Disznótoros aranytálcán - Séllei K. Olivér a reflektorfényben
Ha már a mestertanoncainkat vesszük górcső alá, van egy megátalkodott, féktelenül gonosz, beképzelt, alattomos és kegyetlen ember, akinek - sajnálatos módon - pozitív tulajdonságai közé kell sorolnunk sármosságát, karizmáját és adott esetben lehengerlő modorát. Valójában már mind tudjuk, hogy kiről van szó: Séllei Kornél Olivér vállalta az interjút, amiben néhány szaftosabb tényre is rákérdeztem, bár nem minden témában volt készséges.
Miért pont a Bagolykőre esett a választásod?
- A lényeg az volt, hogy eljöjjek otthonról, ennek a célnak pedig az iskola tökéletesen megfelelt.
Mind tudjuk, hogy illúziómágus vagy, de mégis mikor pattant ki a fejedből, hogy az leszel? Miért pont illúziómágus?
- Gyerekkorom óta tetszett ez a képesség, sokat láttam, ahogy a nagybátyám alkalmazza, alkalomadtán rajtam is. Emellett az illúziómágia az egyik legtágabb mágiaág, alig vannak határai, hogyha valaki igazán jól tud bánni vele.
Bejegyzettként a szárnyaid alá vetted Ophelia LaFonde háztársadat, ám ő nyomtalanul eltűnt. Van ennek valami különösebb oka, esetleg egy félresikerült gyakorlás...?
- Ha Opheliát el akartam volna tüntetni az iskolából, akkor azt tényleg nyomtalanul teszem, úgy, hogy véletlenül se lehessen rám fogni. Te már csak tudhatnád, hogy megvannak az ilyen dolgokra a módszereim.
- Most komolyan megkérdezed a lehető legsablonosabb kérdést? Tőled azért többet vártam...
Csak kíváncsi voltam a véleményedre, tekintve, hogy az interjú előtt kissé bosszús voltál a hír hallatán... Gondoltam változott valami. Erről szólva, nemcsak az iskolában, de a faluban is ténykedsz, hírbe hoztak Lexine Westbrokkal is. Mondanál erről pár szót?
- Az emberek néha már annyira unatkoznak, hogy nem tudnak semmi értelmeset kitalálni... Ilyenkor megszületnek a legabszurdabb pletykák. Ez a helyzet a Lexine iránti "érzéseimmel" is.
Tehát még véletlenül sem kerültél összetűzésbe Radits Viktor Endrével Lexine kegyeiért, ahogy arról megkaptuk a fülest? Nyugodtan elmondhatod, nem szégyen ez.
- Lexine kegyeiért? Mi az, visszacsöppentünk a középkorba?! Na de a lényeg, hogy senkinek semmi köze sincs hozzá, hogy kivel keveredek összetűzésbe és miért.
- Ha sötét ügyletbe keverednék, szerinted bevallanám ebben a szennylapban, amit ti újságnak neveztek? A nyilvánosságot pedig te is ugyanolyan jól tudod, hogy lehetetlen elkerülni, mint én.
Igazad van, a nyomodban leszünk ezentúl is. Köszönöm az interjút, egy élmény volt.
- Velem mindig minden élmény.
Ezt már nem is kommentálom...
Míg Nina egy Rellonos háztársunkat faggatta, addig én a szívemhez egy igazán közelálló Levitást környékeztem meg. Gál Botond nemcsak arról híres, hogy a Navine HVH-nak a kedvese, de őt választottam a Rellon Bajnoka játék első fordulójában áldozatomnak is. A mestertanonc - ha a kedves olvasó esetleg nem tudná - kiváló bájitalfőző, akinek a szobája telis-tele van értékes fiolákkal, receptekkel, és egy régi füzettel, ami bizonyára már nagyon hiányzik neki, tekintve, hogy a játék során nyoma veszett. Nagy szerencsém volt aznap éjjel, hiszen amikor meglátogattam, ő éppen muglik között lézengett, így tökéletes nyugalomban öntögethettem féltve őrzött nedűit abba az azóta ugyan lyukas, de akkor még igazán drágának tűnő üstbe. Hogy mi fogadta amikor hazatért toronybeli szobájába? Ha-ha-ha.
Miért pont a Bagolykőre esett a választásod?
- Először is, nem vágytam külföldre, hosszú utazásokra, nehezen leküzdhető távolságra. Nemigen jó az angolom sem, vagyis... pontosabban akkoriban nem volt az, és elég rossz lett volna, hogy a tananyag 80%-át nem értem, mert bonyolult egy-egy szó. Szóval, inkább maradtam a magam anyanyelve szépségénél, mert ennél úgy sincs szebb.
Másrészt viszont, miután körbeérdeklődtem, sok pozitív visszajelzés volt az iskola felé. Amellett, hogy a kedvező földrajzi lehetőség nemcsak, hogy elrejti a muglik elől, de még kilátásként is remekel. A jó levegő legalább felfrissít, és mivel hazánkban nincs több iskola, nem kellett sokat gondolkoznom. Bár, nekem inkább az volt a fő szempont, hogy az iskola igazgatója vállal-e így, hogy sosem jártam ilyen intézményben, otthon tanultam, de Gróf Wickler György nagyon pozitív hangulatú levélben engedett a falak közé, hisz, ahogy mondta, egyetlen máguscsemete tudása sem veszhet kárba. Tehát, nem különböztetett meg a többiektől, csupán nekem nem voltak tapasztalataim ilyen téren.
Ha már itt tartunk, hogy élted meg azt, hogy míg te nem, a többiek mind képesek voltak bánni a pálcával?
- Mármint, amikor kb. a levelemnek is érkeznie kellett volna? Rosszul, eléggé... hogy is mondjam, depresszív? Igen, így nevezhetem azt az időszakot. Hiába voltak a szüleim toleránsak velem, nem éreztették, hogy nekik ez picit is rossz, nekem annál pocsékabb volt. Egy jó ideig nem is akartam a varázsvilágról hallani, ezért is mentem mugli gimnáziumba, hogy ne is érintkezhessek vele. Ott sem voltam túl nyitott srác, de aztán szép fokozatosan dolgoztam fel az egészet, fogadtam el, és kezdtem el otthon tanulni, amit csak lehetett. Beletelt egy bő év, mire egyáltalán tudtam úgy magamra gondolni, hogy nem vagyok egy született lúzer, csak más, mint a többi.
A más egyáltalán nem rossz. A tanodában a Levitások közé osztott a süveg. Mit gondolsz a házadról? Jól érzed magad a legokosabbnak titulált diákok között?
- Kellemes ház, nagyon, sőt. Nekem egyáltalán nem okozott gondot az ottlét, hiszen, hozzám hasonló alkatú, csendes egyének vettek nagyrészt körbe. Nem néztek ki ez miatt, nem is kellett magam kínos beszélgetésekre kényszerítenem. Az első hónapokban nemigen nyitottam senki felé, inkább fordítva történt, ami meglepett, de nem riasztott el. Csendes hely, pihenni, tanulni tökéletes, mindenkinek csak ajánlani tudom, ha pihenni akar... vagy tanulni.
Az, hogy a "legokosabbak" közé sorolt, már-már hízelgő. Nem gondoltam magam annak, hiszen a többiek sokkal több mindent tudnak, mint én, úgy értem, több mindenhez értenek, mint jómagam. Persze, most már jóval magasabb szintre vittem magam a Bájitaltan terén, mint akkor, szóval, szerintem ezt "láthatta" bennem a süveg. De szerintem akkor is sokkal okosabbak járnak oda, mint amennyire én vagyok az.
Igen, hallottam, hogy egyedülálló tehetséged van a bájitalokhoz. Jól tudom, hogy a Rellon Bajnoka című furcsa sárkányjáték során eltűnt néhány holmid, és a szobádat negatív kémiai hatás érte? *izgatott hanggal kérdezi, szemeiben megcsillan az őrültség fénye*
- Ühm.. én arról a Bajnokságról nem is tudtam igazán, nem voltam az iskola közelében, de amikor visszajöttem, tény, hogy katasztrófaövezet volt a szobám, és a holmijaim is eltűntek. Azóta is keresem az illetőt, aki volt olyan okos, és a két, elég intenzíven reagáló szert összeborogatta, hiszen a többi, ami benne volt, csak egy nagy, ragacsmasszát alkotott volna, no meg, a tönkrement üstöm. De azt előbb elviselném... Viszont, nemigen híreszteltem a dolgot, szóval nem tudom, hol hallhattál róla... *összeszűkült szemekkel figyeli a fiú arcát*
Rellon bajnok voltam, az információk megtalálnak. De ne aggódj, a cikk elolvasása után bizonyára elszégyelli majd magát a tettes! *magabiztosan bólogat* A Banya mostanában arról is pletykálkodik, hogy a Navine házvezető helyettesével komolyabbra fordult a viszonyotok. Közeledtek az esküvőhöz, esetleg útban van a tanoda hatvanhatodik babája?
- Ó, akkor biztosan tudod ki volt. Annyit üzennék neki, hogy minimum megy, és szépen rendbe hozza, mert hát, voltam olyan kedves, és meghagytam neki, no meg, a cuccaim is várom vissza, egy beszélgetés keretében.*köhint egy aprót, majd nagyokat pislog a kérdésre* Ejha! A Banya szerintem jós, és a jövőt látja, de a távolit. Tény, hogy tervezzük a közös otthont - amely most a megsemmisült szobám miatt el is fog jönni, de a többiről még nem nyilatkozom, majd ha eljön az ideje.
Ötletem sincs, ki lehetett. *széles mosoly* És most, hogy nem tartózkodsz rendszeresen a kastélyban, nem félsz attól, hogy McNeilly kisasszonyt megkörnyékezik mások?
- Nem, mivel szerencsére elég jól tudják a kastélylakók, hogy csúnya a mesterségem. *nevet* Meg hát, Emma sem olyan, aki egy apró gesztussal is jelezné más felé, hogy szabad a terep, így senki nem vesz egy mosolyt többnek, mint ami. Persze, volt olyan, hogy egy diák igyekezett udvarolni neki, de talpraesett ő, és megoldotta. Nem féltem az ilyenektől, de ha kell, persze magam is melléállok ilyen esetben.
A jövőben mit gondolsz, itt maradtok a kastély környékén, vagy valahol máshol, akár a világ végén köttök ki kettecskén?
- Emma tanárként tervezi tovább a karrierjét, a szüleim nemrég költöztek ide Adéllal, szóval mindenképp az iskola környékén fogok maradni, vagyis forgunk.
Iskolai éveid alatt volt-e olyan rendezvény, amin szívesen vettél részt? Miért?
- Igazándiból mindegyiken, amire elmentem. Amikre nem mentem el, azokon nem vettem volna részt szívesen, vagy épp nagyon nem volt időm rá. Nem vagyok nagy kritikus, ahol jó a hangulat, lehet akármilyen apró rendezvény, az már nekem nagyon is megfelel.
Szóval... megtaláltad az igazit, és bár gondolom döglenek utánad a nők, a kedveshez mégis hű vagy. Kiváló bájitalmester lesz belőled, emellett helyén van az eszed. Hol a hiba?
- A hiba ott van, hogy nem döglenek utánam a nők, maximum a legyek, ha épp azokat irtom. Más hiba nem tudom, hogy lehetne.
Ilyen egy tökéletes Levitás válasza. Még egy kérdést engedj meg nekem. Ha megtudnád, hogy ki garázdálkodott a szobádban, szíved szerint mit tennél vele?
- Hobbiból szoktam gödröket ásni, és van egy hatalmas zsák klórmész is a birtokomban..*sejtelmes pillantás, majd elneveti magát* Nem, nem vagyok ilyen szörnyeteg, de mint említettem, elbeszélgetnék az illetővel, miközben rendbe hozza a dolgokat.
Köszönöm szépen a sokat sejtető válaszokat, és hogy időt szakítottál rám! Ha bármit megtudnék a tettesről, értesítelek. * búcsúzásul kezet nyújt*
- Rendben van. Azt nagyon megköszönném. *kezet ráz vele*
További cikkek megtekintéséhez kattints 'A régebbi bejegyzések' fülre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése