Kedves Dr. Who!
Annyi mindenféle ember jár a Bagolykőbe a világ különböző pontjairól, és olyan klassz neveik vannak, amiket még becézni se kell és úgy is királyak. Nekem viszont nagyon semmitmondó, nagyon gáz nevem van. Próbáltam magamnak beceneveket kitalálni, de senki nem szólít úgy. Olyan hülyén érzem magam ettől. Mit tehetnék?
Üdvözlettel,
Lenemíromanevemet
Kedves Lenemíromanevemet!
Jó hosszú becenevet találtál ki ide nekem, és látod, én így szólítalak. ;) Valóban, a Bagolykőbe sok külföldi diák jár, amióta az iskola nemzetközileg is elismert lett, azonban hidd el nekem, ami itt különleges, az otthon nekik hétköznapi, ott, az ő országukban a te neved lenne a különleges. Nem a becenév határozza meg azonban, hogy mennyire fogadnak el. Ha viszont mindenképpen szeretnél egy becenevet, keress olyat, ami emlékeztet a nevedre. Ne akarj „Késes B” lenni, ha a neved Gergő, mert senki sem fogja érteni. Válassz egyszerű, de megjegyezhető becenevet, ami passzol hozzád és a személyiségedhez, amit szívesen kimondanak az emberek.
Remélem, tudtam segíteni.
Üdvözlettel:
Dr. Who
Drága Doki!
Teljesen belezúgtam az egyik házszellembe. Szerinted van szerelem a halál után?
Kísérteties Kedves
Drága Kísérteties Kedves!
Szerintem van, viszont te nagyon is az élők között vagy, és kérlek, maradj is ott. Ne feledd, a halálod nem jelenti azt, hogy szellemként az élők között maradsz. A házszellemek között jó magam is úgy látom, hogy vannak igen vonzó férfi és női alakok is, ám nem jó dolog megbolygatni azt, ami elmúlt. A szellem szerintem inkább barátként tekint rád, nem szerelmesként, így kérlek, próbáld józan ésszel nézni a helyzetet. Ha esetleg azt tervezed, szerelmet vallasz neki, semmiképp se tedd! A szellemalak tudja, hogy nem tudja azt adni, amire te vágysz, így a szellemlét kényszerűsége mellett még szomorúságot és keserűséget is csempésznél az "életébe", amit nem akarhatsz megtenni vele. A szerelem elmúlik, és hidd el, valami jobb váltja majd fel a helyét.
Kitartást kívánok!
Üdvözlettel:
Dr. Who
Kedves Doktor bácsi!
Idén kezdtem meg a sulit, és olyan kicsinek érzem magam. Nem csak a sok felsőbb éves közt, hanem az évfolyamtársaim közt is. Fiatalabb és alacsonyabb is vagyok az átlagnál. Ugye idővel elmúlik ez a kisebbségi érzés?
Előre is köszönöm a válaszod!
Törpe
Kedves Törpe!
Egyet se félj, ez el fog múlni, de ne hidd, hogy egyedül vagy ezzel. Mindenki, aki most kezdi az iskolát érez hasonló szorongást. Te éppenséggel a koroddal és a magasságoddal magyarázod ezt, más a szemüvegével vagy éppen a hajszínével, a szeplőivel. Ez igazából az új hely, az új élethelyzet miatt van, amit meg kell szokni. Van, aki két hét után megtalálja a helyét, másnak hónapok vagy egy tanév is kell. Jövőre máshogy látod majd ezt az egészet. Lesznek nálad kisebbek és fiatalabbak, te viszont jó példa lehetsz, ha az ugráltatás helyett segíted őket. Hidd el, idővel mindenki belerázódik abba, hogy évekre egy bentlakásos iskola tagjává vált. Ha úgy érzed, nehezen megy a beilleszkedés, javaslom, hogy nézz körül az iskolai szakkörök között, és ha találsz olyat, ami tetszik, csatlakozz bátran.
Csak ügyesen!
Üdvözlettel:
Dr. Who
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése