Az új tanévhez új igazgató jár

Az elmúlt tanév végének legváratlanabb bejelentése volt, hogy igazgatói székéből feláll
Hercegh Kriszpin, és helyét egy auror, Rothman Anton veszi át, akiről korábban nem sokat
hallhattak a diákok, ám most ezen az interjún keresztül remélem,
kicsit közelebbi képet kaptok róla.

Aurorból avanzsált az idei tanév kezdetére iskolaigazgatóvá. Honnan jött az ötlet erre az igen éles szerepváltásra?

Kaptam egy levelet a Bagolykőből, hogy a jelöltek, kiszemeltek között vagyok az iskolaigazgatói tisztségre. Állítólag pár tanár meg auror kollégák javasoltak engem. Elég váratlanul ért. Szóval egyáltalán nem az én ötletem volt. A körülmények áldozata lettem.

Alapesetben sosem gondolt arra, hogy vezető legyen? Akár osztályvezető vagy saját vállalkozás irányítója?

Nem. Nem nagyon volt még szükségem erre. Minek kellenének a vezetéssel járó kötelezettségek és felelősség, ha anélkül is ugráltathatod a főnöködet, hogy felette állnál a ranglétrán? Jó, most nyilván majd jut az említettekből is, dehát lesz nekem egy kiváló helyettesem, aki biztos szíves örömest vesz le terheket a vállamról. Meg meg is masszírozza, ha már ott jár.

Nem ön az első minisztériumi alkalmazott, aki inkább a Bagolykőben próbálja megtalálni a számításait. Mennyire ismeri a hasonló döntést hozott kollégáit? Segítettek esetleg az elhatározás megszületésében is?

Persze, ismerem a többségüket, néhányuk ott volt az engem beajánlók között, ilyen aurori-professzori keresztmetszetként. Igazán kedves tőlük. Viszont nem nagyon érdekel, mit csinálnak, így nem is az ő mintájukat követtem. Nem, nem segítettek.

Mit vár az első tanévétől, mint igazgató?

Hogy ne robbanjon fel a kastély egyetlen pontja sem. Ha ez meglesz, már jobban fogok állni, mint az elődöm, nem? Jó, neki talán nem az első évben volt. Mindegy, azért az akkor is jó lenne, ha nem dőlne össze a tanoda. Ez a célom így első körben.

Mondanám, hogy ez egy könnyű cél, de visszaemlékezve az itt töltött időmre, jó nagy elvárást támasztott az évvel szemben. Mennyire ismerkedett már meg a hellyel? Van esetleg korábbi kötődése a intézményhez?

Néhány éve tanítottam itt egy ideig a mágikus bűnüldözésről, aurorkodásról. Óraadó tanár voltam. A Parancsnokságon örültek a lehetőségnek, hogy kicsit elpaterolhatnak valami ürüggyel. Képzelheted, most milyen örömtáncot járnak. Ja meg az egyszem lányom, Hanna ide jár. Illetve a kedvesem a sulipszichológus. Kicsi ez a mágusvilág, még szép, hogy vannak kötődések.

Hanna - ha jól tudom - a kamaszévei közepén kapta meg a tényt, hogy ön lesz az iskola irányítója. Mennyire fogadta jól a hírt?

Azt kérdezte, hogy ugye csak azért vállaltam el, hogy őt... hát egy suliújságban, gondolom, nem írjátok le a kifejezést, amit használt. Bár annyira nem ronda. Mindegy, maradjunk annál, hogy: ugye azért, hogy kiszúrjak vele. Persze nem mondta komolyan. Pontosan tudja, hogy ezer jobb módszerem van a szekálására, ami fele ennyi melóval jár. De különben büszke rám. Meg egyébként is apja lánya, hidegen hagyja, mit fog kapni a diáktársaktól vagy bárkitől amiatt, hogy az örege a diri.

Mi az, ami ön szerint jól működik az iskolában? Ami miatt bátran bele mert fogni a foglalkozásváltásba?

Nem igazán érzem úgy, hogy foglalkozást váltottam. Egy auror az auror marad. Szóval ezt most nem azért mondtam, mert ne éreznék különbséget az igazgatóság és az eddigi szakmám között, tehát hogy anyaszomorítókat vallatok és rosszfiúkat csípek fülön, meg aközött, hogy bűnözőkkel foglalkozom. De mi is volt az első kérdés? Ja igen, mi működik jól az iskolában... Az étkeztetés. Az kiváló.

Ezzel nem tudok vitába szállni, az étkeztetésre nem lehet panasz egy szál sem. Milyen változtatásokat szeretne eszközölni? Első évben inkább, mint megfigyelő venne részt az eseményekben, vagy egyből a mély vízbe vetné magát?

Nincsenek világmegváltó terveim, majd alakul. Az viszont kizárt, hogy csak megfigyelő legyek. Az is vagyok, az mindig vagyok, nyilván, ám egyben katalizátor is. Tudod, nem veszek részt a folyamatban, csak kiváltom. Szeretek elindítani dolgokat, de ezek nem olyan nagyon előre átgondoltak.

Vagyis bármikor érhet bennünket meglepetés?

Bármikor, kedvesem. Bármikor.

Úgy vélem, igen izgalmas évnek nézünk elébe. Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre és sikeres tanévet kívánok!