A szemfülesebbek úgyis látják, kikkel töltök időt együtt gyakrabban, no, az nem véletlen.

Akkor itt az idő, hogy a kíváncsiskodók figyeljenek a részletekre. Menjünk is tovább. Ugyan még csak az első évedet taposod, de vannak már szimpatikus irányok a jövőre vonatkozóan? Tudod már, hogy mi leszel, ha nagy leszel?

Nem, még nem tudom. Nagyon jó ötletnek tűnik néha a művészettel elképzelni a jövőmet, de mivel egyelőre nem kerültem be a Grosserlieb képzésére, ez koránt sem biztos, hogy meg is valósulhat. Egyelőre nyitva tartom a szemem, hogy minél több lehetőségemet észrevehessem, de nem sürgetem a dolgot, mire meg kell, hogy szülessen a döntés, meg is fog, ebben biztos vagyok.

Ezzel a csodás gondolattal zárva szeretném megköszönni, hogy válaszoltál a kérdéseimre, és kalandokban gazdag tanévet kívánok!

Én köszönöm a megkeresést Tanárnő, jól esik, hogy rám gondolt, és engem kért meg rá!