2014. október 22., szerda

Októberi diákbörze

Éltanuló kviddicssztár mentalitás 
- Várffy-Zoller Róbert a reflektorfényben -



Sokan csak álmodnak a népszerűségről, mások pedig a pokolba kívánják. Mai interjúalanyunk azonban lubickol a sikereiben, teljesen biztos magában - talán kissé nárcisztikus is - és őszintén szólva, talán ennek köszönheti rajongói táborát. Mindeddig nem sokat tudtunk Várffy-Zoller Róbertről, csak annyi volt biztos, hogy iskolaelső, sármos és a kviddicsben sem utolsó. Ha bárkinek még kétségei vannak ezzel kapcsolatban, azt biztosíthatom, hogy az interjú után már nem lesznek.

Miért pont a Bagolykövön kezdted meg tanulmányaidat?
Németországban kezdtem meg a tanulmányaimat, de bocs. Harmadik évfolyamtól tanulok itt.

Meg ne egyél szépfiú. Inkább azt mondd, mi leszel, ha nagy leszel? Melyik szakot választottad mestertanoncként?
Mi leszek? Polihisztor. Nem választottam szakot, képes vagyok arra, hogy többet is elvégezzek.


Ebben biztosak vagyunk. Mit tartasz a legnagyobb sikerednek itt, a Bagolykő falain belül?
Rengeteg sikerben volt részem, felsorolni és egyet kiválasztani is lehetetlen közülük. A legtöbben évfolyamelsőként, év hajtójaként és nem utolsósorban Hegyi Niki legyőzőjeként emlékeznek rám.

Ezen kívül sokan azt is rebesgetik, hogy kifejezetten pikkelsz a nem aranyvérű diákokra. Igaz ez?
Dehogy pikkelek rájuk. A helyükön kezelem őket. *sugárzó szarkazmus*

A lányokat is ezen szempontok alapján válogatod össze, vagy köztük nem válogatsz? *sunyi mosoly*
Bevallom, a lányok esetében néha-néha elvisz a hév, de természetesen az aranyvérű lányok az első számú kedvenceim. És a félvélákat is kedvelem.


Ezt nem most vitatjuk meg. *rákacsint* Akad esetleg olyan, akivel hajlandó volnál hosszabb távra tervezni vagy ez számodra elképzelhetetlen?
Előbb-utóbb meg fogok állapodni, biztos vagyok benne. De inkább utóbb.

Hogy-hogy? Nem várod a gyermeklábacskák tipegését, a biztos női támogatást a hátad mögött? Bár tudjuk, hogy nincs rá szükséged, hiszen tökéletes vagy, de mégis... *ironikus hangsúly*
A tökéletes génjeimet éppen ezért tovább is kell örökítenem, szeretnék gyerekeket. A megfelelő nő hiányzik még hozzá.

Akkor sok sikert a keresgéléshez, női olvasóinknak pedig ahhoz, hogy megüssék a mércédet. Köszönöm az interjút!
Köszönöm. Még ugye maradsz egy kicsit?


Szigorúan szakmai megbeszélésre. *megforgatja a szemeit*
És bizalmas megbeszélésre. *közelebb húzódik*

Na ebből elég. *vége az interjúnak*

A késes hölgy
- Michelle Angelique Saint-Venant -


Mindenki - és itt most nem hazudok - ismeri, vagy legalább is hallott már a Saint-Venant testvérekről, a baljós párosról, akiket jobb elkerülni egyes tulajdonságaik és szokásaik miatt. A Rellonos testvérpár közül sikerült egy interjú erejéig lefoglalnom Michelle-t, hogy legalább abban a fél órácskában csak rám figyeljen és ne gondoljon mondjuk a késeire. A francia lány amúgy egész készségesen válaszolt a kérdéseimre, bár volt pár olyan, amin szerintem gondolkodott, hogy válaszoljon-e, vagy sem.

Miért pont a Bagolykőre esett a választásod?
Az ikertestvérem miatt. Mihael idejött, hát gondoltam, ne maradjon felügyelet nélkül, jövök és megszeretgetem... *roppant cinikus hangnem* 

Akkor ezt mondhatjuk úgy is, hogy azért jöttél ide, mert hiányzott?
Mondhatjuk úgy is, de csak mert róla van szó. 

Sok olyan pletyka kering a falak között, hogy a Rellonosok milyen kegyetlenek és ridegek, talán még egymással is. Te is ilyen vagy? Mihaellel valószínűleg elnézőbb, nem?
A pletykákra nem óhajtok rácáfolni, de nem is fogom megerősíteni őket. Mindenki máshogy viszonyul az emberekhez, még köztünk is. Mihaellel pedig nem vagyok elnéző, sőt, néha talán vele keményebb is vagyok, mint másokkal. De ez a testvéri szeretet. Ütjük egymást, ahol érjük, de ha kell, leütünk bárkit, aki bántja a másikat. 


Ha már testvéri szeretet: bármit megtennél a testvéredért, vagy azért vannak olyan helyzetek, ahol úgy gondolod, hogy egyedül is képes elintézni a dolgait?
Nem vagyok a bébiszittere, így a saját dolgait maga intézi. Viszont ha valaki árt neki... A befejezést a fantáziádra bízom. 

Hát nem szeretném most elképzelni a végkifejletet, de... jól van, mindegy. Térjünk át most már ténylegesen rád. Hogy jött az az ötlet, hogy prefektus legyél? 
Ezt a megmozdulásomat felfoghatnánk egészséges szadizmusnak is, de őszintén szólva szeretem csinálni. Jó, nyilván élvezetes a renitens egyedeket szénné büntetni, de maga a munka része is jó. Igazából csak érdekelt, hogy milyen, arról nem beszélve, hogy rendkívül sok lehetőséget rejt magában... 

Akkor tehát nem bántad meg. Mióta megkaptad a jelvényt sok alkalmad volt büntetni?
Akadt. Örülök, hogy sokak számára én vagyok a Mikulás. *gúnyos félmosoly* 


Még egy kérdés, ha még nem untál meg. Sokakat - beleértve engem is - érdekel, hogy az itt töltött éveid alatt volt pár olyan kapcsolatot, amiről talán csak néhányan tudnak bővebben. Ha nem túl indiszkrét a kérdés, akkor pontosan hány olyan kapcsolatod volt, amit nevezhetünk 'komoly kapcsolatnak'?
Tulajdonképpen indiszkrét a kérdés, de válaszolok, ha már itt vagyok. Három komoly kapcsolatom volt. Egy komolytalan. Gyors fejszámolással is négy összesen. 

Tartod az exeiddel a kapcsolatot? 
Ez egy érdekes kérdés. Egy visszajött, miközben a másik elhagyott. Szóval egyikkel igen, másikkal nem. Férfiak... *legyint* 

Kitartást hozzájuk! És hát *sóhaj* el is érkeztünk az interjú végéhez, köszönöm szépen, hogy időt szakítottál rám, büntess sokat, Mihaellel meg szeressétek egymást!


Nincsenek megjegyzések: