Mondanom se kell, hogy az elvadult kviddicsfanatikusok legnagyobb ünnepnapjainak egyike, amikor közzéteszik a sorsolás eredményét, vagyis azt, hogy melyik csapat mikor lép a színre, és mérkőzik meg a kupáért. Idén az első meccset a Rivalló Rúnakígyók és a Szárnyaló Okkamik vívták, méghozzá a tanodába visszatérő Damyan Volkov vezetése alatt.
A meccs kezdete után gyakorlatilag azonnal lendületbe jött mind a két csapat, a kvaffnál szerencsésebbek voltak a Rúnakígyók, hiszen Scheffer Riza azonnal megszerezte a vörös bőrt, ám ezzel együtt nehezítő tényezőt is kapott a nyakába Révay Lili személyében, aki addig-addig terelgette Riza útját, míg végül passzhelyzetet nem kényszerített ki, így a labda tovább is száguldozott Elijah Kearney markába.
Az egyik gurkó veszélytelenül az Okkami karikák és őrzőjük felé indul, míg a másik az Okkamik hajtóját, Závodi Somát célozza. Zippzhar Mária - avagy köztudottabb nevén Cipzár Marcsi - az előbbi után iramodik, míg Kelevitz Maja az utóbbi elől próbálja megvédeni csapattársát.
Dana Straw Berry egy kis helyzetfelmérés után - látszik, hogy nem mindenki olyan őrült, mint a Révay lány - a megfelelő magasságra ereszkedve indult Elijah után - aki alatt eddigre már ott volt csapattársa Zippzhar Márk is -, hogy aztán mellésoroljon. Soma követve őt, nyomában a gurkóval, amiről ekkor még mit sem tudott, próbálta beérni hajtótársait, magát a vasaranyost pedig Maja egy jól irányzott ütéssel a föld felé irányította. Ezzel nagyjából egy időben a másik vaslabda sorsa hasonló lesz, ugyanis Masa zuhanórepülésben küldi utána a saját példányát.
A rendíthetetlenül haladó Elijah talán szerencsésebben járt volna, ha lepasszolja a kvaffot, mert a siker édes ízével a szájában biztos nagyon meglepődött, amikor nem csak Dana, de Lili is megjelent mellette, ám az igazi és meglehetősen jogos félelem akkor ütközött ki az arcára, amikor szemből hirtelen Soma indult meg felé őrült tempóban. Kevésen múlt csak, hogy ne legyen életveszélyes baleset a Parkin's Pincer-ből, és azt hiszem egy jó nagy adag szerencse is jelen volt, hogy végül mindenki megúszta ezt a találkozást. Elijah satuféke ugyan kvaffvesztéssel járt, de legalább volt lehetősége a továbbiakban aktívan részt venni a meccsen, és nem elkezdeni a gyengélkedő üres ágyainak feltöltését. A zuhanó kvaff Lili kezében köt ki, aki gondolkodás nélkül indul előbb az alsóbb régiókban az ellenfél karikái felé, majd mikor már oszlani látszik a hajtótömeg, emelkedve sorol be társai közé.
A hajtók okozta káoszban csak később tudatosul mindenkiben a lelátón, hogy Masa igencsak veszélyes helyzetbe kerülve próbálja visszatornázni magát a seprűjére, és egy pillanat alatt elindul a találgatás, hogy vajon hogyan került le róla, azonban igazi választ a mai napig nem találtunk rá. Testvérségből jeles Márk ösztönös megmozdulása, ahogy a hajtómunkánál is előrébb valónak találja testvére megmentését, habár ezzel nem sokat ér el, ugyanis nem sokkal később az Okkamik terelőpárosának köszönhetően mind a ketten kiesnek a játékból.
Az Okkamik egy nem igazán szépen kivitelezett, de annál hatékonyabb karvalyfejjel haladnak előre, érezhetően csak a karikára koncentrálva, holott minden kviddicsmeccsen legalább két gurkó jelen van, és többnyire szeretik olyan személyre ráküldeni, akinek kezében a vörös bőr pihen. Természetesen a Rúnakígyók sem restek, Márk ugyan leszakadt, de ennek ellenére Riza Lili, Elijah pedig Dana fölé helyezkedik és ritmusukat felvéve halad tovább egyelőre zavartalanul az ötösfogat, ám a páholyban egyre inkább érezhető a fokozott feszültség, hiszen onnan már mindenki látja a száguldó vasat, és azt is, ahogy Henrik ellentámadásba lendül.
Valószínűleg a férfi jelenléte okozza a hajtósorban beállt dinamika változását is, hiszen Lili látványosan lelassul, nézelődik, és aki az előző szezonban jelen volt, pontosan tudja, hogy az alapjáraton vakmerő játékos gyengepontja nem más mint a gurkó, hiszen tavalyi balesete után az is csoda, hogy ma itt van. Úgy hírlik, ez Henriknek köszönhető, így persze, hogy másként mozdul, amikor meglátja a férfit vele szemben haladni. Mivel tudjuk, hogy sosem jó jel, ha egy terelő céltudatosan szembe megy veled, bár lehet, hogy ez az Okkamik sajátossága, hogy szeretnek a mezőnnyel szemben haladni. Ez esetben azonban valóban gurkóról volt szó, így egy játékos és a kvaff is megmenekült, ugyanis a labda a nagy riadalomban Somához került. A lányok pedig kisebb összeütközések árán - tekintve, hogy Riza berepült Dana elé, Lili mellé, pont oda, ahova Dana indult - néhány kék-zöld folttal váltak gazdagabbá, de szerencsére senki sem sérült komolyabban.
A Henrik által a Zippzhar páros felé küldött gurkó Masa szép védésének köszönhetően Volkov irányába indul, azonban a közelében lévő Henrik ezt nem engedheti, így a játékvezető testi épségét mentve - megjegyzem, a játékvezető kiütése egyfajta fétis lehet a helyi játékosok körében - visszairányítja, és a távcsővel rendelkező szerencsések, még egy bromance összemosolygásnak is szemtanúi lehetnek az Ambrózy-Volkov kettős előadásában. Időközben a másik gurkó is gazdára talál, alulról Maja küldi Márk irányába, ami valószínűleg okoz némi meglepetést még. Ezekben a pillanatokban ugyan az Okkamik sikeresen szereznek egy újabb tízest, de a figyelem inkább a testvérpár felé korlátozódik, akik közül Márk hátulról, míg Masa elölről kap egy-egy vasat. Az esés ugyan tompított, de tény, a pálya füvét érintve hivatalosan is kiesnek, helyükre Csepreghy Péter és Álkay Sebestyén érkeznek.
A sikeres találat után a kvaff Elijah-hoz kerül, aki indul is az Okkami karikák felé, a szárnyasok azonnal igyekeznek megakadályozni, így egy szép passzal Rizához kerül a labda, akit Lili próbál akadályozni. A labda aztán Petyához kerül, aki élete első éles passzát gyönyörűen fogadja. Sebestyén a sajátjait védve, mégis sajátjaira küldve a gurkót veszélyezteti az egész hajtóbolyt, amiből a Révay lány végül kiválik, és besorol Henrik mögé, végül is, ha egyszer megmentette, kétszer is megmentheti. Amire végül nincs szükség, Álkay gurkója ugyanis kétségtelenül váratlanul éri az azonos színekben játszó Rizát, seprűje eleje még az előtt törik el, hogy különösebben lett volna ideje reagálni. Mindeközben pedig a fogópárbaj is véget ér.
A fogójátékról.
Layla Robillard a maga nemében páratlan és kiemelkedően tehetséges seprűakrobata, míg Machay Ábel egy tapasztalt kviddicses, lehengerlő elmemunkával. Két jó fizikumú, végleteket hajszoló félről beszélhetünk, így már a meccs előtt mindenki tudta, hogy ha nem is lesznek érdekes megmozdulások - ami szerencsére nem volt igaz -, a fogójáték mindent elsöprő és szédületes lesz majd.
Már az első pillanatokban megmutatkozott, hogy csak mert női ellenfelet kapott, Ábelt nem ejtették a fejére, és az első adandó alkalommal a megtévesztés lehetőségével él, amit Layla persze könnyűszerrel és ártatlanul el is hisz, és akár egy bábmester bábja, cselekszik. Haragudni azt hiszem, semmi esetre sem haragudhatunk rá, hiszen valljuk be, mind bizonyítani akarnánk a helyébe lépve, és ugyanolyan szenvedéllyel hinnénk el Ábel mozdulatairól, hogy valósak.
Layla a biztonsági játék mellett dönt, Ábelt követve halad, a fiú mozdulatai mellett a környezetet is szemlélve. Talán így alakulhat, hogy amíg Ábel a megtévesztésre is koncentrál, a lány pillantja meg előbb a kis aranyost, és indul felé, azonban Ábel éppen csak egy hajszálnyival később követi, eldönthetetlen, hogy melyik fogó ér előbb célt. A cikesz mindeközben a nézőtábornak illegeti magát a Rúnakígyóknak szurkolók előtt. Ahogy megérkeznek a fogók a páholy elé, kirobban az üdvrivalgás, ami nem segti a fogók helyzetét, hiszen a cikesz zuhanásban menekülni kezd. Egy pillanatig úgy tűnik, hogy Layla mindenképpen seprű nélkül kíván a cikesz után menni, hevesen mozdul, de szerencsére a helyén marad, és nem zuhan le harmadikként a gyógyítói sátorban tartózkodókhoz. Az esély arra ebben a pillanatban, hogy felnyársalják egymást sokkal nagyobb, mint, hogy a menekülő cikeszt bármelyikük is elkapja. Ebben a pillanatban már nehéz elmondani, hogy pontosan mit is szeretnének, de a páholyban többen kezdenek el fogadni arra, hogy a másik kiiktatását célozták meg. Layla bizonytalansága könnyen okozhatja önkéntelenül is Ábel vesztét.
A cikesz talán érzi, hogy tovább már nem süllyedhet, a föld felett nem sokkal torpan meg, és ezzel kivívja fogóink utolsó idegszálának és józan eszének elpattanását is. Layla a seprűjére hasalva, a számára megfelelő pillanatban fordul át, azonban nem csupán lajhár lendülésről van szó, hiszen a következő pillanatban ívbe feszült háttal engedi el, hogy jobb kezével a cikesz után nyúljon. Ábel ezidő alatt minél kisebb helyet igyekszik elfoglalni, hogy lendületén segítve, ép karjával foghasson rá a cikeszre. Kétségtelen, hogy látványra Layla nyer, azonban sikerességben Ábel diadalmaskodik.
RIVALLÓ RÚNAKÍGYÓK - SZÁRNYALÓ OKKAMIK
280 - 130
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése