2017. június 15., csütörtök

Szent Iván éjszakája

Nyárközép éjszakája talán már emberemlékezet előtti időkben is ünnep lehetett, efelől biztosat sajnos nem tudni, az ötödik századból azonban már maradtak ránk olyan feljegyzések, amelyek szerint a Szent Iván, azaz egész pontosan Keresztelő Szent János ünnepét megelőző napon, tehát június 23-áról 24-ére virradólag örömtüzekkel ünnepelték meg az év legrövidebb éjszakáját. Hogy manapság miért nem erre az éjszakára esik a tényleges napforduló, azért a naptárreformokat kell okolni, ez a kis csúsztatás ennek ellenére azonban már elnézhetőnek bizonyult, annyira összefonódott a keresztelő szent ünnepnapjával. Végtére is mégiscsak Szent Iván éjszakája.

Jules Breton: Szent János ünnepnapja

Az ünnep fő szimbolikus eleme a tűz. A 13. században Glouchestershire Winchcombe nevű településének egyik lakója, egy szerzetes összeállított egy prédikációs könyvet az ünnepre és tőle tudhatjuk, hogy a korabeli, pogány eredetű szokások egyike Szent Iván éjjelén a tűzgyújtás volt. Ennek célja pedig nem más volt, mint az, hogy elűzze a sárkányokat, akik ezen az éjszakán megmérgezni akarták a források és kutak vizét. Hogy a víz akkoriban nem éppen volt iható, és a kor embere kénytelen volt vizezett sörrel és borral enyhíteni szomját, aligha a sárkányok hibája, a tábortüzek gyújtása azonban szokásban maradt azóta is. Horvátországban még ma is tavak partján szokás tüzet gyújtani például, és a fiatalok átugrálják azt. Dániában ezzel szemben már magaslatokon gyújtják meg a Szent Iván éji tüzet, és egy régi ruhákból készült, boszorkányt szimbolizáló bábut is elégetnek ez alkalommal, hogy távol tartsák a gonoszt. Ez utóbbi szokás azonban csak a 20. században vált elterjedtté, összemosva kissé a Walpurgis-éjhez kötődő szokásokat a Szent Iván éji tűzgyújtáséval. Írországban ez az éjszaka különösen fontos alkalom, vidéken számos városban pedig karnevált is rendeznek ennek alkalmából. Cork megyében a dombtetőkön fellobbanó lángok miatt a máglyák éjszakájának is nevezik, és ez az év egyik legmozgalmasabb éjszakája.

Máglya boszorkánnyal, Dánia

Magyarországon egészen a 19. századig még június is a Szent Iván hava nevet viselte. (Az Iván egyébként a János helyi változatainak egyikéből, az Ivánosból ered.) A tűzgyújtás a hagyomány részét képezi, amelyet ezen az éjszakán a fiatal lányok átugrottak. A tűz a megtisztulás és újjászületés jelképe, örömtűz, amelyet körültáncolnak, de vidéken az is gyakori, hogy lángoló faágakkal járják körbe a szántóföldeket a bő termés reményében.

Szent Iván éji tűzugrás, Sóstó

Nem csak a tűz tartozik azonban ehhez az ünnephez, hanem bizonyos gyógynövények is. A mezei cickafark például nem csak sebgyógyító hatása miatt került ilyenkor a házakba, hanem ajtók fölé is felakasztották, hogy távol tartsa a gonoszt, valamint előszeretettel égették el ezen az estén. A saspáfrány szintén fontos eleme az ünnephez tartozó hagyományoknak. Apró kis spórái állítólag láthatatlanná teszik azt, aki a növény birtokába jut, amennyiben sikerül a megfelelő pillanatban gyűjteni be őket. Mágusok körében egyébként számos bájital-hozzávaló begyűjtéséhez ideális ez az éjszaka. Skócia hegyvidékein ezen az éjjelen bontja ki szirmait a tűzvirág is, hogy aztán hajnalra lángba borulva hamvadjon el. Lehetséges gyógyhatásait egyelőre még kutatják, hamujától viszont állítólag erősebbek lesznek a szerelmi bájitalok, amennyiben hajnalban gyűjtik be, miután érték a kelő nap sugarai.

Mezei cickafark, saspáfrány és tűzvirág

Nincsenek megjegyzések: