Az óceánjáró zongorista legendája

Az óceánjáró zongorista legendája

Ha azt mondom, gondolj egy filmre, amiben hajó szerepel, mindenki egyből a Titanic-ra gondol, nekem azonban egy nagyon különleges és kedves film jelenik meg a fejemben, erről szeretnék most írni pár szót, hátha valakinek meghozom a kedvét hozzá. Nem szeretném szóról szóra leírni a történetet, hisz akkor semmi érdekes nem maradna, röviden azonban elmesélem a figyelemfelhívás kedvéért:

Az olasz film főszereplője egy igen különleges nevet visel; 1900 névre hallgat, mivel a 20. század első napján született egy hajón, és miután szülei magára hagyják, a hajó legénységének egyik tagja veszi gondozása alá. A kisfiú lába sosem éri a szárazföldet, nevelőapja attól fél, hogy kitoloncolják az országból. 1900 kilenc éves, amikor felfedez a hajón egy zongorát és gyorsan kiderül, hogy nagyon tehetséges és egyben nyugalmát leli a hangszerben. Hamarosan a hajón utazók is tudomást szereznek tehetségéről, és megismerkedik egy trombitással, Max-szel. A trombitás végtelen lehetőséget lát 1900-ban, és le akarja csábítani a szárazföldre, főhősünk azonban csak az óceán és a zongora végtelenjét ismeri. A film végén hangzik el a következő párbeszéd 1900 és Max között, ami egyben a történet megoldása és lényege, emellett végtelenül megható és tanulságos.

„ Az a város... egyszerűen nem volt vége. Hol van a vége, megmutatod nekem a végét? 

Nem az volt a baj, nem a látvány riasztott vissza Max, hanem amit nem láttam... Megérted? 

Amit nem láttam... annak a nagy, elnyúlt városnak mindene volt, csak vége nem... Nem volt vége, hiába néztem, nem láttam, hol a város vége...  

Ott a zongora, hmm? Elkezdődik, véget ér... 88 billentyűje van, mindenhol és mindenkinek... nem lehet végtelen... te vagy végtelen... és a zene, amit a zongorán játszol, az végtelen. Nekem így jó, így tudok élni. 

Ha kiviszel a partra, akkor egy olyan zongorához ültetsz, aminek millió és millió billentyűje van. 

Végtelen, ez az igazság Max, végtelen. Nincsenek határai... végtelen számú billentyűn pedig soha nem leszek képes zongorázni...Ez nem az én hangszerem. 

Isten zongorája... Egek, hát láttad, láttad az utcákat?!! Csak az utcákból több ezer van!! Hogy lehet odalent élni? 

Hogy választhatsz egyet? Egy nőt? Egy házat? Egy, egydarab földet, ami a tiéd, egy tájat, amit szeretsz. Egy halálnemet? 

Rád nehezedik a világ, és még azt se tudod, hol lehet a vége? Hát soha nem féltél, hogy összeroppant ez a határtalanság? Szörnyű így élni...”

Gyönyörű film, nem is hosszú és még csak le sem kell tölteni, youtube-on megtaláljátok! Jó szórakozást hozzá!:)