Kedves Dr. Who!
Minden vágyam, hogy muglikutató legyek, a szüleim viszont hallani se akarnak erről. Azt mondják, akkor már több értelme van, ha mágikus lényekkel foglalkozom. Vagy nagyjából akármi mással. Mindig nagy vitáink vannak abból, hogy egyáltalán mugliismeretet is minek tanulok. Mit kéne tennem? Szerinted megenyhülnek valaha?
MM
Kedves MM,
a muglikutatás egy elég tág szakterület, nem ártana alaposabban utánajárni az ágainak és konkrétabb elképzelést alakítani ki arról, mivel is szeretnél foglalkozni. A deszkriptív muglikutatás valóban kezd elavulttá válni, ahogy - szerintem szerencsés módon - kezd egymáshoz közeledni a két világ. Ha a szüleid konzervatívabb varázslók és keveset érintkeznek muglikkal, érdemes lenne megpróbálni valamilyen formában megmutatni nekik, mitől hasznos és érdekes nyomon követni a varázstalan történéseket. Egy újabb lehetőség, hogy a mugli világot nemcsak a muglikutatáson keresztül lehet megközelíteni, esetleg ülj le beszélgetni egy karriertanácsadóval, hogy teljesebb áttekintésed legyen azokról a hivatásokról, ahol szintén lehetőséged nyílna erre. Ha esetleg érdekel a tanári pálya, dönthetsz két olyan szak mellett, amiből az egyik a mugliismeret vagy -kutatás, míg a másik egy mágikus terület.
Néha a legjobb igyekezettel sem lehet kompromisszumot elérni, viszont érdemes észben tartani, hogy attól, mert most ez érdekel, nem vagy köteles egész életedre elköteleződni mellette. Bármikor dönthetsz úgy, hogy valami mást szeretnél tanulni és csinálni, ami mindig jobb döntés, mint a kiégés.
Szia Doki!
A legjobb haverommal van a gondom. Tiszta idétlenül mondja ki a varázsigéket és rémesen bosszant. Másokat is. Mindenki nevet rajta. Nem érti meg, hogy nem kell elváltoztatni a hangját, amikor bűbájt alkalmaz. Azt se tudom, mihez hasonlítsam. Mint egy leprikón? Na mindegy, szóval baromi gáz. Hogy mondjam ezt meg neki? Megmondjam egyáltalán?
Leviosa
Hello Leviosa!
Szerintem kellő tapintattal érdemes lenne felhozni a témát, hogy türelmesen ki lehessen nyomozni, mire vezethető vissza ez a jelenség. Idegen nyelvet tanulóknál gyakori jelenség, hogy az anyanyelvüket mélyebb tónusban használják, mint az utólag elsajátítottat, bizonytalanságból vagy megszokásból. Emellett a magyar nyelv (feltételezem ez az anyanyelved) meglehetősen mély hangfekvésű nyelv, így ha a barátod esetleg nem magyar, tovább fokozhatja az eltérést.
Ha a dolog forrása valamiféle izgulás vagy bizonytalanság, jó dolgozni rajta, hogy ne veszélyeztesse saját maga és mások épségét - a rossz kiejtés, esetleg elharapott szavak megjósolhatatlan varázslatokat okozhatnak! Amennyiben csak megszokás vagy babonás viselkedés, viszonylag könnyen újratanulható. Érdemes felvetni a nonverbális varázslás lehetőségét is, főleg, ha a barátod egyébként nem teljesít gyengébben a többieknél.
Kedves Doki!
Tanácstalan vagyok. Nem tudom, hogy ki vagyok, ki szeretnék lenni. Persze tanultam önismeretet, de amikor ezek a kérdések felmerültek, még nagyon tudtam rá a választ. Most viszont végzős vagyok, nem tudom, hogy hosszú távon lenne-e olyan munka, ami mellett kitartanék egy életen át. Szerinted van olyan, hogy valaki egyszerűen nem tudja, hogy mi akar lenni, és ha van, akkor hogyan találja meg mégis, hogy ki ő, és mit akar csinálni? Talán túl alkalmatlan vagyok mindenre? Hogyan oldhatnám ezt meg?
Köszi a segítséget!
Nemtudomka
Szia Nemtudomka!
Teljesen természetes, hogy bizonytalannak és kicsit elveszettnek érzed magad - kiszakadni a megszokott iskolai közegből, ahol megszabott és világos követelmények vettek körbe, ijesztő. Főleg, ha ilyen hatalmas időtávlatokban gondolkodsz, mert sok előző generációra valóban az volt jellemző, hogy egész életre választottak hivatást. Ez viszont egyáltalán nem kötelező! Nem várható el, hogy anélkül válassz magabiztosan pályát, hogy kipróbáltad volna magad benne, vagy hogy kitarts valami mellett, amit már nem szeretsz.
Amit most tehetsz, hogy sokat beszélgetsz sokféle emberrel erről, hogy sokféle ötletet és véleményt hallj, esetleg olvasgass. Próbálj ki új dolgokat, a mester- és egyetemi képzések kevésbé kötött időbeosztása jó lehetőség erre, de mondhatod azt is, hogy egy évet önkéntesként szeretnél tölteni. Adj magadnak időt tapasztalatot gyűjteni, engedélyt kísérletezni és hibázni. Ha segít, esetleg nézz utána olyan sikeres emberek történeteinek, akik csak harminc- vagy negyven évesen találták meg a helyüket. Az idő pedig, amit a saját épülésedre fordítasz, sosem elvesztegetett :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése