Új játékvezető érkezik!

Megszokhattuk már, hogy új év, új játékvezető. Ez most sem lesz másképpen, Mrs. Poltert a Cukorvarázsba hívtam meg pala… izé interjúra. El is fogadta iskolánk volt diákja, aki már az anyai megpróbáltatásokon is túl van. De, hogy mi történt vele azóta, hogy elhagyta az iskolánk falait, azt kevesek tudják. Azt pedig pláne, hogy miért tért vissza játékvezetőként.

- Szép napot Mrs. Polter! $ztázi vagyok az Edictumból. Először is szeretnék gratulálni a kinevezéséhez! Honnan jött az ötlet, hogy visszatérjen közénk? - kérdezem tőle és megkínálom némi finomsággal, amit rendeltem. Volt ott kakaós, lekváros, ízvarázs, meg még fahéjas is többek közt. Én is magam elé vettem párat azért, hogy kényelmesen teljen az interjú, a családias hangvétel a védjegyem. Lesz.

- Szebbet kisasszony. Köszönöm, igazán kedves tőled. Ötlet? Inkább lehetőség adódott, amit megragadtam, úgy fogalmaznék. Szeretem Magyarországot, itt vannak a barátaim is, akikhez mindig jó visszatérni, így a férjemmel úgy döntöttünk nemrégiben, hogy visszaköltözünk, én pedig itt is tudok dolgozni. Korábban menedzser voltam, de az elmúlt időszakban már játékvezetőként tevékenykedtem, mérkőzést pedig itt is koordinálhatok - az új “jévé” magához húzza a rendelt teáját és belekortyol. Hát nem cuki, kedves olvasók, hogy ilyen közvetlen? 

- Mivel ide járt, gondolom tudja, hogy minden évben új játékvezetőt fogyaszt el a bagolykői kviddics. Vajon bírni fogja a terhelést? Én nem tudom, hogy ez valami átok-e vagy ilyesmi, Ön szerint mi lehet? - nézek rá kíváncsi szemekkel. Szerintem biztosan átokról van szó, mert híres és hírhedt játékvezetőink voltak és mind eltűntek utána. Miért lehet ez vajon? Tippeket a szerkesztőségbe várok a kedves és nem kedves olvasóinktól is.

- Többnyire így van, bár voltak azért olyanok, akik elég sokat maradtak. Damjanovits Ármin például. Alapvetően az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy ebben a sportban nagy a mozgás és ritka, hogy valaki hosszú időt töltsön egy helyen, mondhatni meghalt a klub és munkahűség. De kétlem, hogy ez átlag lenne, inkább a világ gyorsulása teszi. Ami pedig a terhelést illeti, nem kételkedem magamban egy percig sem - kacsint rám, én pedig szépen mosolygok, mint egy igazi újságíró. Veszem ám a lapot, illetve, majd veszik ezt a lapot, igaz, olvasók? Még az sem zavar, hogy a fele kérdésemre nem válaszolt, talán túl sokat teszek fel egyszerre? Lehet.

- Említette, hogy korábban már volt játékvezető. Hol és milyen korosztálynak vezetett mérkőzéseket? Úgy tudom az nem olyan könnyű… illetve látom, hogy a többiek milyen veszélyesek - bólogatok neki bőszen. Bizony mindenki veszélyes, főleg a terelők. Ők igazi kis rosszcsontok és mindig le akarnak csapni a seprűről az átkozott gurkójukkal. Néha még sikerül is nekik.

- Spanyolországban és Németországban ifiklubok meccseit vezettem, illetve utóbbi helyen már volt szerencsém a felnőttekhez is. Nem az, bármi történhet odafent, de én éppen ezt szeretem benne. Játékosként se kíméltek nagyobb találatok és sérülések, ez mindig benne van a pakliban. De aki fél tőle, vagy nem elég akaraterős, semmi keresnivalója játékvezetőként ott - mondja. Ezzel teljesen egyetértek, talán a játékvezetőnek a legrosszabb, minden tőle függ, és a felelőssége is igen nagy.

- Tervez-e valami változást, esetleg valamilyen kviddicshez kapcsolódó különórát, bármit? - nagyon érdekel, hogy számíthatunk-e valami meglepetésre tőle. Például Gerhardt eléggé engedte a test-test elleni küzdelmet és a Markovits prof által vezetett kviddics akadémia is jó kezdeményezés volt. Kíváncsi vagyok a válaszra, addig is iszom egyet, csak, hogy lássa, nem hagyok itt semmit.

- A változások mindig kérdésesek, ha felmértem pontosan hogy áll itt a bajnokság, ki fog derülni. Ami az egyebeket illeti, mivel menedzserként is tevékenykedem és vannak kapcsolataim, ha igény is van rá az iskolában, előfordulhatnak szervezett nyílt edzések, amit én tartok és meghívok rá pár megfigyelőt is - ez igen érdekesen hangzik. Kapjátok össze magatokat játékosok, hátha kikerülhettek egy nagyobb csapathoz, ahogy az már korábban is sikerült pár játékosnak innen!

- Elég a szakmai kérdésekből. Melyik volt a legemlékezetesebb meccse itt és miért? - volt itt néhány híres és hírhedt találkozó, kíváncsi vagyok rá, hogy Mrs. Polternek milyen emlékei vannak az itteni évekről, azon kívül, hogy megismerte leendő férjét.

- Az első olyan vegyes csapatos mérkőzésem, ahol a Golyóálló Griffek tagjaként a Sárkánylovasok ellen játszottam. Ott volt rengeteg szép, és talán veszélyes megmozdulása is a csapatoknak, de tényleg az egyik legélvezetesebb meccsem kerekedett belőle. Kapott el gurkó, vezettem támadást, jó volt a csapatmunka is... nem mellesleg pedig annak az idénynek a végén bajnokok is lettünk - micsoda nevek voltak, fel is kacagok. 

- Golyóálló Griffek? Muris név! - osztom meg vele is. - Így a végére még egy utolsó kérdés: üzen valamit a leendő és jelenlegi játékosoknak? 

- Bizony, de a név mindent elmondott rólunk - kikér közben még egy különleges palacsintát nekem, búcsúzóul. - Hogy adjanak mindent bele, sok izgalmat szeretnék látni. Na meg nincs mitől félni, a javasok mindenkit helyrehoznak végül - fejezi be az interjút a szimpatikus hölgy.

- Köszönöm szépen az interjút, na meg a meghívást! Sok sikert kívánok mindenki nevében! - ezzel le is zárom vele az interjúrészt és végre ehetünk. Sok sikert minden kviddicsesnek erre az évre!