Tavaszi szél panaszt áraszt

Helló Doki!

Tiszta tavaszi zsongás van, lassan már nyári, és mindenki állandóan csak arról beszél, ki tetszik. Úszunk a nyáltengerben és szerintem én bele fogok fulladni. Hát miért nincsen az embereknek más beszédtémájuk? Mindig csak megy a pletykálás, hogy ki, kivel, mikor. Néha baromira hajmeresztő dolgokkal is előállnak. Eskü, rosszabbak, mint a festmények. Ha meg azt mondom, hogy engem ez nem érdekel, akkor még meg vannak sértődve. Most akkor mit lehet tenni?

xy

Helló, kedves XY!

A tavasz már csak ilyen, tombolnak a hormonok és a kíváncsiság. Ez nem azt jelenti, hogy másoknak ne lennének egyéb témáik, épp csak több türelemmel kell felvértezned magad. Az egyik lehetőséged, hogy mindig készülsz B tervvel - ha a környezeted túlságosan belelovallja magát a párkeresésbe, akkor addig elfoglalod magad (egy jó könyv vagy valami kreatív még új témát is kínálhat). A másik trükk, hogy valahányszor nem pletykát hoznak fel, azonnal lecsapsz a lehetőségre és arra reagálsz, míg a "nyáladzást" csak egyszerű hümmögésre vagy semmitmondó válaszra méltatod (ergo nem adod alájuk a lovat). Persze megteheted, hogy olyan közös programokat tervezel, amik kizárják a beszédet, vagy épp kereshetsz idősebb/fiatalabb beszélgetőpartnert, akit már vagy még nem érint ennyire intenzíven a téma.

Kedves Doki!

A barátaim szerint nagyon nem szép dolog megkérdezni egy lánytól, akivel szakított a fiúja, hogy mit kell tenni azért, hogy elcsábítsa. Nem értem, hogy miért lenne ez rossz dolog, hiszen már szakítottak, és szerintem amúgy tökre nem illettek össze, én sokkal inkább illek egy Vajdához. Szerinted is illetlenség? És ha igen, hogyan deríthetném ki, hogy mit szeretne, hogy észrevegyen?

Köszi!

Future Mrs. V.

Kedves Mrs. V!

A szakítással egy bensőséges kapcsolat ér véget, aminek a részletei nem tartoznak másokra, hacsak azokat nem önként osztják meg veled. Mások múltjában vájkálni és eljátszani, hogy olyan vagy, amilyet a fiú szeretne - ezzel nemcsak őt csapod be, hanem magadat is. Emellett azt jelenti, hogy félsz magadat adni és nem mered kockáztatni, hogy esetleg mégsem illetek össze a kiszemelteddel, mert valamilyen szempontból kevés vagy neki.

Amennyiben hosszú távra szeretnél tervezni, nem árt ezen elgondolkodni, hazugságokra nem építhetsz. Ha viszont csak rövid kalandra vágysz, akkor is jobban jársz az egyenes módszerrel - bárki szívesebben fogad őszinte közeledést egy magabiztos embertől, mint egy mesterkélt, megtervezett "csábítást", ami könnyen ellened fordíthatja az átvert felet. 

Kedves Dr. Who!

Nagyon szeretek táncolni és néha egyszerűen nem tudom megállni akkor sem, ha éppen olyan helyen vagy helyzetben vagyok, ahol különben ez nem feltétlen  megszokott. Néha rákezdek csak úgy a folyosón vagy odakint a parkban. A khben már meg sem lepődnek. Zene se kell nekem hozzá. Van, akinek tetszik ez, de sokan cikiznek is miatta. Az a baj, hogy amikor beszólnak, el is megy a kedvem tőle és már az is egyre gyakoribb, hogy inkább nem teszem, visszafogom magam, mert félek, mit fognak szólni mások. Lehet igazuk van? Nem kéne csak úgy mindenhol táncra perdülnöm?

Tarantallegra

Kedves Tarantallegra!

Véleményem szerint az egyetlen jó ok, hogy ne perdülj táncra, ha ezzel veszélynek teszed ki magad. Egyeseknek szokatlan lehet, ám amennyiben ártalmatlan és örömet okoz Neked, minden amellett szól, hogy folytasd. Azt ugyan nem írtad, milyen stílusban ropod, mégis azt tanácsolnám, gyakorolj két dolgot: csiszold a tánctudásod és mellette a tudatosságod. Senki sem kényszeríthet rád egyetlen érzést sem (most hanyagoljuk a bájitalokat és egyéb nyalánkságokat), fókuszálj hát arra, amit a mozgás, a zene és a ritmus ad neked. A soraidból úgy érzem, a tánc fontos részed és kifejezőeszközöd, épp ezért érdemes leküzdeni a félelmet. Ráadásul remek stresszoldó és koordináció-fejlesztő, aminek rengeteg téren látod hasznát.

Ha most még erős a szorongásod, oszd meg ezt barátokkal, ismerősökkel - kezd kisebb körben és terjeszkedj kifelé. Esetleg keress partnert vagy vonj be érdeklődőket, hogy együtt legyetek felszabadítóan furcsák.