Návay Viktor
1989. november 27 – 2018. június 22.
Élt: 28 évet
Az ember nagyon szerencsés, amikor olyan barátra lel, akiről
tudja, hogy élete utolsó pillanatában is mellette lesz, sőt, az élményt
boldogabbá teszi, mint amilyen lenne. Büszkeséggel tölt el, hogy számomra akadt
ilyen ember, és hihetetlen fájdalommal, hogy nem lehettem ott, amikor életét
adva mentette a toronyba rekedt diákokat. Úgy halt meg, ahogy élni szeretett:
kötelességtudóan és szenvedélyesen, nem foglalkozva fájdalommal, veszéllyel,
mint egy igazi hős.
Megtisztelő, hogy én búcsúzhatok el tőle az Edictumban. Mégis, mikor itt ülök,
és ezeket a sorokat írom, fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék, hogy mivel
tudnám a legjobban visszaadni, hogy milyen ember is volt ő. Nyíltszívű, nyitott
személyiség volt, aki nem félt felvállalni önmagát; más, mint a legtöbb oktató
a Bagolykőben. Az elején, megvallom, féltem attól, hogy társa legyek a
házvezetésben, hiszen mind a ketten karakán, egymást fedő, és mégis ellentétes
személyiséggel rendelkeztünk. Ő volt az auror, és mégis nekem volt olyan merev
az egész lényem a megfelelési kényszertől, mintha bármelyik pillanatban terepre
hívnának. Megtanított arra, hogy ne a kudarcot, hanem a lehetőséget lássam meg,
és az életet úgy éljem, mintha minden nap konfettizápor hullana rám.
Megjegyzem, ez ténylegesen elő is fordul, és remélem, hogy az Eridon jelenlegi
vezetése még mindig csillámport és konfettit hord szét a kastélyban.
Őszinte ember volt világéletében, néha talán bántóan is. Önmagát adta és sosem
bújt álarc mögé. Felvállalta a gondolatait, a szerelmét még akkor is, ha sokan
ezt kezdetben nem nézték jó szemmel. Nem tagadta meg önmagát, és ez a mai napig
büszkeséggel tölt el. Remélem egy nap majd a saját gyermekeimnek is átadhatom
azt a tudást és tapasztalatot, azt az életigenlést, melyet a mellette eltöltött
vezetői évek alatt szereztem. Világéletében kereste azokat az
adrenalinlöketeket, melyek segítségével újabb határokat feszegethetett vagy
léphetett át teljesen.
Kérlek titeket, hogy segítsétek Reginát, a húgát a gyász fájdalmas óráinak
túlélésében. Óvjátok és segítsétek most, hiszen egy hozzá nagyon közel álló
embert veszített el tragikus hirtelenséggel. Viktor imádott sakkozni, túrázni,
kviddicsezni - emlékezzetek rá és a lelkesedésére, mikor ezeket a
tevékenységeket űzitek. Ne tagadjátok meg önmagatokat, legyetek büszkék a
lényetekre, személyiségetekre, szerelmetekre. Mindenre, amiért ti ti vagytok,
hiszen akkor nem volt hiábavaló semmi.
Temetésére július 19-én, csütörtökön 22:00 órakor kerül
sor a bogolyfalvi temetőben. A gyertyás virrasztás 21:00 órától kezdődik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése