Januári diákbörze

Eridonos Tulipánkirálylány
- Szentesi Alíz Zsófia a reflektorfényben -

Első alanyomat nem hiszem, hogy be kéne mutatni, hiszen vörös haja és mindig mosolygós arca nem téveszthető össze senkiével. Alíz mindig boldog és bár még csak harmadikos, rengeteg dolgot tud az emberekről és a tulipánokról. Veszekedések, Lena, Gwen, tulipán, Eridon - leginkább ezek a dolgok jellemzik őt.

Szia! Ugye nem haragszol, ha felteszek neked pár kérdést, amit mindenki el fog olvasni?

Szia! Attól függ milyen kérdés o.o

Már meg is tudod. Szóval mit éreztél, mikor jelentkezett a varázserőd? Számítottál rá, vagy nagy szemekkel néztél, hogy mi történt?

Először nem is igazán tudtam, hogy mi történik, azt hittem valaki más szórakozik és nem én voltam a felelős. Persze nagyon megijedtem mikor az egyik ablakban ülő kisfiú mögött eltűnt az üveg, ő pedig majdnem kiesett rajta, vagy mikor a virágcserép mellettem esett le a földre. Tényleg azt hittem, hogy ezt valaki más csinálja, de miután megkaptam a levelet, sejtettem, hogy akkor én okozhattam ezeket. De nem voltam rá büszke.

És a nevelőszüleid mit szóltak ehhez a dologhoz?

A nevelőszüleim? Hát ők nem lepődtek meg annyira, mint én. Sosem meséltem nekik a furcsaságokról, amik korábban történtek velem, de mikor megkaptam a levelet, kiderült, hogy egy aranyvérű varázslócsalád fogadott örökbe. Azt hiszem örültek, hogy akkor most majd lesznek velem egykorú ismerőseim, barátaim és nem fognak kiközösíteni, mert ilyen furcsa dolgok történnek velem.

És akkor érkeztél meg a suliba. Milyen volt először belépni? Milyenek voltak az emberek?

Mindenki nagyon nagy és ijesztő volt, én meg csak álltam a bejárati csarnokban a nagy csomagjaimmal és nem is tudtam merre kellene mennem. Láttam a sok sárga, zöld, kék és piros taláros emberkét, de akkor még nem igazán tudtam, hogy én hova is kerültem. A piros szegélyes címer nem sokat árult el a házamról. Akkor jött oda hozzám egy kedves lány, akinek ugyanolyan talárja volt, mint nekem és ő segített eltalálni az Eridonig, na meg sokat magyarázott és nagyon jólesett a segítsége.

De nem sokáig voltál egyedül. Sok korodbeli szobatársat kaptál? Milyen volt velük együtt lakni?

Igen, akkoriban még mindhárman másodikosok voltunk, gyorsan összebarátkoztunk és hamarosan már együtt járkáltunk mindenhova.

Nagyon jó volt velük lakni, imádtam éjszaka csak feküdni az ágyban és hallgatni, ahogy ott szuszognak mellettem. Tudtam, hogy ők a barátaim és rájuk számíthatok. Bíztam bennük, úgy, ahogy még soha senkiben. És ez olyan... jó.

Nem lehetett titeket nem észrevenni, az egyszer biztos. És az iskola többi tanulójával mi a helyzet? Velük hogy jössz ki?

Nem mindenkivel találkoztam még, de akivel már igen, arról csak jó véleményt tudok mondani. Azt hiszem nem volt olyan ember, akire azt tudtam volna mondani, hogy vele kár volt találkozni. Mindenkiben volt valami személyes, valami jó, témák, amikről el tudtunk beszélgetni. Azt hiszem, mindenkivel jól kijövök még most is.

Értem! Gondolom sokat lógsz velük. Mi mást szoktál még csinálni?

Nagyon szeretem a tulipánokat, így amikor csak tudom, azokat nézem, gondozom. De a kastélyt is mindig jó körbejárni, sok olyan hely van még, amit nem fedeztek még fel, ezt pedig valakinek meg kell csinálnia. Én meg élvezek is a folyosókon mászkálni, főleg, ha van társaságom.

A kviddicsre nem gondoltál? Azt nem szeretnéd kipróbálni?

Semmiképpen sem. Nem szeretem a magasságot, nem vagyok tériszonyos, vagy hogy nevezik azt, de két olyan veszélyes vas izé között repkedni, mikor a saját évfolyamtársam szemrebbenés nélkül lökne le olyan magasról... hát, ezt azt hiszem meghagyom nektek.

*nevet* Akkor ez kihúzva a hobbik listájáról. És van olyan sport, amit szeretsz?

Régebben jártam futni, most már csak az idegeiden táncolok néha, kedves Gwen. *mosoly, kihangsúlyozva a 'néha' szót*

Sajnos néha. *sóhajt* És gondolkoztál mi lesz a jövőddel? Ha esetleg elmész a faluból, vagy valami.

Nem szeretek előre tervezni, inkább csak úgy spontán... így nevezik azt, igaz? Szóval inkább csak spontán teszek valamit. Ha egyik nap, például fagyit enni van kedvem, akkor lemegyek a faluba és eszek fagyit. Kit zavar az, ha ezt január elején teszem?

Mondjuk én is szeretek fagyit enni télen. De semmi nem jutott még eszedbe? Esetleg amiket szeretsz csinálni, azok közül valami?

Nem tudom még tényleg, lehet, hogy holnap elcsap egy olyan vaslabda. Szóval inkább nem tervezgetek nagyon. *mosoly*

Majd megvédelek azoktól a vasaktól. Mindazonáltal köszönöm a beszélgetést! Most pedig visszamehetsz a szobádba.

Köszönöm az engedélyt, Kapitány! *Alíz balra el*

Vörös Terelőlányka
- Bakonyi Annamária a reflektorfényben -

Másik faggatottam szintén vörös, méghozzá az egyik terelőtársam a kviddicscsapatban. Testvére is szintén ezen a poszton játszik, ez akár össze is hozhatta a fiatalokat, hiszen régóta nem látták egymást. Szüksége is van erre a kapocsra, mert a szüleivel ápolt viszony nem túl rózsás. Kviddics, Gergő, Ray, ütő - ez mind Anna.

Szia Anna! Ha szabad így szólítani. Szóval a megbeszéltek alapján, jöttem veled beszélgetni. Kezdjük a családoddal. Ha jól tudom, nem volt jó velük a kapcsolatod. Ez változott valamennyire?

Szia! Persze, nyugodtan szólíts csak Annának. *a család említésére felhorkan* Velük? Nem, nem, nem. A családom egyetlen emberből áll, ő pedig a bátyám, Gergő. Vele változott, nem is keveset, ez tény. Kezdetben nem volt éppen tökéletesnek mondható a kapcsolatunk, de mostanra egészen jó irányba kezdett alakulni.

És mi hatására javult a viszonyotok?

Soha nem volt kifejezetten rossz viszonyom vele. Mindkét testvéremet szeretem, akkor is, ha csak Gergő maradt. Inkább csak félreértettük egymást. Egyikünk sem kifejezetten a szavak embere, ez valami Bakonyi vonás lehet, következtetéseket levonni meg nem mindig jó ötlet. Viszont egy házban vagyunk, egy csapatban kviddicsezünk és a bátyám, szóval egyszer csak elkezdtünk beszélgetni, és azóta is alakul ez az egész.

És rajta kívül van más olyan személy, akivel jóban vagy? Ha nem is ilyen szinten.

Néhány ember. Fanni, Norbi, Lotte, a csapattársaim úgy általában. Más nem jut eszembe.

Valamint jó viszonyt ápoltál, vagy ápolsz Rey Avery-vel. Mesélnél nekünk erről?

Maradjunk a múlt időnél. Mesélni meg nem igazán van mit ezen. Összebarátkoztunk, csapattársak lettünk, miegymás, aztán meg volt képe szó nélkül lelépni. Azóta se tudok róla semmit.  

Értem! És, hogy viszonyulsz a nem mugli dolgokhoz? Teljesen mugli környezetből jöttél, nehéz volt megszokni a dolgokat?

Még mindig szokom a változást, de most már eléggé jól boldogulok, úgy érzem. Még a baglyokat is sikerült viszonylag megszeretni, Zoénak hála. Hajlamos vagyok amúgy elfelejteni időnként, hogy ezt-azt sokkal könnyebb lenne elintézni egy gyors varázslattal, de gondolom, hogy ezt is kinövöm majd egyszer. 

És, ha ennyire ismeretlen volt számodra a varázsvilág, akkor miért jelentkeztél a kviddicscsapatba? Nem mintha nem örülnék neki, mert jó páros vagyunk szerintem, de nem féltél, hogy félreértettél valamit, mikor magyarázták? Egyáltalán ki magyarázta el?

*kérdőn felvonja a szemöldökét* Ezt most komolyan kérdezed? Szerintem a kviddics az egyik legjobb dolog az egész varázsvilágban. Amikor először láttam Gergőt játszani, már tudtam, hogy én is játszani akarok. Igaz, hogy repülni se tudtam, de ez volt a legkisebb gond. Repülni is, meg a kviddics alapjait is a hőscincér... izé... Nagy Bátor Đominic-től tanultam. Ő valami ifjúsági válogatottban játszott, vagy hol, a lényeg, hogy fene büszke rá és csak tudja a szabályokat. Minden egyebet már a bátyámtól tanultam, aki szintén terelő, meg úgy a csapattól, Eriktől, tőletek. Te is tudod, hogy megy ez, ha már benne vagy.

És van valami célod is a jövőben a sporttal, vagy csak hobbi?

Még nem gondolkodtam el rajta komolyan, ötödikig még van rá egy kis időm, de mindent egybevetve, nem is lenne rossz dolog bekerülni egy válogatottba például.

Ha a kviddiccsel mennél tovább majd szólj. Addig is köszönöm, hogy válaszoltál.

Mindenképp fogok. Köszönöm a kérdéseket.