Földanya helyett Földapa - ha a természet maga az ember

A természet szerves részét képezi mindenki életének. Vannak, akik a természetben találják meg önmagukat, ott lelik meg a békéjüket egy húzósabb nap után, és vannak azok, akikben magukban benne él a természet. Kis túlzással, már-már részük a föld, az abból kinövő növényzet, azok érzései, egészsége és miegymás. Vagy ők részük a földnek magának. Nézőpont kérdése, de az biztosan elmondható, hogy az egyik mindenképpen függ a másiktól: ezért bátorkodtam elkapni - szó szerint - Zámbori Ezra Valdemár bácsit, aki a kastély új elemi mágia tanárerejeként bukkant fel.

*Nagyon professzionálisan pörgeti pennáját ujjai között, ami elrepül, és hangosan koppanva ér földet valahol. Vállat vonva húzza el a száját, kikutat egy másikat, majd jobb lábát veti át a balon, hogy térdére tegye a jegyzettömböt és dioptria nélküli szemüvegét igazítsa meg orrán, miközben előrébb hajol. Pro-fiz-mus.*

Csókoltatom Ezra bácsi, és köszcsike, hogy bevállalta az interjút. Tiszta izgalmas, mert soha nem csináltam ilyet, de azt mondják az okosok, hogy mindent el kell kezdeni valahol, ugye? *Bólogat erőteljesen.* Ja, de ez sajnos nem rólam szól, tehát kezdjük is az elején. Ha jól informáltak, akkor maga igazából visszatért a kastély falai közé, hiszen itt volt alapképzésen. Vannak kedvenc emlékei az itt tartózkodásáról, mint diák? Hogy írná le akkori önmagát?

*Türelmesen ül az asztal túloldalán, lazán zsebre tett kezekkel, amíg mosolygós tekintete végigkíséri a gyerek felkészülését. Halkan sóhajt a bácsizásra.*

Szia Móric. *Biccent, végül szélesen elmosolyodik.* Rengeteg jó emlékem fűződik a kastélyhoz, és az itt eltöltött évekhez, ami egyrészt Ambrózynak… Ambrózy Henriknek köszönhető. Ő akkoriban két évvel felettem járt és mivel a szó elszáll, de az írás megmarad, egyezzünk meg abban: sok mindenbe belerángattuk a másikat. *Nosztalgikusan nevet.* Különben egy flanelinges, eridonos srác voltam, aki jobb szeretett beleolvadni a környezetébe.

Ritkán buliztam, inkább a baráti társaságommal ütöttem el az időt, tanultam, sportoltam és nem hanyagoltam el a családomat. Ha a terromágiám nem lenne, átlagosnak mondanám a kamaszkoromat. De van. Szóval egy alkalommal, gyakorlaton az egész termet ellepték a húsevő növények. Egyszerre volt kellemetlen és vicces, ahogy mindenki a plafonra tapadva várta, hogy eltűnjenek. Persze az oktató hamar megoldotta.

Ezra bácsi milyen hunci… *Mutatóujjával visszanyomja Csipesz fejét, és utána dug egy brokkolidarabot.* Nehéz elhinnem, hogy terromágusként nem tűnt ki a tömegből akarata ellenére. Akkor még nem volt ilyen bicós? *Mutat végig rajta tollának végével.* De ha már elemi mágia: nem élt átlagos életet a földdel. Mesélne az életútjáról, mit csinált, mielőtt visszakerült a Bagolykő falai közé?

*Somolyog a kölyökre és a… hörcsögre(?) a zsebében. Jól sejtette. Móric hasonlóan flúgos, mint ő volt annak idején.* Persze. A bicepszemre edzettem. *Fejcsóválva nevet félszegen.* Ahogy a legtöbb elemistának, úgy nekem is izgalmas kapcsolatom volt és van a képességemmel. A Bagolykő után Ukrajnába költöztem. Abban az időszakban elaludt a terromágiám, aminek visszaszerzéséhez a keleti országokba utaztam a meditáció és egyéb módszerek miatt. Indiában kezdtem el a kutatásaimmal foglalkozni, ami segített újra visszatalálni önmagamhoz és a rendszerben való gondolkodáshoz. A mesterképzést már a Durmstrangban fejeztem be, ott lettem bejegyzett elemista, majd dolgoztam a Zengőbarlang Mecseki Fegyintézetben, a Pilismogyorói Kentaur Rezervátumban, a Kisispotálytölgyes melletti erdőkben, külföldi, lengyel és német üvegházakban. Legutóbb Dániába rendeltek ki, onnan érkeztem a kastélyba. Öhm… erre voltál kíváncsi?

*Visszafogja az OMGDEMENŐNEKTETSZIKLENNI érzést, szóval halkan váózva hallgatja a férfit.* Maga nagyon király, Ezra bácsi. Aham, erre. Szanaszét adom, hogy ennyi helyen járt, tiszta világlátott, meg minden. Hogyhogy visszatért az iskola falai közé tanítani? Miért pont Magyarországra esett a választás ismét? *Visszatolja orrán a szemüveget.*

*Hosszasan bólint, arcán visszafogott mosollyal.* A Kentaur Rezervátumban ismertem meg Bogdán Olivért. Ő már akkor is külsősként hydromágiát oktatott a Bagolykőben és tőle kaptam egy baglyot az üresedésről. Ez indította el az egész folyamatot. Más helyről is kaptam ajánlatot, de a mágusképző fontos helyet tölt be az életemben, így ezt nem utasíthattam vissza. Emlékszem még, milyen volt elemista tanoncnak lenni, és szeretnék a tapasztalataimmal a fiatalabbak segítésére lenni. És a családom is itt él, azért az is sokat hozzátett. Kicsit hátradőlni, és velük is időt tölteni. Bár be kell valljam, a bácsizásra nem voltam felkészülve, kölyök.

Nem hívhatom másképpen. *Vállat von.* A csili-csali fontos. *Bólint.* Majdnem annyira,
minthogy bicóra is edz. Fontos az egészség is. Kér brokkolit? *Nyújtja felé a zacskót.* Tehát Ambrózy professzorral sok emlékük van, ha jól értettem. Esetleg arra volt lehetőségük, hogy valamilyen közös munkán együtt dolgozzanak?

*A szókezdeményeket ízlelgetve érti meg, hogy mit takar a csili-csali. Kezével nemet legyez a brokkolira, amíg mélyen nevetve előre támaszkodik az asztalra és kapja el a gyerek tekintetét.* Tehát Ambrózy professzor, engem bezzeg bácsizol. Na, szépen vagyunk, mondhatom. *Elgondolkodva dörzsöl állán.* Henrikkel évekig segítettük egymás projektjeit, az utazásaim során mindig továbbítottam, ha valami olyat találtam, aminek köze lehet az okkultizmushoz, én is kaptam tőle baglyokat, azonban nem volt közös munkánk. Eddig. De mindenki megnyugodhat, mert magunkat ismerve bármikor megtörténhet, csak meg kell fogalmazódnia valamelyikünkben egy gondolatnak. Az biztos, hogy nem lenne hétköznapi anyag, amit kiadnánk a kezeink közül. Nem is feltétlen a tudás miatt, hanem mert hajlamosak vagyunk átmenni tizennégy évesbe egymás mellett. *Nosztalgikusan pillog.*

*Vállat vonva pakolja el a brokkolit.* Ambrózy tanár urat akarata ellenére megkeringőztettem egy halloweeni eseményen, szóval tartok tőle, hogyha bácsiznám, ő táncoltatná ki a valagam óráról. Bezony. *Bólogat serényen, miközben mindent lejegyzetel, majd emelkedik meg szemöldöke.* Szóval maguk mindketten huncik. *Képzeli maga elé a két férfit.* Érthető. Ha jól tudom, az életmágiának nevezett mutáció a terromágiához köthető a leginkább. Mi a véleménye róla?

Ha elolvassa, hogy lehunciztad, várlak majd a folyosón, miután “kitáncoltatja a valagadat”. *Szusszan, féloldalas mosollyal, lassan emeli hátrébb a fejét.* Jól tudod, Móric, az életmágia a terromágiának egy elfajzott, avagy felemás formája. Már találkoztam életmágussal, mégis itt foglalkozom először veleszületett diákkal. Úgy gondolom, hogy a jelenleg működő rendszert szigorítani kell számukra, ezen fogok dolgozni a közeljövőben. Ehhez egyelőre jobban bele kell látnom a kereteibe. Még idegen számomra, de nyitott vagyok rá.

Az nagyon jó lesz, már tudom is, mit csinálunk! *Vigyorodik el szélesen, majd komolyodik el.* Mindent értek. Reméljük, egyszerű lesz a közös munka. Az utolsó kérdéshez érkeztünk, gondolom nagyon bánja. *Pillant rá szemüvege fölül, mint egy tanárnő.* Mindenkinek megkönnyítem a kastélyban: szinglinek tetszik lenni?

*Bal mellkasára simul tenyere, ahogy felnevet.* Merlinre… Igen. *Megköszörüli a torkát.* Facér vagyok. Mindenki nyugodtan fog aludni, hogy megszerezted nekik ezt az információt.

Pff, remélem is. Eléggé megizzasztott előtte. Bár lehet, nem sokáig lesz az. Szóval… Köszönöm, hogy időt szánt rám. *Dob be mindent a táskájába.* Talázunk órán, Ezra bácsi. Ééééés… *Szed ki a zsebéből annyi szaloncukrot, ami ujjai közé kerül.* Zselés. Megérdemli. *Bólint, majd távozik.* Csóóóóóóókolom!