"Jászuk azt, hogy erdő vagyunk,
Zöld levélből van a hajunk,
Testből testbe száll a lélek,
Ami holt volt, vígan éled."
A szeptemberi mese nem is igazán mese. Ez most így érdekesen hangozhat, de higyjétek el tetszeni fog.
Ez a mostani egy kis történet, ami egyszerűségéhez képest rendkívül tanulságos. Személy szerint ez gyermekkorom kedvence.
Az Ágacska.
Csukás István egyik talán kevésbé ismert története, amiből mesejátékot is csináltak. Ezt szeretném ma nektek megmutatni.
Az Ágacska egy kis fadarabról szól, aki leesett egy hatalmas fa tetejéről, és azt próbálja megfejteni, hogy ki is ő valójában, ezért útra kel, hogy felfedezze a világot. Mindezt nem egyedül kell tennie, hanem három segítője is akad: Dani kacsa, aki sajnos kicsit kancsal és erre szeretné megtalálni a megoldást; Berci béka,aki kis ebihal korában fennakadt egy horgon ami azóta is a szájában van és csikizi őt ezért még ha sírni akarna is, akkor is csak nevetni tud; és Pösze egér, aki - mint a neve is mutatja - pösze, de annál keményfejűbb.
Ők négyen indulnak el a nagy útra, hogy megfejtsék a problémáik gyökerét. Problémájuk okozója és megoldója: Az Ember.
Az ismertető: A tó mellett éppen a kacsák és a békák háborúja dúl. A kancsal Dani kacsa oldalán Ágacska hősiesen harcol, de a békák fogságába esik. Ott összebarátkozik Berci békával, aki komoly betegségben szenved: állandóan röhögnie kell. Dani kacsa is csatlakozik hozzájuk, s megszöknek a háborúból: elindulnak megkeresni az Embert, hátha tud segíteni rajtuk. Ágacska megismeri majd azt, akihez hasonlít, Berci kigyógyul a röhögésből, Dani pedig a kancsalságából. Megismerkednek még a pösze Egérrel is, akinek égető szüksége lenne egy új fogacskára, hogy jól tudjon rágni. Megérkeznek a városba, találkoznak az Emberrel is. Természetesen mindenki meggyógyul, minden jóra fordul, győz a bátorság és a szeretet, mint a mesében.
Megosztom veletek a saját kedvenc részemet a meséből:
ÁGACSKA
Hát akkor mi vagyok? Senki se mondja meg nekem, hogy mi vagyok? Valaminek csak kell lennem! Te olyan okosnak látszol!
GOMBA
Hm, hm, én nemcsak látszom, hanem okos is vagyok! Habár ezt sokan nem hiszik el, mivelhogy nem szoktam mozogni, mászkálni meg tekeregni! Meg efféléket! De nagyon tévednek a mászkálók meg a tekergők, ha azt hiszik, hogy egy helyben nem lehet semmit se látni! Pssz, figyelj csak! A múltkor is, ahogy itt egy helyben ülök, fölfedeztem egy új gombafajtát! Itt mászkáltak föl-alá, én meg jól fölfedeztem őket! Az egyik olyan alacsony volt, a negyediknek meg nagy lapátfüle! De mindnek volt kalapja, vagyis világos, hogy gombafélék voltak! Hüm! – mondom magamban, ha gombafélék is, mégsem egészen gombák! És elneveztem őket embernek! Mert mindenkit el kell nevezni valahogy! Bár azok az emberek is olyan mászkálók meg tekergők, de a név jár nekik! Biztos azért mászkálnak, mert nem találják a helyüket! Hm, izé, egy kicsit elkalandoztam! Hol is tartottunk, miről is beszélgettünk? Tudom már. Hogy én milyen okosnak látszom! Nemcsak látszom, hanem okos is vagyok! Bizony! Bárkitől megkérdezheted, de legjobb, ha engem kérdezel!
ÁGACSKA
Akkor mondd meg, hogy én ki vagyok?
És a link, ahol egy kis bemutatót láthattok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése