Harsonaszó

Bogolyfalva Csillaga - Bakik, esetleg okkal kimaradt jelenetek, végösszegzés

Bogolyfalva első, nagyszabású versenye megrendezésre került az idén, jelentkezőből pedig akadt bőven. Voltak, akik végül megfutamodtak, de szerencsére még így is többen voltak a bátor fellépők. Arra gondoltunk, megkérdezzük a zsűrit, hogyan is vélekednek az egész eseményről, majd a dobogósokat is lekapjuk a tíz körmükről, hogy megosszák a tapasztalataikat. Nézzük is, hogy az ítélőszék mit gondol!


Ki tetszett a legjobban? Miért?
Benjamin: Elég sok fellépővel volt dolgunk, elég sok formában, ami csak jó volt, mert ha mindenki csak táncolt volna, vagy énekelt volna, azt egészen unalmas emléknek mondhatnám. Na de nem, nem így volt. Ki tetszett.. mindig más. Például Kíra annyira meglepett, hogy az már-már kellemesnek volt mondható, és jót tudtam rajta nevetni. Az pedig már jó jel. A hegedűpárbaj is tetszett, mivel tudom ám értékelni a muzsikát is, nem vagyok annyira tuskó. Szóval, nekem változó kedvenceim voltak, vagyis inkább nekem tetsző produkciók, de ezt a kettőt emelném ki leginkább.
Emma: Ez nehéz kérdés, de nem is igazán volt egy kifejezett kedvencem, ennek az az oka, hogy színes volt a mezőny, és hétről hétre találtam újabb tetsző dolgot.
Gréta: Egy személyes kedvenc? Nem is tudom. Igazából én mindenkit szerettem a versenyzők közül, mind tehetségesek voltak abban, amit csináltak, nem tudnék választani közülük.
Nate: Talán a legjobban Kíra dumálása tetszett a büdös nagy semmiről. Látszott rajta, hogy a személyiségéből fakad az egész előadása, és az volt a legjobb, hogy érezni lehetett az egész megtervezetlenségét. Annak ellenére, hogy nem tudtam hová tenni az egészet eleinte, a közönségen úgy érzékeltem, hogy ő kápráztatta el leginkább őket.
Nicol: Bevallom a tanárpáros volt a kedvencem, mert igyekeztek mindig változatosak lenni, megvillantani a tánctudásukat. Ugyanakkor a maga nemében minden produkció remek volt.

Mi volt a legviccesebb pillanat a verseny során?
Benjamin: Kíra első produkciója. Konkrétan annyira az volt, hogy sikerült a zsűriző lapra köpnöm némi italt, és kellett néhány másodperc, amíg képes voltam ismét inni.
Emma: Azt hiszem egyértelmű, hogy Kíra produkcióin mosolyogtam a legtöbbet. Nagyon édes volt.
Gréta: Kíra megjelenése. Minden alkalommal.
Nate: Jó rellonosként imádtam a kiesettek felháborodását nézni. Felbecsülhetelen élmény volt, és néha jobban megnevettettek, mint maguk a produkciók.
Nicol: Bármelyik pillanat, amikor Kíra a színpadra lépett. Már előre vártam, hogy mivel fog előrukkolni és mindig jót derültem rajta, nekem ő okozta a legnagyobb meglepetéseket és a legviccesebb pillanatokat.

Összebeszéltél más zsűritaggal, vagy abszolút a saját véleményed ültetted át pontokba?
Benjamin: Meghallgattam az ő véleményüket is, átgondoltam, de végül mindig a magamét tettem előre, hiszen ez a lényege. Nem arra voltak kíváncsiak, hogy X ember mit tud kihozni összedugott fejekkel, hanem, hogy kinek mi a véleménye. Ha nem a saját gondolataimat akartam volna közölni, beültettem volna egy majmot a székbe, aki nagyszerűen tud bármire tapsolni, és bólogatni.
Emma: Igazából nem tudom a legkisebb Loughlin mennyire volt zsűritag, de Chrisszel (Nate és Nicol fia) gyakran súgtunk össze, ki volt a legjobb.
Gréta: Nem vagyok annyira csapatjátékos, itt sem volt ez máshogy, teljesen önálló véleményt alkottam a versenyzőkről.
Nate: Nem szokásom a véleményemet másoké szerint alakítani. A saját véleményem tükröződött az összes ponton, amit kiosztottam, bár a pontszámok, amiket a többiek kiosztottak, nagyjából mindig hasonlóak voltak, mint amiket én adtam.
Nicol: Úgy nézek én ki, mint aki befolyásolható és bárkire is hallgat? Ugyan kérlek...

Mi volt számodra a legfontosabb szempont?
Benjamin: Összetett dolog: maga az összkép, amelyet a produkció adott, no meg az, hogy mennyire tudtam befogadni. A táncpár például nagyon korrekten összetett, és felépített előadás volt, de például annak tudtam venni egy egyszerű dalt, mert jó volt az összhatás. Na meg, az sem ártott, ha valaki értett ahhoz, amit csinált. Hamis hangok, rossz lépések, remegő kezek, ilyesmi. Nem szép látvány, és nem is jó hallgatni az ilyet.
Emma: Talán az, hogy mennyire köti le a figyelmet, valamint mennyire érdekes, amit előadnak a versenyzők.
Gréta: Hogy bármit is adjanak elő, abból hozzák ki a maximumot.
Nate: Az eredetiség, valamint a reakció, amit a produkció belőlem kiváltott.
Nicol: Az én figyelmemet szinte lehetetlen felkelteni, így mikor zsűriztem számomra az volt a legfontosabb, hogy az előadás lekössön, vagy legalábbis megpróbáljon lekötni.

Ha visszatér jövőre a verseny, vállalod a zsűrizést?
Benjamin: Ó, persze. Nem volt ez olyan szörnyű, mint aminek az első percben hittem, egészen szórakoztatónak minősült. Beülök én abba a székbe megint, persze, ha nem épp messze távol leszek, vagy nagyon elfoglalt. Ez még nagyon a jövő zenéje.
Emma: Természetesen, de csak Chrisszel együtt. *-*
Gréta: Mindenképpen.
Nate: Polgármesterként a feladataim közé tartozik az ilyen rendezvényeken való részvétel, valamint a megszervezésük és lebonyolításuk is, természetesen a többi tanácstaggal együtt. Így szinte egyértelmű, hogy a következő alkalommal is a zsűri tagja leszek.
Nicol: Miért ne? Szerintem remek kikapcsolódás volt és egy kicsit feldobta az unalmas hétköznapokat.

Fordul a kocka!

Miért jelentkeztél a versenybe?

Keiko S.: Azért, mert ki akartam próbálni magam valami újban, és jó mókának tűnt először... És az is volt.
A. Rubya: A kihívás miatt, mert be akartam bizonyítani magamnak és a környezetemnek, hogy nem csak az a rideg tanár vagyok, akit az iskola fala körbe zár, hanem nő is, aki tehetséges, eredeti és főleg: Élő ember.
M. Ádám: Nem jelentkeztem, Temi volt az, aki benevezett mindkettőnket az eseményre, ami először nagyon furcsán hangzott a számomra, de ő annyira lelkes volt, hogy a végére teljesen magával ragadott. Később aztán hálás is voltam neki, mert igazán remek szórakozásnak bizonyult a program.
S. Kíra: Teljesen spontán jött az ötlet. * kezd bele a mesélésbe* A helyzet az, hogy éppen a Boglyas téren szerettem volna felállítani a sátram egy este, akkor már készült a színpad, és elküldtek onnan, még csak azt sem hagyták, hogy bebújjak alá. *biggyeszti le ajkait, aztán lelkesen folytatja* Aztán megláttam a plakátot, és eldöntöttem, hogy így vagy úgy, de én felmegyek arra a színpadra. Szóval gyakorlatilag ezért jelentkeztem, meg mert jó bulinak tűnt. És az is volt. *von vállat*

Mennyire volt megterhelő hétről-hétre új produkciókkal előállni?

Keiko S.: Nem volt túlzottan megterhelő, mert azokat a számokat már régebb óta ismerem, és tudom, talán csak az utolsó volt egy picit megterhelőbb a többinél.
A. Rubya: Mivel megosztottuk a heteket férjemmel és partneremmel Merkovszky Ádámmal, így vajmi kevéssé. Szerencsére állapotosságom elején jártam tehát az sem vetett gátat semminek, jól bírtam az iramot, fantáziám pedig egyenesen szárnyakat kapott.
M. Ádám: Egy kviddicsedzéshez képest ez semmi... mondanám, de azért voltak olyan hetek, amikor éreztem, hogy ez már kicsit sok, főleg amikor az ír táncot gyakoroltuk. A koreográfiát, a produkciók terveit közösen beszéltük meg, bár egyik héten egyikünk, míg a másikon másikunk volt a fő felelős érte. Az ötletelés kicsit sem volt megterhelő, sőt én kifejezetten élveztem a tervezés időszakát is.
S. Kíra: Egyáltalán nem volt az számomra, mivel... háááát, ezt most nagyon titkosan megsúgom Neked, de nem nagyon készültem előre a fordulókra. De először az kicsit megterhelő volt, hogy ne felejtsek el elmenni. *neveti el magát*

Mindenkiben dolgozik a lámpaláz, van akiben jobban, van, akiben kevésbé. Neked okozott problémát, esetleg kínos pillanatot?

Keiko S.: Nem okozott olyan nagy problémát, nem szoktam lámpalázas lenni. Ugyan volt bennem egy kis félsz, de nem akkora, hogy az gondot, kínos pillanatot okozzon számomra.
A. Rubya: Rettenetesen lámpalázas vagyok, de jól palástolom. A gyomrom és a szívem remeg ilyenkor, de veszek magamhoz pár ametisztet és minden feszültségem elszáll.
M. Ádám: Kínos pillanat nem volt, és azt hiszem, hogy elég jól bírtam a "rivaldafényt", mondhatni hozzászoktam, bár ez egyben új helyzet is volt számomra. Néhányszor elvétettünk lépéseket, de egyik sem volt túl látványos, egyszerűen csak nem vagyunk profik. Jobban mondva, nem ebben vagyunk profik.
S. Kíra: Nem, nem igazán voltak ezzel problémáim. Jó, először talán egy kicsit izgultam, hogy annyi ember előtt kiálljak a színpadra, de aztán az gyorsan elmúlt. Vagy is... a döntőben egy kicsit... akkor kínosan éreztem magam, mert Merkovszkyék olyan szépek voltak *vallja őszintén*

Melyik zsűritag véleményétől tartottál a legjobban?

Keiko S.: Hm... Igazából egy picit mindegyiktől, de leginkább a polgármester véleményétől.
A. Rubya: Viccesen fog hangzani, de főleg Hölgytársaimétól. *mosolyog* Tudja, a nők már csak ilyenek, a férfiak kritikáját könnyebb elviselni, mint saját nemünk tagjaiét.
M. Ádám: Bevallom, én mindig a közönség reakciójától tartottam jobban, és arra is figyeltem inkább. Tánc közben amúgy is nehézkes lenne a zsűritagok arckifejezését tanulmányozni. Sajnálatomra többségében nem is ismerem őket, így nehéz lett volna tartani bármelyikük véleményétől is. Na, meg, úgyis a közönség a legnagyobb kritikus.
S. Kíra: Öööööhm. Nem igazán tartottam egyikőjüktől sem, mert soha nem is volt célom, hogy megfeleljek nekik. De ha már annyira mondani kell valakit, akkor Nic...izé, Mrs. Loughlin-tól.

Meg vagy elégedve az eredménnyel?
Keiko S.: 100%-ban meg vagyok elégedve az eredménnyel. Úgy érzem minden tőlem telhetőt megtettem, szóval nincs okom a panaszra.
A. Rubya: Teljes mértékben, hiszen nyeretünk.*nevet*
M. Ádám: Meg vagyok döbbenve az eredménytől. A többiek is nagyon jók voltak, szerencsére sikerült megnézni a legtöbb produkciót, és igazán megtisztelő, hogy végül mi lettünk az elsők, hiszen sok csodálatos fellépő küzdött ezért a címért.
S. Kíra: Nem. Egyáltalán nem. Mélységesen felháborítónak tartom. De hát ez van, majd túlteszem rajta magam.

Ha jövőre is megrendezésre kerül a verseny, indulsz?
Keiko S.: Nem hiszem. Jó volt ez a mostani, és élveztem, de elég volt, szóval nem.
A. Rubya: Átadom a helyet az utánunk jövőknek. Ez a győzelem dicsőség és "a csúcson a legjobb abbahagyni" elv alapján a magam részéről nem szándékozom újra indulni.
M. Ádám: Most lehet, papucsnak fogsz gondolni, de ezt a kérdést inkább a feleségemmel vitasd meg. XD
S. Kyra: Nem hiszem, hogy tudnék bármi újat mutatni a közönségnek, úgyhogy nem. Egy jó élmény volt, és ennyi. Másodjára már nem lenne ugyanaz, meg lehet akkor hangulatom sem lenne hozzá. Nem szeretek tervezni.