2014. április 15., kedd

Megvalósult álom

Kezdetét vette egy újabb tanév, új diákok, új tanárok érkeztek a Bagolykőbe. De vannak olyanok is, akiknek egy álmuk teljesült. Én most egy ilyen emberrel beszélgetek, aki a kezdet-kezdetén még nem is sejtette, hogy egyszer majd ő is tanítani fog e remek, nagymúltú intézményben. Már első évétől kezdve a Navine diákja, a ház büszkessége, és most tanár, illetve hőn szeretett házának vezetőhelyettese, Emma McNeilly.


Először is szeretnék gratulálni a Tanári poszthoz! Milyen érzés az iskolapadból a katedrára állni?
Nehéz, furcsa, de mégis jó érzés. Nagyon vártam, bár nehéz volt elengedni a megszokott diák mindennapokat. Nagy lépés ez, egyelőre szoknom kell, meg kontrollálnom magam, hogy ne akarjam magam elsírni minden „nénizés” után.
Mikor fogant meg Önben az a gondolat, hogy tanár lesz?
Az első mestertanonci évem közepén vetődött fel bennem, hogy elbírnék még egy szakkal, szerencsémre sikerült még időben lépnem, így a tanárszakot is elkezdhettem, bár lemaradással. Akkor kezdett bennem körvonalazódni. A gyerekeket, és fiatal felnőtteket mindig is szerettem magam körül, a tanításuk pedig amolyan életcélkitűzés lett nálam.
Nem lesz fura érzés az, hogy akiket eddig magázott és a segítségüket kérte néhány esetben, azok most a kollégái, és akiket eddig a barátainak, barátnőinek tartott, azok most a diákjai?
De, nagyon, mondjuk volt olyan tanárom, akit már korábban is tegeztem, illetve biztos lesz olyan kollégám, akit továbbra is magázni fogok. Nehéz lenne számomra az, hogy egy kalap alá vegyem magamat velük. Nem menne olyan könnyen. Talán Véda, aki már felajánlotta korábban, hogy tegeződjünk, akivel fent is tudom tartani ezt a közelebbi viszonyt, őt ismerem a leginkább a tanári karból.
Ami pedig a diákokat illeti, el sem tudom még képzelni milyen lesz… Kicsit félek is tőle, hogy mennyire fogadnak el, meglátjuk.

Mit vár az idei tanévtől?
A magam részéről sok munkát és feladatot, be kell illeszkedjek az új szerepembe, megismerkedni a diákokkal és beleszokni a tanításba még jobban, hiszen már nem csak gyakorló tanár vagyok valaki mellett. Lelkes diákokat várok, akik remélem legalább annyira érdeklődnek majd, mint én amilyen szívesen adom át nekik a tudásom. A házak között versenyt, izgalmas kviddics meccseket, sok szorgalmit, a navinésektől lankadatlan pörgést és kitartást mindenben a végéig!
Milyen érzés a Navine HVH-nek lenni?
Imádom. Imádom a sárgákat, az összes diákot, sőt, szinte személyes barátaim azokat, akik már itt vannak legalább egy éve. Mikor megkaptam a felkérést Védától, teljesen sokkos állapotban öleltem őt át, és mondtam habozás nélkül igent. Szeretem a volt házam, szeretnék is segíteni nekik, és nagyon örülök, hogy így, kiballagva is részese maradhatok a ház életének. Van egy nagyon jó vezetőjük, aki mellett igyekszem én is a legjobb lenni számukra.
Mit üzen azoknak a diákoknak, akik a tanári pálya felé "kacsingatnak"?
Csak bátran! Nem szabad a nehézségeknél megállni, legyenek kitartóak és legyen sok türelmük! Szerintem aki igazán akarja, annak sikerülni fog. Szóval válasszák pályájuknak nyugodtan.
Köszönöm a válaszokat! Sikeres évet, és jó munkát kívánok!
Én köszönöm a lehetőséget. 



Nincsenek megjegyzések: