Dr. Várkonyi Zoltán és Várkonyi Lana
Mivel készül/készülsz a nagy napra?
Zoltán: Milyen nagy napra? *Erősen gondolkozik* - A Valentin-napra gondol? Mindenek előtt igyekszem nem elfelejteni, bár Lala nem sértődik meg, ha mégis. Elég neki a mosolyom.
Lana: Nos, idén egy eléggé hálószobára korlátozott meglepetésem lesz kedves férjem számára. Már régóta szemezem azokkal a rémes pizsamákkal, hogy el kellene tenni őket láb alól, így tehát valószínűleg el fogja őket nyelni a mosógép, mint a páratlan zoknik eltűnt párját, és helyette kap néhány másik, csinosabb pizsamaalsót. Csak alsót.
Mi az, amit mindenképpen szeretne/szeretnél a párjának megadni ezen a napon?
Zoltán: Szeretném, ha azt érezné, hogy minden nap Valentin-nap van. Persze vannak rosszabb napok, de amúgy túl unalmas lenne.
Lana: Jól kell tálalnom a ruhatárcserét, hogy ne legyen mérges, így lehetőleg mindent megpróbálok neki megadni, amit szeret. Sós-karamellás sütik, kedvenc főfogások, egy kötény és pincérnő szerkó...
Ön szerint ő mivel készül?
Zoltán: Lala utálja a pizsamáimat, úgyhogy szerintem a nagy napon az összes nagymosásban lesz és kénytelen leszek azt felvenni, amit tőle kapok.
Lana: Nem hiszem, hogy túl nagy ajándékot adna. Talán egy csokor rózsát. Szegényem nem a legromantikusabb férfi a világon, de így imádom ahogy van.
Mennyire érzi/érzed erősnek a kapcsolatát?
Zoltán: Nap-Hold együttállásunk van, a Vénuszom az ötös házamba esik, az én Marsom meg az ő nyolcas házába. Az aszcendensem a hetes házában pihen, úgyhogy elég erős, azt gondolom.
Lana: Annyira, hogy se ásó, se kapa, se nagyharang nem tud minket szétválasztani.
Mi az, ami ön szerint/szerinted idén még vár önökre?
Zoltán: Dolgozunk a trónörökös projekten... majd meglátjuk.
Lana: Sok kettesben töltött pillanat. Sok mindent be kell pótolnunk, ezért megpróbálunk majd kettesben időt tölteni, eljárni hosszú, naplementébe nyúló sétákra, kirándulgatni, vagy csak begubózni filmet nézni. Ez kettőnk éve lesz, senki és semmi nem tiporhat ebbe bele!
Wittner Dávid és Bogna Zdanowska
Mivel készülsz a nagy napra?
Dávid: Őszintén? Nem terveztem semmi egetrengetőt, nem az a fajta srác vagyok. Szerintem talán elmegyünk valamerre kajálni - semmi puccos, nem az én műfajom -, aztán megnézünk valamit, vagy hasonló.
Bogna: Esküvő? Nem igazán gondolkodom ilyenekben, a szülői nyomás ellenére sem. Szerintük egyébként is értéktelen lettem... legutóbb. Viszont ha más "ünnep" címen csúfolt dátumra gondolsz, akkor is hasonló a helyzet. Se Bálintot, se Valentint nem ismerek, hogy felköszöntsem.
Mi az, amit mindenképpen szeretnél a párodnak megadni ezen a napon?
Dávid: Szeretném, ha boldog lenne. És ha már egyszer itt tartunk, szerintem megkérdezem, mihez van kedve. Bognáról beszélünk, nem hiszem, hogy hanyatt dobná magát bármilyen meglepetéstől. Szinte előttem van, ahogy közli velem, hogy ő nem Bálint.
Bogna: Amit máskor is, nem gondolnám hogy csak egy-egy különleges napon kell adnunk, vagy tehetünk valami jót a másikért. Eddig sem gondoltam így, én inkább a logika alapján akkor ajándékozom meg vagy lepem meg, mikor éppen az ötlet kipattan a fejemből és van lehetőségem megvalósítani. Ha ez egy márciusi keddi nap, akkor azon.
Szerinted ő mivel készül?
Dávid: Remélem semmi nagy és komoly dologgal, mert sikítani fogok. Rly.
Bogna: Fogalmam sincs, azt sem tudtam eddig, hogy ez tényleg ennyire komoly dolog. Most egy kicsit megrémítettél. Most tényleg kellenek ilyen dolgok? Meg ünneplés? Igazából... sosem volt még Valentin-napom tartva.
Mennyire érzed erősnek a kapcsolatodat?
Dávid: Szerintem elég erős. Mármint ő bemutatott a családjának és én is őt, az meg már valamit jelent, hogy eljutottunk eddig a lépcsőfokig. Legalábbis gondolom. Voltunk tavaly a Burning Manen is és nem adott el két kecskéért. Pedig tuti jó üzlet lett volna, szóval nyeregben érzem magam.
Bogna: Miben mérjük az erőt? Ha hasonlattal kéne élnem, olyan ez, mint a kémiai elemek reakciója. Nem azonosak kapcsolódásából valami új, és működőképes, esetenként értékes alakul. Mi is ilyen vegyület lettünk.
Mi az, ami szerinted idén még vár rátok?
Dávid: Szeretnék kevesebb családi étkezést és több fesztivált. Ja, meg befejezni a sulit, de az asszem részletkérdés, nem halok bele abba sem, ha nem történik meg. Talán. Utána meglátjuk mindketten, merre tovább.
Bogna: Minden, amit alakítunk. Csak rajtunk múlik, hogy jön-e jó, izgalmas, valami plusz.
Vajda Richárd és Révay Lili
Mivel készülsz a nagy napra?
Richárd: Tudod, meglepődnél, milyen sokan olvassák az iskolaújságot... köztük Lili is. Szóval... ha most őszintén válaszolok, ugrott a meglepetés.
Lili: Hú, szerintem az a lista rövidebb, hogy mivel nem. Azt hiszem, egy kicsit elszaladt velem a ló. Csütörtökönként szerencsére nincs sok órám, így otthon szeretnék egy romantikus estét csinálni, de természetesen ő lehet, hogy teljesen másként gondolkozik, és elmegyünk valahova. Nekem van a, b, c és d tervem is, szóval bármi lehet.
Mi az, amit mindenképpen szeretnél a párodnak megadni ezen a napon?
Richárd: Egy gombóc fagyit vagy egy zacskó pillecukrot, még nem döntöttem.
Lili: Törődést. Tudom, hogy mostanában nagyon sok mindenre oda kell figyelnie, néha még álmában is pörög az agya és magyaráz. Szeretnék adni neki egy olyan napot, amikor kikapcsolódhat, amikor pár órára nem kell aggódnia, amikor csak mi vagyunk.
Szerinted ő mivel készül?
Richárd: Lili mindamellett, hogy gyönyörű és tehetséges, egy nagyon kreatív lány is, aki otthonosan mozog a konyhában, de a kézügyessége is jó; szépen rajzol és fest, de fényképezni is szeret, úgyhogy ez nehéz kérdés. Az biztos, hogy imádja az ünnepeket, az élet kis és nagy dolgait egyaránt, képes örülni a legapróbb történésnek, és ahogy látom, a lehető leginkább meg is él minden pillanatot. Arra számítok, hogy főz valami finomat, készít egy kis marcipánt, gyertyát gyújt, aztán felveszi az aktuálisan legszebbnek tartott ruháját, és már az este kezdetén kapok egy kis apróságot, amit egy másik, majd egy harmadik, negyedik, ötödik követ.
Lili: Ricsit ismerve? Tutira valami olyannal, amitől eldobom az agyam. A kapcsolatunk elején nem is sejtettem, hogy mennyire nagyban gondolkozik, azóta meg csak kapkodom a fejem.
Mennyire érzed erősnek a kapcsolatodat?
Richárd: Eléggé.
Lili: Szerintem az elmúlt fél évben most, ebben a pillanatban a legerősebb. Most kell okosnak lennünk, mert ez az a pont, hogy vagy megmaradunk egymás mellett, vagy összeomlik minden.
Mi az, ami szerinted idén még vár rátok?
Richárd: Izgalmas időszakot élünk, hosszú napjaink vannak, így április közepétől biztosan lazítunk egy kicsit, és a tanulmányainkra fogunk koncentrálni. Egyelőre egyébként is csak rövidtávú céljaink vannak, még nem beszélgettünk a nyári terveinkről. Annyi biztos, hogy a családom idén Saint-Tropez-be szeretne ellátogatni pihenni, ahová, ha akar, természetesen Lili is csatlakozhat. Az igazság az, hogy a nővéremnek egyre több munkája akad Franciaországban, így összeköthetjük a kellemest a hasznossal.
Lili: Szerintem rengeteg kaland és kihívás. Sok nevetés és könnyek, mondjuk utóbbi biztos, hogy az én részemről, de nem rossz értelemben, csak én ha látok valami nagyon meghatót, akkor nagyon tudok sírni, és van egy olyan érzésem, hogy én idén még nagyon meg fogok hatódni. Remélem pozitívan.
North West és Scarlett Conroy
Mivel készülsz a nagy napra?
North: Én és Conroy nem igazán foglalkozunk efféle feleslegesen haszontalan ünnepekkel, lényegében az egész ünnep csak a bolond szerelmesek kizsákmányolásáról szól és az erre ráépített árucikkek eladásáról. Nevetséges botorság.
Scarlett: Igazság szerint semmivel. Amerikában nőttem fel, de nem az Upper East Side-on, szóval sose volt meg az a rózsaszín virágszirmos álom, ami ehhez kell.
Mi az, amit mindenképpen szeretnél a párodnak megadni ezen a napon?
North: Kiviszem a szemetet mert aznapra én vagyok a szemétfelelős a beosztásunkba. Kegyetlen egy beosztás, mióta dolga férfinak az ilyesmi?
Scarlett: Megadom neki ugyanazt, amit mindig. Zoknit veszek fel a lábamra a lakáson belül is.
Szerinted ő mivel készül?
North: Ebéddel, mert ő meg aznapra a szakács. Esetleg ha különlegessé akarja tenni, akkor a kedvencemet készíti. Arra mondjuk nem mondanék nemet.
Scarlett: Nem várok el semmi többet, mint általában, szóval remélem minimum hoz nekem egy adag fagyit.
Mennyire érzed erősnek a kapcsolatotokat?
North: Az Én és Scarlett közötti kapcsolatunk már felér egy papírok nélküli, ki nem mondott házasság erősségével. Együtt fogunk megöregedni és nem, ez nem nyálas duma, ez tény. Eldöntöttem.
Scarlett: Mint amennyire a pizzára olvadt sajt. Próbálsz kihúzni egy szeletet a többi közül, de a sajt az ott tartja.
Mi az, ami szerinted idén még vár rátok?
North: Jó lenne ha már papírok szerint is össze tudnánk házasodni, mert az aranyvérűeknél mégiscsak a házasság az elismert kapcsolat.
Scarlett: Az együttélés viszontagságai mindenféleképpen. És ezen kívül a macskakérdéssel sem jutunk soha dűlőre.
Mikola Keve és Mikola G. Erin
Mivel készülsz a nagy napra?
Keve: Gyerekpezsgővel, koffeinnel, pár ritkasággal és magammal. Mármint nem hinném, hogy ennél jobban fel kell ezt fújni, ha olyan van nálunk, ünnepeljük a vanília világnapját is.
Erin: Sok csokival és pihenéssel. Ja, hogy neki? Ö... pff. Nem t'om, mi nem vagyunk az a nagyon sablon pár, akik odavannak az ilyenekért. Talán sütök valamit, vagy ilyesmi, annak a gyerekek is örülnének. Meg lehet benézek a fodrászomhoz. Már érzem a romantikát a levegőben.
Mi az, amit mindenképpen szeretnél a párodnak megadni ezen a napon?
Keve: Fagyit, csokit és krokettet. Meg mellé mondjuk egy gyerekmentes napot, komolyan. Egy bébiszitter és szerintem boldogabb lesz. Remélem.
Erin: Hú, először is: hagyom aludni, ameddig akar. Ez az egyik legnagyobb szívesség, amit nálunk bárki tehet a házban a másikért. Meg, hogy nem küldöm le az éjszaka közepén fagyiért a boltba, az is nagy lépés lenne asszem a kiegyensúlyozott kapcsolat felé.
Szerinted ő mivel készül neked?
Keve: Csupa meglepetés, de a fő ajándékom előre csomagolta már karácsonykor, így csak várok, ő is tudja meg én is. Különben nem egyszerű és mindennapi egy nő a nejem, bármi kitelik. Lehet hogy valami változik, lehet valami régi jön, lehet valami új.
Erin: Remélem nem válási papírokkal *hisztérikus nevetés helye*. De komolyan. Amúgy sejtelmem sincs, Kevunál sosem lehet tudni, elég kiszámíthatatlan dolgai vannak. Mármint... Megkaphatsz bármilyen nőt és eljegyzel egy kétgyerekes anyukát húsvétkor? Damn boy, valamit elég jól csinálok. Viccet félretéve... Én tökéletesen megbékülök azzal is, ha másnap én alhatok, ameddig szeretnék.
Mennyire érzed erősnek a kapcsolatotokat?
Keve: Belőlünk is készíthették volna Amerika kapitány pajzsát.
Erin: Gyomorszájon vágtam a nőgyógyásznál és még mindig mosolygott. Pedig terelő vagyok. Én meg bevállaltam, hogy akkora legyek, mint egy elefánt a kedvéért és ne tudjam bekötni a saját cipőmet. Szerintem elég nyerő páros vagyunk, ha engem kérdeztek.
Mi az, ami szerinted idén még vár rátok?
Keve: Gyerekek, gyerekek, gyerekek...vicceltem, akkor nem élem meg a 30 éves kort. De lehet a 27-et se. Már a 26-ban is kételkedem hirtelen. Tervezünk közös programokat, én elugranék a kiscsaláddal nyaralni is, csak úgy lazulni, meg valami nagy Con is simán. Aztán kiderül, mi sikerül.
Erin: Egy szülés. Meg a Comic Con. Na, nem a kettő egyszerre, előbb a babák, aztán a szuperhősök. Sosem hittem volna, hogy egyszer ilyen rangsort állítok fel életemben. Ezen kívül? Talán semmi vészes. Én örülnék, ha ez végre egy nyugis év lenne. Hahahaha, just kidding, már lemondtam a nyugodt életemről.
South West és Annelie West
Mivel készülsz a nagy napra?
South: Rendbe teszem a konyha alatti helyiséget. Aztán mint minden nap, bemegyek hozzá az ispotályba. Talán aznap sikerül vele beszélnem.
Annelie: Rengeteg bocsánatkéréssel.
Mi az, amit mindenképpen szeretnél a párodnak megadni ezen a napon?
South: Szeretném, ha meg tudnám adni neki azt a támogatást, amit ilyenkor illik. Ilyen helyzetben. Sajnálom, ha lehangolom az olvasóközönséget, de ennek nem sok köze van a Valentin-naphoz. Ez a jóban-rosszban szituáció. Amikor ki kell tartanunk a másik mellett, bármennyire is próbára teszi a hitünket. És ez mindennapos. A Valentin-nap ebből a szempontból nem különlegesebb.
Annelie: Legfőképp azt, hogy a családunk együtt legyen. Még akkor is, ha az ispotályban fogjuk ünnepelni ezt a napot.
Szerinted ő mivel készül?
South: Gondolom újabb bocsánatkérésekkel.
Annelie: Talán Valentin-napon megembereli magát és nem megvetéssel és gyűlölettel fog rám nézni.
Mennyire érzed erősnek a kapcsolatotokat?
South: Őszintén? Eddig tényleg azt hittem, hogy minden rendben. Hogy mindent tudunk a jelenről. Az életünkről, és egymásról. Ennyinek pedig elégnek kellett volna lennie.
Annelie: Jelenleg a nagyon instabil kifejezést tudnám rá használni.
Mi az, ami szerinted idén még vár rátok?
South: Küzdés. Nagyon sok küzdés. Az életért, a lányunkért, a házasságunkért. De bízom benne, hogy meg fogjuk tudni oldani. Csak még kell egy kis idő. Egy kevés még biztosan.
Annelie: Küzdelem a lányunk felépüléséért és South kibékítéséért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése