Október 21.
Gyűlést tartottak a Szegedi Egyetem diákjai, ahol demokratikus követeléseiket pontokba foglalták. A Hétfői Hírlap ezeket közölte is. Összesen 16 pontot tartalmaz. Az első tíz az egyetemisták, míg a maradék hat politikai követeléseket tartalmaztak.
A 16 pont a következő volt:
- Vonják ki a szovjet csapatokat!
- Új, alulról kiinduló választások legyenek az MDP-ben ! Válasszanak új KV-t, hívják össze a pártkongresszust!
- Nagy Imre alakítson kormányt, a sztálinista-rákosista bűnösöket váltsák le!
- Nyilvános tárgyalást Farkas Mihály és társai ügyében! Vonják felelősségre Rákosit!
- Általános, egyenlő, titkos választásokat, több pártot, új nemzetgyűlést, sztrájkjogot!
- Vizsgálják fölül a magyar–szovjet, illetve a magyar-jugoszláv kapcsolatokat a kölcsönös be nem avatkozás jegyében!
- Szakemberek bevonásával szervezzék át a gazdasági életet, a hazai adottságok és a nép létérdekei alapján!
- Hozzák nyilvánosságra a külkereskedelmi szerződéseket, a jóvátétel tényleges adatait, adjanak tájékoztatást a magyar uránról!
- Vegyék teljes revízió alá az ipari normákat, vizsgálják ki a bérköveteléseket, állapítsák meg a munkás létminimumot!
- Fektessék új alapokra a beszolgáltatás rendszerét, az egyénileg vállalkozók kapjanak a TSZCS-kkel egyenrangú támogatást!
- Független bíróság vizsgálja felül az összes politikai gazdasági pert, bocsássák szabadon az ártatlanul elítélteket, szállítsák haza a SZU-ba hurcolt foglyokat!
- Teljes vélemény- és szólásszabadságot, szabad rádiót, MEFESZ újságot! Ismerhesse meg mindenki saját káderadatát!
- Távolítsák el a Sztálin-szobrot! Helyére 1848–49-es emlékmű kerüljön!
- Új, nemzeti jellegű címert! A katonáknak új, a magyar hagyományoknak megfelelő egyenruhát! Március 15. legyen nemzeti ünnep, október 6. nemzeti gyászünnep és tanítási szünet!
- Szolidaritást a lengyel néppel!
- Október 27-én üljön össze egy országos diákkonferencia, ahol megvitatják a követeléseket!
Október 22.
A szegedi események és poznańi munkásfelkelés hatására a Budapesti műszaki Egyetem hallgatói is nagygyűlést tartottak október 22-én az egyetem aulájában. Elhatározták, hogy másnap három órára a budapesti egyetemistáknak és főiskolásoknak, akik szimpatizálnak a lengyel néppel tüntetést szerveznek. A helyszín a Bem szobor volt, mely a két népet összekötő barátság jelképe volt. Este a Magyar Rádió a rokonszenvtüntetést beolvastatta, a 16 pont közzétételét azonban megtagadta.
Október 23 délelőttje
A legnagyobb példányszámmal bíró Szabad Nép vezércikkében, mely az Új, tavaszi seregszemle címet viselte, közzétette a rokonszenvtüntetést, illetve mérsékeltebb formában a 16 pontot is. Helyet kapott még a Magyar Írószövetség közleménye, mely örvendett a lengyelországi változásoknak. Megalakult a Nagy Imre – csoport, akik a Losonczy lakásban gyülekezve azon tanakodtak, eltűrjék, vagy nyíltan támogassák a tüntetést, Nagy Imre azonban határozottan ellenezte magát az eseményt is.
A délelőtt folyamán a felsőoktatási intézmények mindegyikébe eljutott a 16 pont, számos ifjúsági szervezet csatlakozott a délutánra tervezett tüntetéshez, míg a Petőfi Kör a vezető szerepét is elvállalta. Kádárt is felkérték beszédre, ő azonban elutasította a javaslatot. A visszatérő Gerő Ernő és küldöttsége, akik Jugoszláviában tartózkodtak, azonnal Politikai Bizottságot hívtak össze, ahol ellenforradalmi veszélynek ítélték meg a kialakult helyzetet. A hozzájuk érkező küldöttségekkel heves vitába torkollott minden tárgyalásuk, így végül arra az elhatározásra jutottak, hogy betiltatják a tüntetést, de nem adnak ki tűzparancsot. Délben a Kossuth Rádió megszakította adását és beolvasta a Belügyminisztérium határozatát a tüntetésről.
Azonban a tüntetők szervezkedését ekkor már nem lehetett leállítani, hiszen nem csak a diákok, de a pártszervezetek is azonnal tiltakozni kezdtek, míg Budapest Rendőrfőkapitánya, Kopácsi Sándor kijelentette, a fővárosi rendőrség nem fog fegyvert használni a békés tüntetők ellen. A diákokhoz ekkor már munkások is kezdtek csatlakozni.
A pártvezetőség hamar belátta, hogy a tiltás sikertelen volt, és a kijelentések után már csak az ÁVH-ra támaszkodhattak. Három óra előtt feloldották a tilalmat, Bata István honvédelmi miniszter megengedte a katonaság tagjainak, hogy civilben részt vegyenek a tüntetésen. Fél három előtt néhány perccel a Kossuth Rádió ismét megszakította adását és beolvasta a tiltás feloldásáról szóló határozatot. Ezzel egyidejűleg azonban a vezetőség folyamatosan küldte a fegyveres erősítést a stratégiailag fontos pontokra és a rádióhoz, illetve szervezni kezdték a Fő utcai börtön védelmét.
A Tömegtüntetés
A menet délután fél háromkor indult a Budapesti Műszaki Egyetem épületéből, a Szabadság hídon át a Petőfi szoborig. Ez volt az első állomás, itt egyesültek a pesti oldalról érkező egyetemistákkal és főiskolásokkal. Három órakor a szobornál megkezdődött a békés demonstráció. Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti Dalt, egy diák felolvasta a 16 pontot, majd a tízezres tömeg elindult az előre meghirdetett Kossuth Lajos utca – Bajcsy-Zsilinszky út – Nagykörút – Margit híd útvonalon. A munkások, akik délelőttös műszakukkal végeztek csatlakoztak a menethez, mely egyre bővült, egyre felszabadultabbá vált, és a reformkövetelések helyett a nemzeti jelszavak nyertek teret.
A Bem-szobornál Veres Péter felolvasta az írók kiáltványát, majd Zbigniew Herbert lengyel író köszönetet mondott, Sinkovits Imre pedig elszavalta a Szózatot. A diákok megkoszorúzták a szobrot, a tüntetők létszáma százezer fő körül mozgott, ám igazi vezetőjük nem volt. Az emberek a zászlókból kivágták a szovjet mintájú címert, a katonák pedig letépték sapkájukról a vörös csillagot. A tüntetők elindultak a Parlament felé, hogy meghallgassák Nagy Imre beszédét. A Margit hídon áthaladva az első csoport öt órakor ért a Kossuth térre, egy órán belül pedig a környező utcák is megteltek. A tömeg a Bem szobortól idáig háromszorosára duzzadt.
Hat óra körül nagy tömeg verbuválódott a Dózsa György úti Sztálin – szobornál, a tüntetők a Himnusz éneklése mellett fél tíz körül végleg ledöntötték a közel hat tonnát nyomó szobrot. A szobor fejét a testről leválasztva teherautóval a Blaha Lujza térre, a Nemzeti Színház közelébe vontatta.
Fél hétkor lekapcsolták a közvilágítást a téren, a nép azonban nem mozdult. Meggyújtott újságokkal világítottak és Nagy Imrét követelték. Idővel visszakapcsolták a világítást, Nagy Imre kilenc órakor jelent meg a Parlament erkélyén reformokat ígérve szólította fel a tömeget, hogy térjenek vissza otthonaikba.
A tüntetés ideje alatt Gerő Ernő telefonon segítséget kért Hruscsovtól, illetve riadóztatta a helyi – és környező katonai egységeket. Este nyolc órakor Gerő beszédet mondott a Kossuth Rádióban, ahol a tüntetést nacionalistának, antiszemitának, sovinisztának nevezte, önmagát mint a reformok képviselőjét mutatta be, politikáját helyesnek ítélte, a követelésektől elzárkózott.
Hruscsov aznap este két fontos döntést hozott. Az egyik, hogy a környező laktanyák harckocsijait a városba rendelte, a másik pedig – mely átmeneti időnyerést szolgált – hogy a követelt Nagy Imrét ideiglenes miniszterelnökké nevezzék ki. Másnap reggel a hírt nyilvánosan is bejelentették, azonban a harckocsik is megérkeztek, s ez a harcok megindulását eredményezte. A felkelők szembeszálltak a laktanyákból szerzett fegyverekkel, illetve Molotov koktélokkal, megindítva a szabadságharcot.
Emlékezzünk ’56-ra!
Márai Sándor:
Mennyből az angyal
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal
New York, 1956.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése