Ezzel a kérdéssel, kerestem fel néhány diáktársamat, akik készséggel válaszoltak rá, néhol egy kis humorral fűszerezve.
Zippzhar Mária Stella: Hát elsősorban boldognak. Lehet, hogy a Marson, krumplipalántákat aguamentizve, lehet, hogy épp otthon egy miniMasával a szívem alatt, ez mind változhat, az egyetlen amit szeretnék, az az, hogy megőrizzem a vidámságomat. Onnantól már minden rendben van.
Dana Straw Berry: Hm, milyennek? *néz magán végig* Hát szerintem kicsit nőni fogok még, a szemem és a hajam színe nem fog változni, az alakom megtartására pedig odafigyelek. A személyiségem megmarad kissé tovább fejlesztett formában. Remélhetőleg sosem fogok megkomolyodni, biztosan tapasztaltabb leszek, emellett aktív és remek(?) humorérzékkel megáldott. Azon nem szoktam gondolkodni, hogy mire fogom vinni az életben, majd magától eldől minden, kár előre agyalni, a mának kell élni!
Szamosvári Zsombor: Uhh, hát fogalmam sincs... Leginkább magasabbnak, szőrösebbnek, és talán még elveszettebbnek, mint most.
Moon Jun Seo: Egy nagy fekete foltnak, mert nem tudom, hogy mi lesz velem.
Thomas Middleton: Húha. Nem igazán szoktam ezen gondolkozni. Mindig annak örülök, ami éppen van, amit éppen elérek. De remélem, klasszul megy majd az aikidó, és legalább ennyi időt tölthetek azokkal, akiket szeretek, mint most!
Bodza Edina Gyöngyvér: A jövőmet mindenképp a vendéglátásban képzelem el, magát a szakmát még nem döntöttem el, de azt tudom, hogy mesterképzésre mindenképpen itt maradnék. A teljes pontosításhoz még van két évem szerencsére, diákmunkát is vállalok, hogy megtapasztaljam, mi az, ahol a leginkább tudok teljesíteni, ahol a legtöbbet tudom kihozni magamból.
Zippzahar Márk Stefan: Sikeresnek és boldognak. De gondolom ez a sablon válasz, amit mindenkitől megkapsz... Szóval megpróbálom jobban kifejteni. Most amíg még tanulok, a tanulmányaimban és a kviddicsben igyekszem a legjobbat nyújtani. Mivel a sportot élvezem és szeretek új dolgokat tanulni, így mindkettő viszonylag könnyen megy és élvezem is, tehát sikeresnek és boldognak is mondhatom magam. Legalábbis a saját meglátásom szerint. Biztos vannak, akik ezt nem így ítélik meg, de mivel az én életem... *vállat von* Nem igazán érdekel a véleményük.
Még nem sikerült eldöntenem, hogy mivel is fogok foglalkozni, ha befejezem az iskolát. Túl sok dolog foglalkoztat, így valószínűleg tovább tanulok majd, és az is lehet, hogy még 80 évesen is valamelyik intézmény padjait fogom koptatni, de amíg jól tudom csinálni és élvezem, addig szerintem ezzel sincs semmi baj, nem igaz? Nem, nem kell válaszolj, tudom, hogy igaz. Amúgy meg... nem tudom. Szóval nincsenek nagyra törő céljaim, csak hogy folytassam, amit eddig is és élvezzem, amit csinálok. Tervezek világ körüli utat, úgyhogy lehet egy kalandort még hozzá kéne csapni a sikereshez és boldoghoz... *elgondolkodik* Igen. Sikeres és boldog kalandornak látom magam. Jó lesz!
Eszterházy Diána: Remélhetőleg ugyanannyira fogom élvezni az életemet, mint most, sok barátom és ismerősöm lesz, lehetőleg valami jól fizető munkám, bár ebben még nem vagyok biztos, hogy micsoda, de manapság az emberek még 30 évesen sem tudják, mit akarnak, szóval ráérek.
Ja, meg lesz majd egy ultrahelyes férjem, aki nem akar korlátozni, tuti. Vagy ez nagy kérés?
Juhász Laura: Érdekes és nehéz kérdés. A közeljövőben eléggé stresszesnek és türelmetlennek, hála a vizsgaidőszaknak. A távolabbiba őszintén szólva sehogy. Nem tudom, hogy az elképzeléseimből és terveimből mit fogok tudni elérni. Valószínűleg mégsem a gyógyítói pálya felé fogok tendálni, bár ez volt a tervem korábban. Valahogy már nem érdekel annyira. Lehetséges, hogy az elemi mágiával kezdek majd valamit, és aköré fog épülni a karrierem és életem, de nem szeretnék tippelni, jósolgatni. Maradjon köztünk, de sose tartottam túl megbízhatónak a jóslástant, minden állandóan változik, szóval … Hm, szeretnék magabiztos, erős, független nő lenni, aki megáll a saját lábán, és persze szeretném megosztani a mindennapjaimat valakivel. Klisé ugyan, de boldog is szeretnék lenni. Szóval, nem igazán tudom, ha minden marad így, ahogy most van, nekem az is teljesen tökéletes - feleli boldogan mosolyogva
Weiler Dante: 20 éven belül bejegyzett bájitalmester, valami tényleg hasznos kutatási előrelépéssel, miután mostanság csak sznob szakmai f*szverés megy, hasznosíthatatlan, felesleges laborbohóckodással. -flegmán vállat von- Azon túl meg halott, gondolom.
Kelevitz Maja Nerella: Most fogok végezni az alapképzésen, és ha minden jól megy, jövő évtől botanikus mestertanoncként folytatom, így ha tényleg testhezálló a szakma, akkor mindenképp ebben az irányban tudnám elképzelni magam. Persze ott van még a művészet is, ami közel áll hozzám. *gondolkozik* Botanikus-hobbiművész?
A karriertől elvonatkoztatva pedig... nem is tudom. Szeretnék majd gyerekeket. Minimum kettőt. Életem legjobb napja volt, amikor egyszerre kaptam egy apát és egy testvért, úgyhogy... igen. A kettő ideális. *számolgat*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése