Mint minden évben, most is számos változást tapasztalhattunk rögtön az év elején. Távozott a gyönyörű és csodálatos Olive Belmonte, akiről hallottuk, hogy immár a színházvilág ismert arcának, Révay Valentinnek lett a felesége. Ezúton is gratulálunk nekik. Azonban idén is új tanárok és új tantárgyak érkeztek a körünkbe, ismerkedjünk meg közülük hárommal:
Mi volt az a meghatározó pont az életében, amikor úgy döntött, hogy a tanári pályát választja?
Ha az élet nem engedi az A tervet, akkor életbe lép a B. Nálam is ez történt, kijártam a kötelező iskolákat, majd szülői - inkább csak apám részéről - nyomás hatására egy alapozó képzés után felvételiztem az aurori akadémiára. Ami egyébként vicces, mert azt hiszem, feleannyira se vettem komolyan, mint az szükséges lett volna. Ilyen az élet. Az első félévben kicsaptak. Nem könyveltem el kudarcként. Sosem vágytam erre a szakmára, nem is érdekelt különösebben, az, hogy meghatott volna sem igaz. Apámnak akartam bizonyítani, mikor megtudta, hogy bekerültem, ő volt a világ legboldogabb embere.
Édesanyám megkönnyebbült, mikor közöltem, hogy a terveim egyébként sem húznának oda vissza. Ekkoriban már komolyabban foglalkoztam az elemi mágikus képességem festésben való fejlesztésével, nem is ment rosszul. Kicsit mindenbe belekóstoltam: zene, utcaművészetek, tetoválások. Elkezdtem fiatalabb srácokat korrepetálni, akik azt hitték, hogy sosem lesznek menők a köreikben, mert ez után érdeklődnek… fordult velük a világ később. Ekkor már tapostam a pedagógiai tanulmányaimat és úgy éreztem, jó úton vagyok.
Egy új környezetben egyszerre két tárgyat is vállalt, nem érzi erősnek ezt a kezdést?
Nem *látványosan felnevet* kellett a levegőváltozás, akartam még Európát, szükségem volt valami újra. Jól érzem magam itt, az elmúlt hónapokban volt időm körülnézni is, azt hiszem maradnék. De nyilván a legfőbb indok, hogy valamiből meg kell élni, engem meg nem különösebben érdekelnek a pletykák az iskola híréről. Láttam már pont elég érdekes dolgot a karrierem során, a tárgyaim pedig együtt voltak eddig is az életem részei.
Csak a művészetek iránti szeretetből választotta ezt a tárgyat vagy űzi is valamely ágát?
Ez egy életstílus inkább. A festészetbe és a zenébe is belekóstoltam már. A művészeteknek minden ága megköveteli külön is, de ha valaki polihisztor módon próbálgatja mindet, akaratlanul is tudja, hogy az 'A' művészet lesz előbb-utóbb. Nekem sokat adott és ad a mai napig, hobbi, időtöltés, munka. Helyzet és hely függő.
Mennyire fér össze az elemek és a művészetek oktatása? Vannak közös pontok?
Rengeteg, én magam is az elemem használom alkotásra, de persze nem mindenben futnak össze. Jól megférnek együtt.
Ha jellemeznie kéne magát pár szóval, melyek lennének ezek?
Ez remek kérdés, talán az alkalmazkodó, változékony és szívós, de majd biztosan kitapasztalják ezt.
Mi volt az a meghatározó pont az életében, amikor úgy döntött, hogy a tanári pályát választja?
A válasz talán egy kicsit kiábrándító lesz, de nem volt ilyen. Nem hiszem, hogy véglegesen a tanári pályán fogok mozogni, most mégis jó ötletnek tűnt a dolog. Mivel a tárgyam jószerével gyakorlati jellegű, nem is annyira maga a tanítás, mint inkább a tudás átadása a cél. Hiszen tanultam illemtant az iskola falai közt, mégsem mondják, hogy ragadt is rám valami.
Miért éppen a pálcák?
Ez volt az eredeti életcélom, miután a Bagolykőbe iratkoztam. A kviddics csak afféle nem várt fordulatként jött közbe, amiatt és az akkori társaság miatt maradtam itt, ahelyett, hogy egyetemre mentem volna ebből a szakból. Valahogy elbűvölt, hogy a mindennapjaink egy ennyire kézenfekvő eszközével foglalkozzak, ami szinte magától értetődő, annak ellenére, mennyi munkát és időt igényel.
A tanodába történő visszatérése tudatos volt, vagy csak éppen jött egy kínálkozó alkalom, és most itt beszélgethetünk?
*Most először egy kicsit komolyabban is elgondolkozik, ajkát beharapva, tekintetét végighordozva a szoba mennyezetén, mielőtt válaszolna* Azt hiszem, hogy előbb vagy utóbb visszatértem volna ide, a kérdés, hogy mikor. Most kétségbeesetten szükségem volt egy fix pontra az életemben, az iskola pedig mindig biztosította ezt a számomra. Hát itt vagyok.
Mit remél ettől az évtől? Mennyire lesz ön szerint másabb a katedrán állni, mint azoknak a kollégáknak, akik nem a tanodában tanultak?
Ettől az évtől? Leginkább azt, hogy ha nem is túl sokat, de egy-két ember figyelmét majd sikerül megragadnom. Szigorúan az óra és a tantárgy keretein belül, nem vadászom házinyúlra, mielőtt még bárki is félreértené. *Kezeit védekezőn felemeli, pontosan tudja, mennyire hajlamosak mögöttes tartalmat belelátni mindenbe* De lényegében csak szeretnék egy kicsit visszaadni az iskolának és Kylenak abból, amit nekem adtak.
Azt hiszem, abból a szempontból egy kicsit másabb az én helyzetem, mint azoké, akik nem itt tanultak, hogy át tudom élni a helyzetüket. Mivel nem volt túl rég, talán jobban is, mint a tanárok nagy része. Illetve a tanulók balszerencséjére pontosan tudom, hogy hol és mikor érdemes a tilosban járókra várni, ha éppen elkap a "köcsög tanár szindróma".
Ha jellemeznie kéne magát pár szóval, melyek lennének ezek?
Hm. Talán a lojális, ami elsőre eszembe jutna. Esetlen. Makacs. Érzelmi csődtömeg. De cserébe legalább okos vagyok és türelmes. Az állóképességem sem rossz, talán így fair, nem? *pillant szórakozottan még a fiúra*
Az első egyetemi évem, akkor dőlt el, hogy én ebben kipróbálnám magam. Sosem készültem erre, és nem is gondoltam volna, hogy itt kötök ki, aztán most... - tártam el a karjaim. - Ki fog derülni, mennyire volt jó döntés.
Miért éppen a lénytant választotta?
Erre voltam a legfogékonyabb az évek alatt, kevés olyan lehetőség volt, amivel igazán tudtam azonosulni, aztán jött az animágia. Mikor annak az alapjai miatt elmélyedtem az állattanban és az anatómiában, jött a sugallat, hogy nekem ez kell. Felvettem pár tárgyat, majd elkezdtem az egyetemen a pedagógia szakot erre szakosodva.
A tanodában töltött évek sarkallták arra, hogy itt kezdje meg a karrierjét, vagy más okból döntött a maradás mellett?
Az itteni éveim sok dologra emlékeztetnek, de nem hiszem, hogy az egy tanári állás lenne *közölte széles vigyorral* A gyakorlat kötelező, mielőtt véglegesen megkapnám a papírom, így nyilvánvalóan igyekeztem közeli, de jó megoldást találni. Kézenfekvő volt a Bagolykő, ráadásul nem is volt ismeretlen a hely. Elég sokan járnak ide vissza, vannak szaktársaim is, akik szintén itt vannak, mint Bojarski. Az egyetlen ok, ha kell különösebb, talán az ismeretségi köröm.
Mit remél ettől az évtől? Mennyire lesz másabb a katedrán állni, mint az iskolapad kényelmét élvezni? Mennyire esélyes, hogy a diákok hallgatnak majd önre, hiszen a legtöbben ismerik a diákévekből?
Nem fűzök nagy reményeket senkihez és semmihez, voltam pár éve a helyükben, pontosan tudom mennyire értelmetlen elvárásokat tesznek, én meg ennek nem vagyok híve. Különben jelenleg is diák vagyok, csak az egyetemen, így nem teljesen válok meg attól a szerepkörtől sem. Ami pedig a fegyelmet és figyelmet illeti, a viselkedésük nagyban befolyásolhatja az érdemjegyeiket. Rajtuk múlik, ez mennyire érdekli őket. A teljesítményben hiszek, nem pedig a hozzáállásokban. Lehet trehány, ha egyébként jól teljesít, tőlem nagyszájú is, ha kompenzálja tudással.
Ha jellemeznie kéne magát pár szóval, melyek lennének ezek?
Gyakorlatias vagyok, határozott, vicces és még jóképű is. Kell ennél több?
Kérdéseinkkel megkerestük a negyedik új tanárt, az egykori navinés diákot, Aaron E. Blake-et is, aki a következő tanévtől az ereklyekutatás rejtelmeibe avatja be a mestertanoncokat, azonban válasz nem érkezett lapzártáig. Kérdeztük az igazgató urat is, aki megkeresésünkre elmondta, hogy Mr. Blake csak a tanév első hetei után érkezik meg iskolánkba, addig hivatalos engedéllyel marad távolt. A ködös megfogalmazás számos kérdést felvet. Lehet, hogy csak az igazgató úr szokás szerint messzemenőkig diplomatikus kívánt maradni, ám az is, hogy ez egy hatalmas titok első, apró megmutatkozása. Vajon merre jár a tanár úr és miért veszi ilyen könnyen az iskola első embere a távollétét? Reméljük, hogy a következő számunkból kiderül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése