2016. június 15., szerda

Júniusi diákbörze

Fogtam egy kis pirosat és zöldet... 

... És itt most szó szerint kell érteni, ugyanis olyan embereket kerestem a Diákbörzébe, akik nem nagyon szerepelnek magában az újságban. Így hát a Fénylő Lelkek Udvarán elkaptam két diáklányt, akiket jól kifaggattam.


Szofia Elena Chenkova

Mindenkinek különleges módon mutatkozik meg a varázsereje, nálad ez hogyan történt?
Azt hiszem, négy éves voltam. A szüleim, mivel aranyvérű családból származom, nemigen szorgalmazták, hogy vegyüljek más gyerekekkel. Egyetlen alkalom volt, amikor véletlenül összeakadtam a játszótéren egy olyan kislánnyal, akit nem a szüleim mutattak be nekem. Eltépte a balettcipős nyakláncomat, én pedig bosszúból lilára változtattam a haját. Többet nem mentünk játszótérre... 

Milyen érzések kerítettek hatalmukba, amikor megkaptad a felvételi leveledet?
Elsősorban hihetetlenül örültem neki. Szerettem volna kimozdulni az otthoni közegből, és az sem volt elhanyagolható, hogy végre-valahára velem egykorúak közé keveredhettem, azokon kívül, akikkel a szüleim kapcsolatot tartottak. 

Elérkezett a nagy nap, az első este az iskolában. Milyen volt belépni a kapun? Leülni a diáktársaid közé?
Volt egy varázsa az egész helyzetnek. Besétáltam, és úgy éreztem, hogy hazaértem. Meg persze féltem. Alapjáraton jellemző volt rám, hogy ragaszkodtam ahhoz, amit a szüleim belém neveltek, igyekeztem mindig maximálisan megfelelni az elvárásoknak. Azt hiszem, kicsit távolságtartó voltam. Nem igazán vegyültem el a többiekkel, csak a magam kis világában mozogtam. 

Ezen az estén megtörtént a beosztásod is. Jól döntött a süveg? Milyennek írnád le a házad? 
Igen, teljes mértékben. 
Bár a sárkányokra mindenki azt mondja, hogy gonoszak és esetenként kirekesztenek másokat. Azt hiszem, ez bizonyos szinten minden házra jellemző. Összezárunk, mert egy kicsit egy család vagyunk. Ugyanakkor itt is vannak kedvesek, segítőkészek, elutasítóak és olyanok, akiket jobb nagy ívben elkerülni, ha nem akarod a hátralévő életedet a pincébe zárva tölteni. Mindannyian emberek vagyunk, és soha, de tényleg soha nem tartottuk más házak diákjait megkötözve a klubhelyiségben. 

Milyen a kapcsolat közted és a házad többi diákja között?
Elég jónak mondanám. Nyilván nem ismerhetek mindenkit név szerint, de nem igazán tudok kiemelni senkit sem, akivel komolyabb konfliktusom lenne.

Ki az, akivel az első pillanattól sikerült megtalálnod a közös hangot? 
Valójában ketten is vannak.
Az egyikük Gwen Blake, aki annak ellenére, hogy eridonos (az én szememben tiszteletbeli rellonos), nagyon jó barátnőm. Megvan benne az a tűz, ami előre mozdítja az eseményeket.
A másik Nikolai Weißling, akivel annyira hasonlítunk és különbözünk, hogy ennél hihetetlenebb már nem is lehetne a kapcsolatunk. 

Melyik a kedvenc tantárgyad és miért éppen az? 
Az önismeret. Nem titok, hogy egy elég komoly betegséggel küzdöttem és küzdök meg minden nap. Ahhoz, hogy a jelenlegi állapotomból kilábalhassak, szükségem van rá, hogy magamat a lehető legjobban megismerjem. 

Van valami tanórán kívüli tevékenység, amit űzöl?
Balett. Mielőtt a Bagolykőbe kerültem volna, Moszkvában táncoltam. Bár kifejezetten magasak az elvárások velünk szemben, nekem ez jelenti az életemet. Egészen kislány koromban kezdtem el, hamarabb táncoltam, mint jártam. Ebben a közegben nőttem fel és a folytonos gyakorlás tette ki a mindennapjaimat, hogy jobbá és jobbá válhassak. 

Mi az, amit még a diákéveid alatt legalább egyszer, de feltétlenül meg akarsz tenni?
Elnémítani a fecsegő portrékat.

Jelenlegi terveid szerint mi leszel, ha nagy leszel? 
Művészet területén szeretnék mozogni, a tánccal foglalkozni. Tudom, nem olyan izgalmas, mint az aurori hivatás, de valakinek ezt is meg kell csinálnia... (:



Tüszőfűi Lilith

Mindenkinek különleges módon mutatkozik meg a varázsereje, nálad ez hogyan történt?
Hát, engem eléggé meglepett. Pont a tizedik születésnapomat ünnepeltem szűk
családi körben, mikor megjelent. Leesett a torta, én meg megállítottam. Annyira boldog voltam, hogy mehetek a Bagolykőbe, hogy nem gondoltam bele pár dologba. Mert Anyáék már akkor se rajongtak a varázserőért.

Milyen érzések kerítettek hatalmukba, amikor megkaptad a felvételi leveledet? 
Tudtam, hogy jönni fog. A Dédi sokat mesélt már a suliról, így alig vártam. Mikor megjött, örömömben ugráltam, el se hittem, de ésszel tudtam. Annyira jó érzés volt, meg megnyugvás meg minden. Egyszerűen nagyon csodafantasztikus.

Elérkezett a nagy nap, az első este az iskolában. Milyen volt belépni a kapun? Leülni a diáktársaid közé?
Hát, eléggé izgatott voltam. Mármint, egész éjjel nem aludtam, meg azon a héten se, de így is fel voltam pörögve. Mikor beléptem, egyfolytában vigyorogtam, de nem szóltam senkihez. A leülés könnyű volt, csak a lábammal doboltam ütemre a Paddy and the Rats - Freedom-ot. Az egy nagyon jó szám.

Ezen az estén megtörtént a beosztásod is. Jól döntött a süveg? Milyennek írnád le a házad? 
Hogy jól döntött-e? Természetesen. Sehova máshova nem illenék be szerintem. Nem vagyok annyira kifejezetten se nyugodt, se könyvmoly. Se rellonos. Az őrültek háza, ahova mindenki jöhet, aki bátor. Ennyi szerintem elég. Legalábbis, ha valaki lát egy-két vérbelit a meccseken, akkor érti.

Milyen a kapcsolat közted és a házad többi diákja között?
Szerény véleményem szerint egészen jó. Mert senkivel sem ellenségeskedek, megpróbálok segíteni mindenkinek. A közösségünk kiemelkedően jó, de nincsen viszonyítási alapom. Szóval imádom az Eridont, bárki bármit mond, az jó ház.

Ki az, akivel az első pillanattól sikerült megtalálnod a közös hangot? 
Hát, Nessivel elég hamar megtaláltuk a közös hangot, meg Rebivel. Szóval, van egy pár ember.

Melyik a kedvenc tantárgyad és miért éppen az? 
Rúnatan és jóslástan! Rúnatan, azt nem tudom, miért, de annyira jó. A jóslástant pedig azért sorolom a kedvenceim közé, mert nagyon szeretem.

Van valami tanórán kívüli tevékenység amit űzöl? 
Kviddicsezek, emiatt rendszeresen edzek, vagy a csapattal, vagy egyedül, vagy mással. Épp emiatt nem szabad lebecsülni, van karizmom. Cukrászkodok a Czukorvarázs Cukrászdában, ajánlani tudom csak a sütiket mindenkinek, finomak. Színjátszós is vagyok, ott általában zenét, díszletet és ruhát szoktam tervezni meg csinálni, meg zenélni. Tanársegéd vagyok jóslástanból, meg jóstanonc. És még az Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvodában szolfézs szakköröket tartok. Asszem, ez minden. 

Mi az, amit még a diákéveid alatt legalább egyszer, de feltétlenül meg akarsz tenni? 
Leugrani a legmagasabb toronyról és túlélni mindenféle baj nélkül, összefestékezni a felügyelőket, lovagolni egy kentauron meg egy pegazuson, fellépni a bandával. 

Jelenlegi terveid szerint mi leszel, ha nagy leszel?
Vagy kviddicsjátékos, vagy zenész, vagy valaki, aki foglalkozik a rúnákkal. Vagy jós, de a változás jogát fenntartom még.

Nincsenek megjegyzések: