Novemberi diákbörze

Weiler Dante

Olvasóinknak minden bizonnyal már nem kell bemutatni a bagolyköves pályafutása alatt híressé/hírhedtté vált Weiler Dantét, aki ez évben sikerrel végezte el az alapképzés öt évét. Ismerhetitek prefektusi időszakából, összefuthattatok vele a bájitallabor környékén, de ha napos időben egy fekete kajmánt láttatok pihenni a tóparton, bizony az is ő volt…

Mint a Legrellonosabb cím birtokosát, megkérdeznélek, egyetértesz-e ezzel az eredménnyel? Mivel érdemelted szerinted ki, ami miatt kitűntél a többiek közül?

Nem vagyok benne biztos, hogy pontosan mit takar manapság a legrellonosabb cím. Ha a gyakorlatiasságra, tudatosságra és kompetenciára vonatkozik, akkor gondolom, hízelgő az eredmény. –Összefonja maga előtt a karjait és hátrébb dől ültében.– De úgy sejtem, inkább a vérmérsékletemmel és a mások által gyakran emlegetett alacsony empátiámmal van összefüggésben a dolog. Ez kevésbé hízelgő, de nem vitatkozom.

Az itt eltöltött évek alatt milyen tapasztalatokkal szereztél, amik a házadhoz kötődnek? Hogy vélekedsz, jó helyre kerültél?

Mit mondjak…? Elvoltam ebben a pár évben. Nem nagyon voltak házspecifikus élményeim, bár ott voltam néhány rendezvényen. -megrántja a vállát- Egy ideig prefektus voltam, talán ezt tudnám kiemelni, mint konkrét esemény. Hosszúéletű karrier ugyan nem volt az sem, de ez is tapasztalat.

Sokan vitatkoznak a házak jellemzésével, a velük szemben táplált előítéletekkel és a szándékos versenyeztetéssel, míg mások a hagyományok tiszteletét, a járt utak biztonságát hangsúlyozzák. Hogy látod te, öt év után?

Őszinte leszek, szerintem ez a dolog sosem volt valami egészséges, tradíciók ide vagy oda. Hasonló jellemű és habitusú diákokat szándékosan egy térben és egy közösségben tartani, nos -ezen a ponton nem túl széles mozdulattal széttárja a kezeit, majdhogynem kérdőn- .. az alkalmazkodást és az asszertivitást nem itt fogja senki megtanulni. A kompromisszumkészséget nem is mondom, abban egyébként sem hiszek. Nekem mondjuk nem célom nevelni senkit, szóval felőlem maradhat így.

Ha már az öt évnél tartunk, mennyire vagy elégedett? Üzennél-e valamit a jövendő végzősöknek vagy itt tanulóknak és oktatóknak? 

Ne menjetek ki az erdőbe teleholdkor! Úgy általában ne építsetek faházat és bunkert az erdőben! És az ég szerelmére, rohadtul ne főzzetek bájitalt a saját szobátokban! Kib.. nagyon büdös, és felébredtek, mikor magatokra robbantjátok az üstöt a végtelen inkompetenciátok miatt.

Mik most a terveid a jövőre nézve? Van szilárd elképzelésed vagy több alternatíva is felmerült?

Van konkrét elképzelésem: a bájitalmesteri státusz megszerzése, ami jelenleg a legmagasabb képesítés a szakmában. Hogy onnantól melyik kínálkozó opció lesz szimpatikus, az majd akkor fog kiderülni.

Csepreghy Péter

Második alanyunk, Csepreghy Péter akár ellenpólusa is lehetne az elsőnek - Eridonos, sőt, az idei Legeridonosabb, pályafutásának kezdetén álló gólya, sokaknak teljesen ismeretlen arc még. Varázsképességei helyett sokkal inkább kreatív hobbija és képzelőereje teszi különlegessé (bár ki tudja, miket tartogat a jövő...)

Szia Petya! Mivel most első alkalommal szerepelsz az Edictum hasábjain, mesélj kicsit magadról kezdetnek, kérlek. Hogy tetszik a kastélybeli élet eddig? 

Először is, köszönöm a felkeresést! Egy éve élek a kastélyban - amúgy talárosi kölyök vagyok -, és minden baromi szuper. Lettek barátaim, viszonylag jó jegyeim, és használhatom a bicajomat a birtokon. Az átrium pedig a legtökéletesebb hely, hogyha egy szerepjátékos kis könyv társaságában szeretnék tölteni egy délutánt. Nagy tér, csattogó, guruló kockák…

Mint a Legeridonosabb cím birtokosát, megkérdeznélek, egyetértesz-e ezzel az eredménnyel? Mivel érdemelted szerinted ki, ami miatt kitűntél a többiek közül már elsősként? Illetve, lehet-e szerinted idővel valaki még eridonosabb vagy veszíthet-e eridonosságából?

Nem tudom. Tényleg nem. De úgy gondolom, hogy ez csak abban erősített meg; valóban jó helyre lettem beosztva, és tényleg főnixvér folyik az ereimben.

Szerintem egyik sem lehetséges. Tartoznak ugyan tulajdonságok a házakhoz, de azok a tulajdonságok a veszthetők. Az eridonosság örökké benned van/lesz, ez az alapod. Vagy a rellonosságod, navinességed és levitásságod. Ez határozza meg, hogy ki vagy. Nem lehet upgrade-elni, hogy level 100-as eridonos legyél. És XP-t sem veszíthetsz egy-egy rosszul sikerült dolog miatt.

Te még friss szemmel látod az iskolát - milyen volt az első éved? Mennyire sikerült beilleszkedni az Eridonba? Hogy vélekedsz a közösségről, jó helyre osztottak be? 

Ahogy az előbb is mondtam, tökéletesen jó helyen vagyok. Szuper közösség, nagyszerű haverok, megbízható háztársak. Imádom a sokszínűséget, de azért elfogultság nélkül mondhatom, hogy az Eridon ház a legkirályabb!

Sokan vitatkoznak a házak jellemzésével, a velük szemben táplált előítéletekkel és a szándékos versenyeztetéssel, míg mások a hagyományok tiszteletét, a járt utak biztonságát hangsúlyozzák. Neked újoncként mi a véleményed? Milyen a kapcsolatod, tapasztalatod a többi házzal? 

Mindegyik házban találtam olyan embert, aki valamivel megfogott. De képmutatás lenne azt mondani, hogy nem jut eszembe valami sztereotípia, hogyha meg hallok egy-egy háznevet. Próbálok mindenkivel jó kapcsolatot ápolni, és szerintem több-kevesebb sikerrel ez eddig sikerült is.

Mennyire koncentrálsz a tanulmányokra és mennyire az órákon kívüli történésekre? Volt alkalmad kipróbálni bármi különlegest, mióta varázsolni tanulsz? 

Próbálom fenntartani a kettő között az egészséges egyensúlyt. De hát… mégis csak kiszabadultam Talárosról, és itt már legálisan lehet varázsolni, olyan dolgokat csinálni, amiket otthon nem tudtam. Nagyon sok minden lefoglal, és nem kötöm kifejezetten tanuláshoz vagy szórakozáshoz. Valamelyik nap az szórakoztatott, hogy több ezer éves máguscsaládokról olvasgattam, a másik nap meg Call of Cthulhuztunk a többiekkel. A tudás- és a játékszomjam szerintem egy szinten mozog.

Mik most a terveid, akár a következő tanévet, akár a távolabbi jövőt tekintve? Üzennél esetleg valamit a többi kastélylakónak?

Nincsenek kimondott terveim. Élvezni szeretném az iskola nyújtotta programokat, még több diákot, varázsigét, bűbájt megismerni. Szeretném, ha anyukám eljönne Bogolyfalvára végre, és megmutathatnám neki, hogy milyen itt az élet. Szeretem, ha minden erőltetés nélkül történik. De azért a többieknek üzenném, hogy a Dungeons and Dragons klubomba még mindig van felvétel!