Beszélgetés Szigethy Sándorral
A kastély sokat látott ódon falai közt év eleje óta kósza pletykák keringtek és keltették hírét egy idegen érkezésének. A minisztérium küldi majd, suttogták mindenfelé. Ellenőrizni jön az igazgató és a tantestület munkáját, az intézmény pénzügyi helyzetét és felügyelni mindarra, ami a tanodában történik. Ami néhány hónapja csupán pletyka volt, az mára valósággá vált és testet öltött. Megérkezett és már vizsgálódik is egy ideje a férfi, aki nemrég interjút adott a Bogoly FM. műsorában. Szigethy Sándor azonban ezen az estén nem mint minisztériumi tisztviselő volt jelen.
Ez itt a Bogoly FM. 77.7, a város hangja és ma este Elektra ismét felel. Itt van velem Szigethy Sándor, aki azért érkezett ma hozzánk, hogy egy szót se ejtsünk a munkájáról. Köszönöm, hogy eljött hozzám.
Köszönöm a meghívást, Elektra.
Sokan tudják önről, hogy mivel foglalkozik munkaidőben, de azt már kevesebben, hogy mit csinál, amikor épp nem a minisztérium képviseletében vizsgálódik. Tehát adott a kérdés: Mivel tölti a pihenőnapokat a civil életben?
A munkám azt hozta magával, hogy Bogolyfalvára költözzek. Szabadidőm ugyan nem sok van, de amikor tehetem a természetben vagyok.
A természet tehát fontos szerepet tölt be az ön életében. Nyugalmat talál benne a gondolatai számára, vagy inkább csak szeret kilépni az öltönyös és elegáns férfi bőréből?
Igen, kifejezetten. Ilyenkor legtöbbször futni szoktam. Néha jó a szekrényben hagyni azt az öltönyt.
A futás remek testmozgás, de csak ha valami jó felé rohan az ember. Ön kihez igyekszik olyankor, amikor a szekrénybe akasztja azt a bizonyos öltönyt?
Na, igen. Leginkább magam felé.
Ha egy hétig lehetne bárki, önmagán kívül - és tekintsünk most el a százfűlé főzettől mint ennek eszközétől. Ki szeretne lenni? Kinek az életét élné szívesen és miért?
Hm...Soha nem gondolkodtam még ilyeneken. Nem vagyok egy álmodozó típus. Nem szoktam olyanon gondolkodni, hogy mi lenne, ha… mi lett volna, ha… A saját életemből szeretném kihozni a maximumot, nem pedig mások sorsára vágyni. Maga álmodozik, Elektra?
Ezek egy bölcs ember szavai. És úgy érzi jó úton jár saját lehetőségeinek kiaknázásában? Néha szoktam.
Jó. Nem jó. Mindenesetre haladok valamerre. Sokat segít, hogy nem idegen számomra a kastély.
Levitás volt és mesterképzéseit is a tanoda falai közt végezte, ha jól emlékszem. Azt hiszem néhány évfolyammal felettem tette mindezt. Milyen érzés ismét azokon a folyosókon sétálni, ahol egykor diákként járt?
Így van. Mindkét mesterképzést. Ugyan tanári szakon végeztem, mégsem gondoltam soha, hogy tanítani fogok. Így elvégeztem az auror szakot, ahol úgy éreztem, jobban megtaláltam magam. Az élet mégis úgy döntött, hogy vissza fogok ide kerülni. Furcsa.
Úgy hiszem mindennek oka van. Milyen gyakorlatias tanáccsal látná el akkori önmagát, ha megtehetné?
Bátorítanám magam, hogy mindent jól csinálok. Nem adnék olyan tanácsot, ami változtatna a dolgaimon. Ahogyan Ön is mondta; mindennek oka van.
Búcsúzásként, hiszen műsoridőnk sajnos véges, egy kérdés erejéig kedves hallgatóink, szerepet fogunk cserélni: Sándor, öné a kérdezés joga és Elektra felel.
Köszönöm még egyszer a lehetőséget. Ha ne adj’ Merlin kigyullad a ház, ahol lakik, és már kimentett minden embert és állatot, minden élőlényt onnan. Már csak egy dologért szaladhatna vissza. Mit mentene ki a tűzből?
Minden ami számít már megmenekült. Nos, kedves hallgatóink, ezek voltak mára az interjú percek. Én köszönöm önnek, hogy eljött.
Szigethy Sándor személyében komoly és határozott férfit ismerhettünk meg, aki nemcsak a munkájában, hanem magánemberként is igen magabiztos és céltudatos. Méltán hihetjük tehát, hogy az ő vigyázó szemei mindent látnak és figyelmét valószínűleg semmi sem kerüli majd el itt tartózkodása alatt. Összeszedett viselkedése illeszkedik markáns megjelenéséhez és hangjához, melyet hallva bizonyára sokak számára vált bizonyossá, hogy benne egyként emberére akadt a Bagolykő és Bogolyfalva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése