Sűrű cigarettafüst ülte meg a műhely levegőjét. Három boszorkány, három írónő ülte körbe az asztalt. A két idősebb nővér beszélgetett, a legifjabb pedig hallgatott, gondolataiba merülve.
Mindenki meglepődött, amikor megszólalt.
- Írnunk kellene valamit. Egy hónapja, hogy történet nélkül ülünk, és várjuk, hogy a sült hippogriff a szánkba repüljön.
A másik kettő összenézett, és mintha ez valami jel lett volna, az idősebb a fiatal felé fordult.
- Nem a hippogriffet várjuk, kedvesem. Ihletre lenne szükségünk, lehetőleg...
BAMM! A középső nővér mögötti ajtó kivágódott, mire mindhárman pálcát rántottak. Azonban hamar el is tették, mivel látták, hogy csak a fiatal boszorkány kiskutyája rohant be ijedtében.
- Cifra! Gyere ide!
Mikor a kutyus biztonságba helyezte magát gazdája ölében, a középső megszólalt:
- Igazán rémisztő volt, amikor kinyílt az ajtó, és nem láttam, ki vagy mi jön be. Mit gondoltok, hogyha megírnám egy krimiként, érdekelné az embereket?
A másik kettő elgondolkozott, majd a legidősebb válaszolt a kérdésre.
- Ez látod, jó ötlet. Bár nem hinném, hogy a krimi lenne a legjobb műfaj...
- Igen, inkább egy könnyedebb horrorsztoriba illene - borzongott meg a középső, majd ásított egyet.
- Szerintem én most megyek lefeküdni, és holnap elkezdem a könyvem piszkozatát írni. Köszönöm az ötletet! - Azzal kiment a szobából.
A másik kettő egy ideig még beszélgetett, utána pedig, mikor elült odakint a vihar, kiengedték Cifrát. A kutya eltűnt a sötétben, és az idősebbik elmélázva nézte a csukott ajtót.
- Furcsa, hogy mennyire megijednek a kutyák bizonyos dolgoktól. Esetleg hogyha kicsit utánanéznék ennek, akkor még egy jó történet is kijöhet belőle.
- Lehetséges. A címe pedig lehetne: Egy krup mumusa. Mit szólsz?
Felcsillant az idősebbik szeme és egy nagyot bólintott.
Odakint ismét megeredt az eső, de már nem dörgött az ég.
- Ideje lenne lefeküdnünk nekünk is, nem gondolod? - fordult a fiatalhoz egy ásítás kíséretében. A lány erre hevesen bólogatni kezdett és felállt.
- Csak azt bánom, hogy nem jut eszembe semmi, amiről írhatnék.
Lehajtotta fejét, és ismét gondolataiba merült.
- Ne viccelődj! Neked köszönhetjük, hogy lesz mit papírra vetni. És persze Cifrának, de ő a te kedvenced. Pont neked nem jut eszedbe semmi?
A másik sóhajtott egyet, és megállt az ajtóban.
- Lehet, hogy igazad van. Esetleg megírhatnám... megírhatnám annak a történetét, ahogyan megszállt minket az ihlet.
Az arca ragyogott örömében, hogy neki is lesz mit nyomtatásba adni.
Így, hogy ez is megoldódott, máris vidámabban indultak a házba. Másnap pedig mindhárman nekiláttak könyveik, történeteik megírásának. A legfiatalabbét most már te is ismered.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése