Tavaly az ősz beállta igen sok változást hozott a Tanoda életében. Az új tanév, immár a harmincadik, rendben elkezdődött. A hűvös szél pedig nem csak a faleveleket fújta össze akkortájt a macskaköves utakon. Egy régi ismerőst is visszacitált, s egyenesen az intézmény egyik házának házvezető-helyettesi székéig meg sem állt vele. Teltek a dolgos hétköznapok, magukkal hozva a kihagyhatatlan lehetőséget, hogy régi ismerősként beszélgethessek Hegedüsh Marcellel. Az Eridon sokak által ismert és szeretett házvezető-helyettesét faggatom tehát múltról, jelenről és jövőről, tervekről és álmokról. Arról, hogy ki is ő valójában.
(A cikk, a Bogoly FM Elektra felel című műsorában elhangzott interjú szerkesztett átirata)
A világ számos olyan csodás nagyvárosában volt alkalmad élni az utóbbi években, mint például New York, mégsem volt maradásod egyik helyen sem, s nemrég hazajöttél Bogolyfalvára. A legtöbben általában azt kérdeznék ilyenkor: Mi hozott ide vissza? Azonban engem és remélem olvasóinkat is az érdekli inkább, hogy: Mi lesz az, ami itt tart majd?
A munkám. De leginkább az, hogy Bogolyfalvát tudnám leginkább az otthonomnak nevezni. Éveket töltöttem itt gyerekként, majd fiatal felnőtt fejjel is itt kezdtem el ténykedni, mielőtt elhagytam volna az országot.
A munka, ami mint az a műsor elején is elhangzott, az Eridon ház házvezető-helyettesi tiszte. A nevezett ház tagjairól tudvalévő, hogy tűzrőlpattant és általában igen erős, olykor egyenesen túláradó jellemek. Mit gondolsz, kordában tudod majd tartani lángolásukat? Úgy gondolom, hogy nem kordában tartásról van itt szó. Az Eridon ház mindig is híres volt arról, hogy az energikus tanulók otthona. Farkasházy Rudolffal, a ház vezetőjével azon leszünk, hogy másra fordítsuk a „felesleges” energiákat. Átformálnánk. Rengeteg olyan programmal és szabadidős tevékenységgel tervezünk előállni, amikben megtalálja minden diák a maga érdeklődési körét.
Olyasmikkel mint például az írás? Nem titok ugyanis, hogy annak idején, diákként az Edictum tehetséges és lelkes riportere voltál és úgy tűnt ez pálya lesz a neked szánt ösvény. Mi vitt el végül a zsurnalizmus útjáról?
Például. Igen. Ezt a pályát én szántam volna magamnak, de az élet máshogy vélekedett. Illetve azok a diákok, akikről meg-megjelentek a cikkek. Inkább visszavonultam. Azokban az időkben nem néztük át annyira alaposan a cikkterveket, szinte minden bekerülhetett az újságba. Persze, hogy volt, akinek nem tetszett.
Bizony az élet különös dolgokra képes, de maga az ember is segít neki néha. Ehhez kapcsolódó köztudott tény rólad az is, hogy egykor magad is a vörösök házát erősítetted, s egy mai szemmel nézve is igen bátor tettel írtad be magad az iskola folyton zajos történelmének könyvébe. Pajzsként fogtál fel ugyanis komoly ütéseket, melyeket egy ártatlan lánynak szántak. Mit gondolsz mennyiben járult ez az eset ahhoz, hogy végül nem önszántadból hagytad el a tanodát? Bizony. Volt ilyen, igen. Az eltanácsolásom nem ehhez volt köthető. Aki nem figyel a tanulmányaira, és inkább egy álomvilágban él, az jár így, ahogyan én is tettem.
Ennek fényében adódik a kérdés, hogy ha lehetőséged nyílna visszamenni az időben és beszélni fiatalabb önmagaddal, mit mondanál neki vagy milyen hasznos tanáccsal látnád el akkori énedet?
Az előző ismeretek fényében képmutatás lenne azt mondanom, hogy semmit. Nem kell feltétlenül a mának élni. Tudom, tudom. Ez megkeseredett vénember módjára hangozhat, pedig nagyon sok lapul ebben a témában. Nézz előre is, ne csak az érzelmeid-vezérelt világban legyél, mert akkor soha nem jutsz előrébb.
Ha egy napra valaki más bőrébe bújhatnál, és most tekintsünk el annak módjától, hogy hogyan; Ki lennél és miért pont az a személy?
Konkrét személyre van szükség? Lehetnék akár egy szuperhős. A saját élettörténetemet tekintve, akár az általad már jól ismert alak is lehetnék; Clark Kent. Hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül, ami talán rám is férne. Eleinte rövid távon gondolkodott, és egyetlen embernek szentelt sok figyelmet. Végül a világ hősévé válhatott. Talán én is az Eridon hőse lehetek egyszer.
Annak tükrében ami eddig elhangzott, én úgy hiszem, már most is az vagy, ám az analógiánál maradva Clark csak akkor vált igazi hőssé, amikor megtalálta Loist, a hozzá méltó társat. Úgy tudom rólad ez még nem mondható el, nem igaz? Viszont ha már így szóba kerültem, játszunk egy kicsit! Ha most helyet és szerepet cserélhetnénk egyetlen kérdés erejéig, mit kérdeznél tőlem? Így igaz. Bár engedelmeddel, kicsit szétcincálnám a dolgot. Szerelmek jönnek-mennek, de társra találni nem egyszerű dolog. Szerencsés az, aki csak úgy belefuthat egy régen-látottba a piacon. Nocsak. Hm... Ha vásárolhatnál magadnak valamilyen képességet, milyen tulajdonságért adnád ki a legtöbb pénzt?
Azt hiszem, vennék egy időnyerőt, hogy visszamehessek a múltba, átírni a kőbe vésett dolgokat. De ha már a köveknél tartunk. Sokan talán nem is tudják rólad, hogy te nagyon értesz hozzájuk. Mesélnél erről egy kicsit?
Miután elhagytam a Tanodát – és ezzel együtt Magyarországot is – Romániába költöztem. Mindig is érdekelt a Mineralógia, ezért ezen a szakon folytattam a tanulmányaimat. A hobbimmá és a szerelmemmé nőtte ki magát végül, és a volt feleségemmel egy üzletet is megnyitottunk, amit ő vezetett, én pedig arról gondoskodtam, hogy minél különlegesebb ásványok és drágakövek kerüljenek a boltunkba. Rengeteg utazással járt. Imádtam, amíg tartott…
Van kedvenc köved?
Kedvenc kő… nem is tudom. Talán a Merlinit. Már maga a név eléggé varázslatos, ugye? Az egyik legerősebb, legmágikusabb ásvány a Földön. Egyensúlyba hozza a tudatot és a tudatalattit. A varázslók, sőt… még a sámánok kövének is nevezik. Segít a meditációban, mintha a lelked egy hiányzó darabja volna. Na, de nem szeretnék untatni senkit. Majd elég lesz akkor, hogyha esetleg ismét tanári pályára adom a fejem.
Mugli módon éltél ha jól tudom az elmúlt néhány évben. Van valami, ami visszatérve a mágusvilágba hiányzik onnan?
Minden hiányzik onnan. Nem igazán tudnék kiemelni egyet sem, hiszen a Harley-val itt is tudok közlekedni már – noha ez az én időmben talán még lehetetlen lett volna. Maga az érzés, amit a varázspálca nélkül töltöttem; csak magamra mint emberre számíthattam, nem pedig mint mágusra. Érdekes tapasztalat volt, aminek a hegeit még mindig magamon viselem itt-ott. De örülök, hogy újra itt vagyok.
Még egy kérdést így a műsor végéhez közeledve engedj meg nekem: Ha ne adja az ég, de tűz ütne ki a házban, ahol laksz, mi volna az az egyetlen dolog, amiért visszamennél?
Hű, ez most igazán depressziósan fog hangozni; de semmiért nem mennék vissza. Na, jó. Talán a pálcámért. Azonban egyedül élek, a kacatoknak pedig nem tulajdonítok nagy jelentőséget. De, ha valaki bent lenne rajtam kívül, akkor egyértelműen a szeretteim megmentésére sietnék vissza a lángok közé.
Ez úgy gondolom talán mindenki számára egyértelmű és ösztönösen helyes cselekedet lenne. Reméljük sohasem lesz rá szükség. Viszont, sajnos műsoridőnk a végéhez ért. Köszönöm, hogy itt voltál velünk és bepillantást engedtél az életedbe ebben a néhány percben.
Bár maga az interjú épp szenteste előtt egy héttel került adásba, el pedig egy kellemes őszi délutánon készült, mit sem veszített aktualitásából. Hegedüsh Marcellben az Eridon valóban hősére talált. A ház diákjai büszkék lehetnek rá, és vehetnek példát róla. Ő az, aki nem fél kiállni a jó ügyek mellett, aki elkötelezetten veszi védelmébe az arra rászorulókat, s teszi mindezt gondoskodással és a vörösökre oly' jellemző szenvedélyes elszántsággal. Kívánom, hogy mindig képes legyen helyesen cselekedni. Amikor úgy hozza a szükség, jó döntéseket hozni és, hogy soha ne hunyjon ki benne hivatása iránt táplált belső tüzének lángja. További sikerekben gazdag éveket a pályán Házvezető-helyettes úr!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése