Interjú Jonathan Gerhard Van den Berghhel
E hónapban először jelenik meg az Edictum az arisztokrata származárú Jonathan Gerhard Van den Bergh vezetése alatt, aki egyébként idén érkezett mestertanoncként a Rellonba. Ha még nem is éreznétek igazán a változást, azért néhány apróság mégis feltűnhet a közeljövőben az olvasóknak. Erről, valamint önmagáról kérdeztem az új főszerkesztőnket.
Egy új kultúrába csöppentél, és már rögtön az iskolaújság főszerkesztőjévé neveztek ki. Minek tulajdonítod ezt a sikert?
Valóban egészen más itt, mint odahaza, Belgiumban, azonban úgy gondolom, a jó vezetői képesség, a hozzáértés és a tájékozottság nem hollét kérdése. Aki birtokában van annak a tudásnak és tapasztalatnak, ami - teszem azt - egy szerkesztőség irányításához szükséges, az gond nélkül megállja a helyét bárhol. Ha pedig ezt egy vezetőség felismeri, annak csak gratulálni lehet. Részemről az érkezésem után nem sokkal tudattam az illetékesekkel, milyen pozíciókat vállalnék. Az egyik legfőbb ez volt, a főszerkesztői poszt. Nem vártak sokat a megkereséssel.
Hogyan reagált a hirtelen váltásra az előző főszerkesztő, illetve a szerkesztőség?
Az előző főszerkesztő, Adam Kensington volt az, aki a leginkább támogatta a kinevezésemet. Elmondása szerint már régóta szerette volna egy tanulónak átadni az iskolaújság vezetését, hiszen az mégis inkább úgy járja, de újságíróként továbbra is köreinkben marad. Ti, a szerkesztők pedig mind kedvesen fogadtatok és rögtön belevethettük magunkat a közös munkába. Ezt ezúton is köszönöm.
Milyen terveid vannak az újsággal? Mi fog változni? Mi marad?
Mindenképpen szeretném tartani a magas színvonalat, amihez az olvasók hozzászoktak és amit hónapról hónapra várnak. Magát az újság szerkezetét, témáit és stílusát tekintve nem igazán tervezek egyelőre változtatást. Ha lesz is, fokozatosan lesz. A szerkesztőségbe történő tagfelvételnek viszont változnak a feltételei.
Mihez lesz kötve a tagfelvétel?
Először az Így írtok Ti rovatba várunk majd egy-két cikket azoktól, akik szeretnének csatlakozni a szerkesztők soraiba. Ezzel kapunk egy képet róluk, illetve megtudjuk, mennyire elkötelezettek. Jelenleg egy nagyon jó, összeszokott csapat készíti az iskolaújságot, akik szívesen látják persze az újonnan érkezőket, azonban fontos, hogy ők is hasonló munkamorállal bírjanak.
Hány szerkesztőségi taggal lenne tökéletes az újság működése? Mi a cél?
Jelenleg is tökéletes az újság működése, azonban tény, most mindenki egyaránt gőzerővel dolgozik. Amint valaki kevesebbet tudna vállalni vagy adott számhoz nem tudna egyáltalán hozzájárulni bármilyen oknál fogva, rögtön nem lenne túl gördülékeny a munkamenet. Úgyhogy 1-2 ember mindenképpen csatlakozhatna még.
Térjünk vissza egy kicsit rád. Mennyire volt nehéz hozzászokni ehhez a környezethez? A magyar kultúrához? Mennyiben más a belgához képest?
Mivel apám a Benelux Államok Nemzetközi Máguskapcsolatokért Felelős Minisztere, így már egészen fiatal koromtól kezdve járom a világot. Nem okoz nagy gondot megtalálni a helyem. Ettől függetlenül persze mégis más, mint otthon. Hiába nagyobb ország ez, valahogy kisebbnek érzem Belgiumnál. Mintha zártabban élnétek. Közben viszont hevesebben is. A kultúrátokról is süt ez a délre húzó vérmérséklet, akárha a mulatságra hívó zenétek nézem, a piros, csípős ételeitekről nem is beszélve.
Milyen hosszú ideig tervezel itt maradni? Csak a mesterképzésre maradsz, vagy megfogott annyira az ország temperamentuma, hogy hosszabb időre tervezz?
Ha nem is az ország temperamentuma fogott meg, de elég kellemesen érzem magam itt. Jól beilleszkedtem és kezdem megszokni a környezetet, noha ebben nem sok bizodalmam volt eleinte. Most meg ugye főszerkesztő is lettem. Úgyhogy nem kizárt, hogy így vagy úgy, de maradok még. Talán beiratkozom másik mesterképzésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése