2016. szeptember 15., csütörtök

Morga, a szél mágusa

Moony Witcher trilógiája az Emiós bolygóra kalauzol el minket, ami 200 fényévnyire van a Földünktől, viszont 24 óra alatt megtehető az út, ha a Sztalaktikus Fotonkanyart használjuk. A könyv maga igazán jó, az első részének eleje lehet, hogy unalmas, illetve bár használ tájleírást, folyamatosan történnek benne az események. Rengeteg mindent ez a mugli író talált ki, a saját fantáziájának a szüleménye. Nekem kifejezetten tetszett. 
A bolygón az alábbi társadalmi osztályok vannak, melyek minden egyes napjukat befolyásolják: vannak a dakík - vagyis a gyerekek -, ide tartozik minden tizennyolc év alatti. A tizenkét év alattiak a Cripto Centrumban nevelkednek, akik pedig elmúltak tizenkét évesek, azok a Briosa Kolóniához mennek. Az ancellások kopasz, terméketlen, vörös szemű, lila nők és lányok, a gestálok szolgálói. Az u’ndariok és az u’ndariák nemzésképtelen férfiak és nők, akik a munkának szentelik életüket. A gestálok azok a nők, akiket a szaporodásra szántak, de miután megszülték gyermeküket, sohasem találkozhatnak vele. És végül van az ötven alkimista, avagy főpap/főpapné vagy éppenséggel Fharok - kinek hogy tetszik -, akik mindegyikük fölött állnak. Igen bonyolult az, hogy ki, mikor, mit csinál, de nekünk szerencsére csak Morgával és barátaival kell foglalkoznunk.


Az első könyvben megismerkedünk a szereplőkkel, leginkább Morgával, aki egy kis dakí. Ő egy igazi kis lázadó: szerelemből született, egy főpap és egy gestál lányaként. Léteznie se lett volna szabad, azonban - ahogy az lenni szokott - ő hozza el a változást ebben a világban, vírus formájában. Mikor megérkezik a Briosa kolóniába, összeismerkedik egy fiúval, Yharival, így meg is kapjuk a történet szerelmi szálát. A másik két bajtársa Horp és Drima. Engem rögtön magával ragadott, meg is lett az eredménye – bár egy délután alatt befaltam, nem készültem a másnapi órákra, így javíthattam, hogy az eredményeim ne legyenek katasztrofálisak. 

Ezután jón a második könyv, melyben a céljukat kezdik el megvalósítani. Keresik az űrhajó kulcsait, amellyel vissza tudnak jutni a mi édes bolygónkra, miután ötszáz évig Emióson éltek. Persze a gonoszok, vagyis a fharok megpróbálják megakadályozni, de nem sok sikerrel. Vagyis hát, van, aki meghal, van, aki túléli. Sajnos mindkét oldalra igaz ez.


Most nem lövöm le, hogy sikerül-e vagy sem - elvégre igen kilátástalan a dolog, mert vagy egy atomrobbanásos bolygón kötnek ki vagy maradnak -, de persze a harmadik részt is elolvastam és alig jutottam szóhoz. Iszonyat jó volt, bár tudom, hogy már egyre kevesebben olvasnak. Ha szerencsénk van, meg tudjuk találni könyvtárban. Ha nem, akkor egy rész 1 galleon, 9 sarló és 13 knút. Jó olvasást! Vagy ha nem akarod megvenni, kérd el mástól.

Nincsenek megjegyzések: