Górcső alá vettük nemrég egy ember kapcsolatát a földdel, így itt az ideje, hogy egy másik elemmel is megismerkedjünk. Körülötted van, minden sarkot kitölt, az élet elengedhetetlen része - nélküle nem lennél se te, se én, se a csajod, se a pasid, se a crushod. Bizony. A levegő. A levegő mindenki körül ott van, de egyesek vannak olyan szerencsések, hogy egyenesen bennük van a levegő. Uralják, közös erőfeszítések árán mindenre képesek lehetnek: Reményi Emma tanárnő nemrég kezdte erősíteni a tanári kart, mint Pszichológiai alapismeretek tanerő, és elmondhatja magáról, hogy aeromágus is. Micsoda halmaz!
*Széles vigyorral helyezkedik a széken, dioptria nélküli szemüvege az orrán pihen megint. Elengedhetetlen része a szerelésnek, kivéve, mikor előrehajolásnál hangosan koppan a földön. Kapkodva veszi fel, ráfúj kettőt és húzza vissza immár pennával a kezében*
Csókolom a kezit, Emma néni! Köszönöm, hogy vállalta az interjút. Milyen érzés a porondon lenni? *Emelgeti meg szemöldökét kérdőn szemüvege mögött* Csipesz a sztárvendégünk maga mellett… *Nyomja vissza a hörcsögöt zsebébe* De ne hagyja, hogy ellopja a rivaldafényt. Kezdjük is: milyen tapasztalatokkal gyarapodott, mióta a kastélyban tanít? Vannak pozitív és negatív élményei?
Egy kicsit izgulok, ami érdekes, tekintve, hogy itt csak ketten vagyunk, míg az óráimon van, hogy harminc-negyven fő is jelen van, és vicces is, mert, ha valami nem voltam soha, akkor izgulós. Maga a helyzet is érdekes, biztos voltam benne, hogy a családunkból a férjem lesz előbb az újságban, mint én, ő harsány és impulzív, én inkább a csendes támogató vagyok, egy igazi béketeremtő. Számomra a tanítás egyelőre tele van tapasztalatgyűjtéssel, mert korábban még nem csináltam.
A terápiák, tanácsadások, vagy éppen a könyvírás sokkal privátabbak ennél, de hálás vagyok annak, hogy az édesanyám anno nem engedte, hogy ne szerepeljek, mert ez sokat hozzátett az előadókészségemhez. Az élményeim többsége szerencsére pozitív, a negatív szót nem szeretem, inkább ellentétes tapasztalásnak hívom. Az emberek az ilyen töltetű szavakkal nagyon könnyen le tudják húzni magukat, így tudatosan kerülöm az ilyen kifejezéseket, és működik. *Mosolyodik el, tekintetét a fiún tartva, és annak szemüvegén; kíváncsi, meddig marad a fején.* Ha gondolja, szívesen játszom Csipesszel, hogy mind a ketten rivaldafényben lehessünk.
Szóval maga nagyon pozitív látású embernek vallja magát. Ez ám a beszéd! *Lesz totál izgatott.* Tessen tegezni, nem vagyok olyan öreg, és ha már így felajánlotta. *Kiveszi a ruhába öltöztetett hörcsögöt és nyomja a tanerő kezébe.* Köszcsi szépen. No, lássuk tovább. Ha az informátoraim nem kamukáztak, akkor maga részt vesz az elemi mágusok oktatásában, mint aeromágus. Gondolom, csak velük foglalkozik. *Néz rá kérdőn.* Hogy éli meg, hogy specifikusan foglalkozhat aeromágus tanoncokkal?
Igen, valóban az vagyok. *Nevetve veszi át a hörcsögöt, mindenféle emberekre jellemző aggodalom nélkül.* Tényleg nem… Hogy is mondtad? Kamukáztak, igen, szóval nem, nem kamukáztak, tényleg részt veszek benne. Elsősorban az aeromágus tanoncokkal, de ha bármely más elem birtokosa keres meg, vele is szívesen gyakorolok. Jó érzés az aeromágusokkal lenni, a levegő, véleményem szerint, az egyik legtisztább elem, így sok aero jelenléte egy helyen nagyon kellemes. A hydro-k ilyenek még talán, a csörgedezők, szeretem az ő kisugárzásukat is. Jó érzés átadni a tudást, a tapasztalatokat, látni a fejlődést, amihez hozzájárultam. Ez a lehetőség szinte új világot nyitott meg a saját elememmel kapcsolatban is, érdekes, amikor a hétköznapinak gondolt cselekedeteidet el kell magyaráznod valakinek, aki olyan, mint te.
*Hatalmasakat bólint a tanárnő szavaira, lejjebb is csúszik a szemüveg, amit gyorsan tol vissza orrnyergére.* Maga tiszta édi, hogy így gondolkodik a tanoncokról, meg átfogóan az eleméről, ami mondjuk érhető, hiszen a része. Ha szabad így fogalmaznom. Ha nem, akkor már mindegy. *Bólint megint egyet nem zavartatva magát.* Mi a helyzet a nem hétköznapi cselekedetekkel? Voltak az életében neccesebb helyzetek a levegővel?
Teljes mértékben szabad, ugyan ezt még nem használták rám, de mindent el kell egyszer kezdeni, így én is lehetek édi. Mindazonáltal a kérdésre, azt hiszem, a válaszom nem. Senkit se fojtogattam, vagy éppen kapcsoltam ki az agyát, csak mert éppen rossz napom volt. Mivel pozitív kitöréssel jött elő az elemem, valahogy mindig is nagyon pozitív vagy semleges cselekedetekre használtam. Fázó embereket melengettem meg, madarak hangját utánoztam, és… Oh, de, volt olyan, hogy rosszalkodtam, most, hogy így szóba került, eszembe jutott. Néha meg szoktam rázni a férjemet, ha túl szemtelen. Nem vészesen, csak úgy, mint amikor mondjuk a ruhánk anyagától lesz egy kis elektromosságunk, és akaratlanul megrázunk valakit. Csak én tudatosan teszem, de csak vele. Minden más ilyen cselekedetem a véletlen műve. Meg, amit nagyon szeretek, az a lebegés. Tudok lebegni, és egyszer azzal sokkoltam a néniket a faluban, hogy a Boglyas téri szökőkút vizén sétáltam. Képzelheted, összecsődítettek mindenkit, és hatalmas botrány lett belőle. Szerintem azóta se bocsátották meg nekem azt az esetet.
Volt egy nyár, jó pár évvel ezelőtt, ami melegebb volt az átlagosnál is, nagyon sokan kerültek ispotályba, sokan meg is haltak miatta. Az első két hétben minden intézkedés sikertelen volt. Akkor fordultak az elemi mágusokhoz, szerte a világban. Mindenkinek megvolt a maga feladata, noha a természet nem igazán olyan, amibe mi beleszólhatnánk, mégis megtettük, annak érdekében, hogy életben maradjunk. Volt pár kisebb alkalom, amikor az ispotályban segítettem vele.
Sajnos volt egy bájitalmérgezésem, aminek komoly következményei lettek, akkor elhatároztam, hogy ha túlélem, visszamegyek az egyetemre, és Gyógyítástudományi karon elvégzem a Varázsjárványok szakot, ami meg is történt. A gyakorlati idő alatt több alkalommal is tudtam segíteni, de igazán nagy az a korábban említett eset volt.
*Elnyílt ajkakkal hallgatja a történetet, majd aprót bólint.* Igazán bátornak tetszik lenni. *Bólint egy nagyot is.* Akkor a tanítás mellett esetleg gyógyítóként is helytáll valamelyik ispotályban? Igazán érdekes párosítás lenne, ha engem kérdez, de… Én kérdezem Önt. *Vigyorodik el szemtelenül.*
Nem, ez csak kellett a lelkemnek, megakartam érteni a miérteket, nem szeretek tudatlan maradni és le kellett foglalnom magam, hogy ne menjek a környezetem idegeire. Persze ez nem jelenti azt, hogy a családtagjaimat ne kezelném, és aki ismeri a halálos férfináthát vagy az iskolitisz undoritiszt, az pontosan tudja, hogy a házi gyógyítói létnek bizony fontos szerepe van a családon belül. Az emberi lélek az én területem, ott érzem magam otthon, és ez éppen elég is számomra.
Totál egyetértek, én is szenvedek az IU-ban. Borzalmas dolog, rendesen, úgyhogy jól jön a háznál egy gyógyító. *Hihizik fel.* Mehetek majd a tanárnőhöz igazolásért, ha halaszthatatlan dolgom akadt, és ellógtam? *Emelkedik meg kérdőn a szemöldöke.* Elérkeztünk az utolsó kérdéshez. *Pillant le a papírjára.* Megpróbálná leírni nekem a kapcsolatát a levegővel?
Sajnálom, tudom, hogy ezzel rontom az esélyeimet az év tanára cím elnyeréséért, de nem adhatok igazolást, mivel nem vagyok az iskola hivatalos gyógyítója, és nem, sem gyógyító főzeteket, sem más pirulákat nem írhatok fel, csak a csodás személyiségemmel “hódíthatok”. *Az utolsó szónál macskakörmözik a levegőben, miközben halkan kuncog.* Huh, leírni nehéz, és tudom, hogy sokan, akik nem élnek együtt egyetlen elemmel sem, szeretnék érteni, hogy milyen is a kapcsolatunk vele. A levegő nekem tényleg az életem része, jó és rossz dolgok is jöttek vele, de nem tudnám elhagyni. Ha nem lenne velem, olyan lenne, mintha fuldokolnék és meghalnék, mintha az egész lényem, aki én vagyok, eltűnne. Egy társ, aki szerves részem, egy aprócska, megbocsátható szerelem, mely a házasság előtt jelen volt, és amely az utolsó pillanatban is jelen lesz. Sokat beszélgettünk erről régebben másokkal, hogy milyen az, amikor az ember megtudja, hogy elemi mágus, és mindenki kivétel nélkül azt mondta, hogy abban a pillanatban vált teljessé, találta meg azt, amit keresett. Egész addig, míg az elem fel nem szabadul bennünk, van egy nyugtalanító érzés, amit nem tudunk megmagyarázni, de leginkább talán a vihar előtti csendhez tudnám hasonlítani egy forró nyári napon. Amikor érzed, hogy valami készül, de nem tudod, hogy mi, és majdnem megőrülsz már, amikor végre eljön, és amikor ott van, minden megnyugszik, minden a helyére kerül.
*Gyorsan és aprókat bólogat, ahogy lefirkantja az utolsó szavakat is.* Köszönöm a válaszokat. Előre mondom, Emma néni, lehetnek változtatások a lehozott cikkben és a maga által adott válaszokban. Csó- oh! *Túr zsebébe, majd szedi ki az apró zacskó gumicukrot.* Egészségére. *Közben lopja vissza a hörcsögét.* Csókolom! *Ugrál ki.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése