Saját készítésű penna

A vizsgaidőszak eljöttével a legtöbben hirtelen új kedvtelések és időtöltések iránt kezdenek érdeklődni. Ha szeretnél egy kicsit kiszakadni a tankönyveid közül, hogy megfáradt agyad helyett a kreativitásod tornáztasd, de nem távolodnál túl messzire a szorgalmiktól, készíts saját pennát!

Mire lesz szükséged?

• madártollak
• mártogatós tollhegyek
• ragasztó (a lényeg, hogy átlátszóvá száradjon)
• éles vágókés
• színes hímzőfonal
• fémes hímzőfonal (opcionális)
• lakk (opcionális)

Előkészületeket csak abban az esetben igényel, ha nem üzletben vásárolt (utcán hányódó, bagolyházban összeszedett, kedvenc tollaskígyód hullatta, etc.) tollat akartok használni, ilyenkor érdemes mosogatószerrel és meleg vízzel alaposan megmosni a tollakat. Nem kell aggódni, száradás után rendbe lehet őket hozni (a madarak is szoktak megázni), mindössze némi türelemre lesz szükségetek, amíg két ujj között óvatosan húzogatva összesimítjátok a szétvált ágacskákat.

Első lépésben keress egy olyan felületet, amit nem baj, ha összekarcolsz. Ez lehet egy halom újság, vágódeszka vagy a konyhapult teteje (azért kérdezd meg előtte a manókat, jó?), egyre megy - a lényeg, hogy a tollszár végét kell eltávolítanod, nem egy (vagy több) ujjpercedet. Légy óvatos és türelmes, a tollszár meglepően kemény anyag!

Ha olyan keskeny tollhegyed van, amit bele tudsz csúsztatni a tollszárba, elég az első pár millimétert levágnod. Ezután próbáld ki, hogy esik jól tartani a tollat, hogy nagyjából tudd, merre kell majd a hegynek néznie. 

Amikor megvan a tökéletes pozíció, húzd ki a tollhegyet és anélkül, hogy letennéd a tollat, cseppents a ragasztóból a tollszár belsejébe, majd nyomd vissza a hegyet. Akár vízalapú, akár pillanatragasztóval dolgozol, van még egy icipici időd igazítani rajta egy utolsót. Aztán hagyd megszáradni.

A tetszés szerinti színű fonalat illeszd a tollszárhoz úgy, hogy a zászlótól (tollas rész) a hegy felé húzódjon. Hagyj rá annyit, hogy a végén tudj majd egy kis csomót kötni. Aztán a tollhegytől indulva kezd el a tollszár köré szorosan felcsavarni a fonalat. Ha a ragasztód gyorsan szárad, akkor az első kisebb rész után átitathatod vele a fonalat, ha lassabban köt, akkor tekerd be az egész fogásra kijelölt hosszt és köss egy pici csomót, mielőtt végigkennéd a ragasztóval. 

Az enyém zseniálisan tartott, úgyhogy az alapfonallal ellenkező irányban lefektettem a fémes szálakat - ezek szétválnak, így a csomózós metódus amúgy sem működne velük, az egyik végüket mindenképp a ragasztó kell, hogy megtartsa.

Miután elértem a kívánt hosszt, hurkot vetettem (csomó helyett) és végigkentem ragasztóval a már betekert részt, átáztatva a hímzőfonalat. A friss ragasztóba könnyen beleragadtak a fémes szálak is, amiket egyesével-kettesével tekertem rá második rétegként. A tollhegynél aztán addig tekergettem, hurkoltam és csomóztam, hogy a ragasztó rendesen meg bírja tartani - ez próbacseresznye kissé, attól függ, milyen fonalat fogsz ki. 

Száradás után (ami néhány órát igénybe vett, ergo éjjelre megszakítottam a barkácsot) utolsó, plusz lépésként lekentem az egész fogórészt áttetsző lakkal, az extra szilárdságért. 

A másik penna, mivel a hegy jóval szélesebb, a tollszár hegyének lecsippentésén túl egy plusz vágást igényel - a tollszárat hosszában be kell metszeni, ismét roppantul ügyelve az ujjakra. Ez lehetővé teszi, hogy belecsúsztasd a hegyet, majd ugyanúgy körbetekerd a fonallal, mint a másik variánst. 

Másnap reggel, teljes száradás után így néztek ki:

Ennek a módszernek gyakorlatilag csak a képzeleted és a rendelkezésedre álló alapanyagok szabnak határt - bármilyen színű, típusú, méretű, hegyű pennát készíthetsz. A papírszeres vagy művészellátó boltokban ezeregyféle hegyet találsz, mindennapi íráshoz, kalligráfiához, rajzoláshoz.

Ha esetleg elkészítenétek, okvetlen dicsekedjetek el a környezeteteknek!