2018. július 15., vasárnap

Ki úgy halt, ahogy élni vágyott



Návay Viktor 

1989. november 27 – 2018. június 22.
Élt: 28 évet



Az ember nagyon szerencsés, amikor olyan barátra lel, akiről tudja, hogy élete utolsó pillanatában is mellette lesz, sőt, az élményt boldogabbá teszi, mint amilyen lenne. Büszkeséggel tölt el, hogy számomra akadt ilyen ember, és hihetetlen fájdalommal, hogy nem lehettem ott, amikor életét adva mentette a toronyba rekedt diákokat. Úgy halt meg, ahogy élni szeretett: kötelességtudóan és szenvedélyesen, nem foglalkozva fájdalommal, veszéllyel, mint egy igazi hős. 
Megtisztelő, hogy én búcsúzhatok el tőle az Edictumban. Mégis, mikor itt ülök, és ezeket a sorokat írom, fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék, hogy mivel tudnám a legjobban visszaadni, hogy milyen ember is volt ő. Nyíltszívű, nyitott személyiség volt, aki nem félt felvállalni önmagát; más, mint a legtöbb oktató a Bagolykőben. Az elején, megvallom, féltem attól, hogy társa legyek a házvezetésben, hiszen mind a ketten karakán, egymást fedő, és mégis ellentétes személyiséggel rendelkeztünk. Ő volt az auror, és mégis nekem volt olyan merev az egész lényem a megfelelési kényszertől, mintha bármelyik pillanatban terepre hívnának. Megtanított arra, hogy ne a kudarcot, hanem a lehetőséget lássam meg, és az életet úgy éljem, mintha minden nap konfettizápor hullana rám. Megjegyzem, ez ténylegesen elő is fordul, és remélem, hogy az Eridon jelenlegi vezetése még mindig csillámport és konfettit hord szét a kastélyban. 
Őszinte ember volt világéletében, néha talán bántóan is. Önmagát adta és sosem bújt álarc mögé. Felvállalta a gondolatait, a szerelmét még akkor is, ha sokan ezt kezdetben nem nézték jó szemmel. Nem tagadta meg önmagát, és ez a mai napig büszkeséggel tölt el. Remélem egy nap majd a saját gyermekeimnek is átadhatom azt a tudást és tapasztalatot, azt az életigenlést, melyet a mellette eltöltött vezetői évek alatt szereztem. Világéletében kereste azokat az adrenalinlöketeket, melyek segítségével újabb határokat feszegethetett vagy léphetett át teljesen. 
Kérlek titeket, hogy segítsétek Reginát, a húgát a gyász fájdalmas óráinak túlélésében. Óvjátok és segítsétek most, hiszen egy hozzá nagyon közel álló embert veszített el tragikus hirtelenséggel. Viktor imádott sakkozni, túrázni, kviddicsezni - emlékezzetek rá és a lelkesedésére, mikor ezeket a tevékenységeket űzitek. Ne tagadjátok meg önmagatokat, legyetek büszkék a lényetekre, személyiségetekre, szerelmetekre. Mindenre, amiért ti ti vagytok, hiszen akkor nem volt hiábavaló semmi. 




Temetésére július 19-én, csütörtökön 22:00 órakor kerül sor a bogolyfalvi temetőben. A gyertyás virrasztás 21:00 órától kezdődik.



Nincsenek megjegyzések: