Világnapok 1. rész

Kevesen szoktunk utánanézni a különböző világnapoknak, én legalábbis igen ritkán teszem meg, éppen ezért határoztam úgy, hogy a szerintem legérdekesebbnek találtakat megosztom veletek. Nem szeretnék nagyon előre rohanni, sőt, egyenesen decemberig nyúlok vissza, hogy jövőre már ti is várhassátok, esetleg tehessetek is valamit ezeken a napokon.

AIDS ellenes világnap

Sokak számára kényes téma, én pedig éppen ezért döntöttem úgy, hogy mindenképp szerepelni fog a cikkemben. Mielőtt még a közepébe vágnék, szeretném tisztázni, mi is pontosan az AIDS.

Az AIDS a HIV vírus által előidézett, gyakorlatilag 100%-ban halálos tünetegyüttes. Gyakori tévhit, hogy aki HIV fertőzött, az AIDS-es is, de ez egyáltalán nem igaz. A HIV fertőzöttség azt jelenti, hogy a vérben megjelentek azok az antitestek, amelyekkel a szervezet a vírusra reagál. A HIV-pozitív embereken sokszor hosszú évek alatt sem jelentkeznek az AIDS tünetei, viszont szervezetükben megtalálható a vírus. Ez az évek alatt legyengíti az immunrendszert, amely eddig védettséget nyújtott a fertőzésektől, vagyis a szervezet sebezhetőbbé válik a betegségekkel szemben. Elsősorban szexuális úton terjed, illetve vérrel. Nagyon fontos, hogy a vírus nem terjed a mindennapi érintkezések során, például kézfogással vagy közös WC használattal, sőt, akkor sem kapható el, ha valaki egy tányérból étkezik egy HIV fertőzöttel. Erről egyébként részletesen több oldalon is olvashattok, ha érdekel a téma, ajánlom a figyelmébe mindenkinek.

Amiért ezt a világnapot választottam, az a megdöbbentő statisztika. Több felmérést is végeztek, melynek eredményei alapján a HIV fertőzöttek száma évente közel 10%-kal növekszik, a fertőzöttek pedig csaknem 95%-a a fejlődő országokban él (kétharmaduk Afrikában, de Indonéziában terjed a leggyorsabban). A WHO (Egészségügyi Világszervezet) egy szakági szervezete, az UNAIDS becslései szerint percenként 11 férfi, nő és gyermek fertőződik meg a vírussal. Ezek a számok mindenki számára rémisztőek, főleg azért, mert az AIDS tulajdonképpen 100%-os valószínűséggel okoz halált - noha volt már példa HIV fertőzött gyógyulására is.

A betegség kezelésére gyógyszerkoktélokat szoktak alkalmazni, amelyek erősítik az immunrendszert. Ennek legfőbb oka, hogy a vírus nagyon gyorsan és könnyen mutálódik, egy idő után pedig ellenállóvá válik a gyógyszerekkel szemben. Külön érdekesség, hogy az orvosok felfedeztek egy génvariánst, amely immúnis a HIV vírusra, tehát védelmet nyújt a szervezet számára.

Azért, hogy felhívják a figyelmet a betegség megelőzésére, 1988 óta tartják ezt a világnapot december 1-jén, habár magára a betegség bejegyzésére hivatalosan 1981-ben került sor. Ha valaki szeretne segíteni a HIV fertőzés szűrésében, az megteheti az Anonym AIDS Tanácsadó Szolgálatnál adomány formájában, illetve személyi jövedelem adójának 1%-ával.

Sajnálatos módon nemcsak a muglik, de a mágusok között is előfordul ez a betegség, így a gyógyítók már hosszú évek óta kísérleteznek különböző bájitalok létrehozásával. Az eddigi legeredményesebb egy - nem meglepően - svájci gyógyító volt, akinek sikerült olyan szert kifejlesztenie, mellyel megakadályozza a betegség bármilyen úton történő terjesztését. Ettől függetlenül valódi és teljes gyógymódot még nekik sem sikerült találniuk, de a jóslások szerint pár éven belül megtalálhatják a megfelelő kezelési módszert.

Emberi jogok világnapja

A számtalan fontos nap közül ismételten ki kell emelnem egy különösen jelentőset, mégpedig az emberi jogok világnapját. Sokan talán nem is sejtik, de életünk meghatározó részét képezik azok, a számunkra egyébként egyértelmű jogok, amelyekről 1948. december 10-én döntött az ENSZ, s melyet írásba is foglalt Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában.

Nem árulok zsákba macskát: rengeteg országot sújt a szegénység, a családon belüli erőszak, a szólás szabadságának abszolút hiánya. Nekünk természetes, hogy kimondjuk, amit gondolunk, egyáltalán hogy gondolhatunk bármit, ahogyan az is, hogy a nők nem élnek elnyomásban, hogy megvan a mindennapi betevőnk, jobb esetben egy picivel több is. Alapíthatunk családot, törvény véd minket a kínzástól és bántalmazástól, legyen az akár fizikai, akár lelki. Sajnos még a mai modernnek mondott világban is számos helyen ezek az alapvető jogok nem illetik meg az embereket, épp ezért tartom fontosnak, hogy beszéljünk ezekről a problémákról. Ebben a nyilatkozatban harminc cikk található, ezek közül pedig a legismertebbek és talán legfontosabbak:
• jog az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz;

• jog a művelődéshez;

• jog a kulturális életben való részvételhez;

• jog a magántulajdonhoz;

• védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől;

• a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága;

• a vélemény és kifejezése szabadsága.
Talán közvetlenül nem tehetünk más országokért, közvetetten azonban igenis felléphetünk az emberi jogok megsértése ellen. Minden év december 10-én világszerte konferenciákat és rendezvényeket tartanak a témával kapcsolatban, nemcsak nagy, mindenki számára ismert szervezetek, hanem kisebb szociális és polgári csoportok is. Adjunk reményt más embereknek és, ha tehetjük, ne csak december 10-én, hanem az év minden napján.

A varázsvilág sem különbözik sokban ettől, nálunk is ugyanolyan fontosak a jogaink, mint a varázstalanoknál. A jogalkotás évszázadokkal ezelőtti időkbe nyúlik vissza, amikor még a nagy varázslók hozták a mágusvilág törvényeit. Noha sokban különbözik egymástól a két világ jogalkotása, az emberei jogok nálunk is legalább annyira fontosak, mint a mugliknál. A ma is érvényben lévő törvények sorában a Voldemort halálakor született Egységes Mágiaügyi Nyilatkozat a legkiemelkedőbb, mely biztosítja minden varázsló számára a szabad varázslás és véleménynyilvánítás, valamint az élethez való jogot, ahogyan védelmet is biztosít a kínzások és a halálbüntetés ellen.

Magyar Kultúra napja

Mivel a Bagolykő Mágustanoda egy magyarországi varázsló szakiskola, így mindenképpen fontosnak tartom, hogy szót ejtsek a mugliknál tartott Magyar Kultúra napjáról. Ugyan az itt tanulók a világ minden tájáról érkeznek folyamatosan, mivel most már a mi országunkban élnek, nem szabad megfeledkezniük arról, hogy megismerjék a mi szokásainkat és történelmünket is.

A Magyar Kultúra napján a Kölcsey Ferenc által írt Himnusz végleges kéziratának elkészülését ünnepeljük. Ugyan Kölcsey ezt 1823. január 22-én fejezte be, több mint egy évszázadon keresztül nem létezett ez a jeles esemény. Ezen nap megrendezésének ötlete egy neves zongoraművész, Fasang Árpád fejéből pattant ki 1985-ben, noha megvalósításra csak 1989-ben került először sor a Hazafias Népfront Országos Tanácsának kezdeményezése nyomán. Meg is ragadom az alkalmat, hogy tőlük idézzek: "Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is." Ezen a napon minden évben szerte az országban kulturális rendezvények kerülnek megszervezésre, híres művészek tartanak előadásokat, felolvasóestek százai zajlanak, és nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ekkor kerülnek kiosztásra az oktatással és a pedagógiai munkával kapcsolatos díjak is.

Egy dolog mindenképpen összeköti Magyarország mugli- és varázslótársadalmát: az, hogy magyarok vagyunk. Meglepő, de még az aranyvérű családok is szerveznek kisebb fajta összejöveteleket minden évben, január 22-én. Ezek elsősorban a magyar mágusok művészeti alkotásainak adnak teret, a színházakban neves színészek adnak elő történelmi darabokat; ahogy pompás estélyeket is tartanak, ezzel is hangsúlyozva nemesi vérüket és a tényt, hogy büszkék nemzetiségükre. Ennek a hagyománynak az átvételét egy minisztériumi ülésen vetette fel a kulturális ügyekért felelős miniszter, s érvelése olyan meggyőző volt, hogy világunkban 1996 óta tartjuk a Magyar Kultúra napját.

Lepra elleni harc világnapja

Talán ti is hallottátok vagy akár használtátok azt a kifejezést, hogy "úgy csinálsz, mintha leprás lennék". De vajon tudjátok azt is, honnan ered mindez, mire vonatkozik, egyáltalán maga a lepra micsoda? Valószínűleg sokatok nem, így lássuk is, mivel állunk szemben.

A lepra (más néven Hansen-betegség) egy krónikus "szegénybetegség", amely az idegek elhalásával jár és elsősorban a bőrön jelentkezik, ha pedig nem kezelik minél hamarabb, akkor főleg az arc és a végtagok csonkulásával, sőt akár vaksággal is jár. A lepra kórokozóját Gerhard Hansen izolálta először 1873-ban, noha ez a betegség sokkal régebbre nyúlik vissza. Már az ókorban is jellemző volt ez a fertőzés, főleg az afrikai térségben, de Európában is felütötte fejét a keresztes háborúk idején, illetve megközelítőleg a pestissel együtt is pusztított világszerte. Noha a leprát évekkel ezelőtt már legyőzöttnek hitték, még ma is több millióan szenvednek ettől a betegségtől.

A jó hír az, hogy az emberek 95%-a immúnis rá, tehát mindenféle védőoltás nélkül sincs veszélyben. Ettől függetlenül cseppfertőzéssel terjed, lappangási ideje pedig pár hónaptól akár 40 évig is terjedhet, ami valljuk be, nem kevés idő. A leprás emberekkel érintkezők nem fertőződnek meg automatikusan, ellenben a velük hosszú időn keresztül együtt élők már elkaphatják. Szerencsére a betegség 1982 óta gyógyszerkombinációval gyógyítható, de a kezelés hosszadalmas és költséges, akár tíz évig is eltarthat és nem akadályozhatja meg a maradandó károsodásokat sem.

A leprás betegeket gyakran éri hátrányos megkülönböztetés, annak idején például lepratelepeket hoztak létre, hogy elkülönítsék őket egészséges társaiktól. A késő középkorban pontos menete volt a kiközösítésnek: mindenek előtt tartottak egy halotti misét és szimbolikus temetési szertartást, majd ezek után a beteg fejére fekete kámzsát húztak, és kezébe adták a leprások kereplőjét, így kellett a lepratelepre mennie - akkori nevén leprosoriumba -, ahonnan a legtöbben sajnos soha többé nem térhettek vissza. Manapság a gyógyult leprásokat is érinti a kiközösítés torzulásuk és egyéb maradandó nyomaik miatt, sőt napjainkban is léteznek ilyen elkülönített telepek, főként Afrikában, Dél-Amerikában és az ázsiai országokban. Január utolsó vasárnapját tehát annak szentelik a muglik, hogy felhívják a figyelmet erre a még mindig létező és borzalmas kórra, hogy a fejlett országok támogassák a gyógyszerek fejletlen és fejlődő országokba való eljutását, valamint a társadalmi hátrány csökkentésére szólítsák fel a világ országait.

A varázsvilágot sem kerülte el ez a betegség, nálunk is a középkorban tombolt leginkább, méghozzá évtizedeken keresztül. Feljegyzések szerint érdekes módon Merlin átkának tekintették, ugyanis elsősorban a más fajba tartozók kapták el, mint például a koboldok, vélák, óriások és egyéb mágikus lények. Sokáig tartott, egészen az 1700-as évek végéig, mire Jonathan Reinhart, egy brit bájitalkeverő és gyógyító kifejlesztette a tökéletes ellenszert a kór ellen. Hála áldozatos munkájának, az utolsó beteget 1814-ben diagnosztizálták, azóta pedig a varázslótársadalom számára ismeretlen ez a betegség.