Tanárgyerekek reflektorfényben

Dióhéjban a Kedves lányról - Kelevitz Maja Nerella

Szia! Köszönöm, hogy vállaltad az interjút. Kezdeném is a közepén: mesélj magadról kicsit. Hol születtél, mik a kedvenceid, mit szeretsz csinálni szabadidődben? 

Szia, nagyon szívesen. *bizonytalanul elmosolyodik*

Skóciában születtem, Stirlingben, de a születésem után pár évvel Glasgow-ba költöztünk az anyukámmal és a nevelőapukámmal. Szeretem Skóciát. Teljesen más, mint Magyarország, úgyhogy nem vagyok még teljesen tisztában az itteni szokásokkal. Az anyukám tanított meg magyarul. Talán az akcentusomon hallatszik is, hogy sokáig nem itt éltem, viszont már egyre biztosabban használom a magyar nyelvet. *bólint párat* 

Imádom a művészetet. Amikor van egy kis időm, szívesen festek vagy olvasok, és ha lehet, ezt mind a szabadban csinálom. 

Azt csiripelik a madarak, hogy korábban a kis skóciai mágusképző, a Loch-Beinne diákja voltál, de az édesapád miatt váltottál iskolát, aki nem más, mint az Eridon házvezető-helyettese, Kedves Antal Nimród. Igaz ez?

Igen, igaz. A harmadik évfolyamot már teljes egészében itt terveztem kezdeni, de volt egy kis fennforgás a papírjaimmal, úgyhogy az indulás tolódott, és végül a félév vége előtt nem sokkal érkeztem - apu nagy meglepetésére, ugyanis neki fogalma sem volt a létezésemről.

KELEVITZ MAJA NERELLA Skóciában, Stirlingben született 16 éve. Édesanyja Kelevitz Mariann, egy éve elhunyt. Édesapja Kedves Antal Nimród, az Eridon házvezető-helyettese. A Loch-Beinne diákja volt, jelenleg a Bagolykőben harmadikos, levitás, és nemrégiben prefektusnak is kinevezte a ház vezetősége.

Milyen a kapcsolatod vele? Nem riasztó a gondolat, hogy a többiek célpontja lehetsz az iskolában, mivelhogy tanár? 

Meglepett, mennyire jól fogadta a hírt, hogy van egy tizenhat éves lánya. Persze nem mondom, hogy nem sokkolta valamilyen szinten, hiszen ki ne csodálkozna rá az ilyesmire? Mostanra azonban már vele együtt élek Budanekeresden, és nem hazudok, ha azt mondom, hogy nagyon jól kijövünk egymással. Sokak szerint zsémbes és morgós, de a velem való viselkedése rácáfol ezekre az állításokra. Nem tartom riasztónak a tényt, hogy tanár, ráadásul házvezető-helyettes, az ezekkel járó piszkálódások leperegnek rólam. Nem vagyok olyan fajta, akit ilyesmivel az őrületbe tudnának kergetni. 

Hogy megy az átváltoztatástan? Érzel késztetést az animágia tanulására? 

A régi iskolámban is jó ÁVT tanárom volt, illetve érdekel is a tantárgy. Azt, hogy mennyire vagyok jó benne, apu tudná megmondani, és ami azt illeti, ő elég kritikus ahhoz, hogy velem szemben is őszintén kinyilvánítsa a véleményét. *nevet* Egyébként tervben van, hogy jövőre mélyebben is beleássam magam a tantárgyba, valamint az animágiába is. Ha minden jól megy, jelentkezek majd tanoncnak. Ha mégis tehetségtelennek bizonyulnék a tárgyhoz, legalább jó kis apa-lánya program lehet a korrepetálásom.

Hogy tetszik az iskola, illetve a Levita? És máris prefektusa vagy a háznak, nem piszkálnak emiatt a többiek? 

Hatalmas ez a kastély a Loch-Beinne-hez képest. Az első néhány héten gyakran eltévedtem a folyosókon, és ez néha még most is előfordul. Legtöbbször kedvesen útbaigazítanak, de volt már, hogy páran szórakozásból rossz irányba küldtek. *lesüti a szemét* A levitások egyébként nagyon kedvesek és hamar befogadtak, úgyhogy nem panaszkodhatok. A prefektusi kinevezésem után pedig hallottam néhány epés megjegyzést arról, hogy a protekcióm miatt került sor rá, de többségében szinte csak gratulációkat kaptam. 

Van már kedvenc helyed az iskolában? 

Az időm nagy részét Budanekeresden töltöm, nem lakom a kastélyban, de az órák közti hosszabb szünetekben és délután van alkalmam csatangolni. A Levita tornyot szerettem, de... tudjuk mi történt vele. *nyel egy nagyot* Egyébként az üvegház nagyon tetszik, de ott meg sajnos csak gyógynövénytanórán tartózkodhatok.

Vannak már a terveid a jövőre nézve? Maradnál mestertanoncnak is? Mivel szeretnél foglalkozni?

Igen, elképzeléseim szerint maradok mestertanonci képzésen, és mindenképp természettudományi szakon tanulnék tovább, mint botanikus vagy bestiagondozó, esetleg mindkettő. A művészeti képzés is csábító, de szerintem ez megmarad inkább hobbinak.

Egy tanárszülő árnyékában - Alina Alexandra Krise-Flaviu 

Szia! Köszönöm a lehetőséget, hogy interjút készíthetek veled az iskolaújságba. Vágjunk is bele: mesélj magadról. Hol születtél, mik a kedvenceid, mit szeretsz csinálni szabadidődben? 

Szia! Én köszönöm a lehetőséget, hogy az Edictum felfigyelt rám. Utoljára ötévesen kérdeztek ilyen közegben, úgyhogy ezt nagyon izgalmasan élem most meg. Szuperül néz ki a szerkesztőségetek. Varsóban születtem, de a pocaklakós hónapjaimat Bogolyfalván, illetve a Bagolykőben töltöttem. Anyukámtól a nyelvérzékemet örököltem, apukámtól a kviddics iránti rajongásomat. Előbb ültem seprűn, minthogy járni tudtam volna. Fogóként játszottam az iskolai csapatban, és most a Rellon csapatában is fogó vagyok. Emellett, ami nagyon fontos számomra, az a balett, amit szintén kiskorom óta űzök. Nagyon szeretem, hogy az iskolában van lehetőségem mindkettőt gyakorolni. 

Édesanyád valamikor az iskolában tanított, még a Rellon vezetőségének is volt aktív tagja. Ezért esett a választásod az iskolára? Vagy van más ok a háttérben?    

Igen, elsősorban ez volt az ok. Szerettem volna valami mást kipróbálni. Ha bekerülsz egy közösségbe, az első benyomást a megjelenésed teszi, a másodikat pedig a neved. Az előző iskolámban mindenki tudta, hogy ki vagyok, ki az apám, és mindenki törekedett arra, hogy jóban legyen velem. Ez a méhkirálynő szerep egyrészről kedvező, de másrészről meg zavaró, hiszen nem tudod, hogy mi az igazság, vajon tényleg kedvelnek-e. Itt amíg csak tudtam, kerültem a vezetéknevem kiejtését, és igazi barátaim lettek. 

ALINA A. KRISE-FLAVIU Varsóban született. Édesanyja Alexandra Rachel Hanna Krise, a Rellon egykori házvezetője, majd házvezető-helyettese, egykori önismeret oktató. Édesapja Petre Konstantyn Flaviu, a Legia Wrozław terelője. Negyedikes rellonos, balettozik, és fogóként tagja a kviddicscsapatnak is.

Milyen érzés éppen ebben az iskolában tanulni? Nem nehezedik rád édesanyád árnyéka?   

Azt hittem, hogy rosszabb lesz. Komolyan. Anyukám csapatkapitány volt, évfolyamelső, iskolaelső, közösségi ember, DÖK-tag, edictumos és még sorolhatnánk. Viszont velem szemben ilyen irányú elvárás még nem alakult ki annyira. Azt hiszem a tanáraim egyelőre még kivárnak, megvárják, amíg elül a gyanúm, aztán lecsapnak - Felagund professzort kivéve, mert ő mindenki más helyett is gyakorol rám nyomást. 

Hogy tetszik a Rellon? Hogy jössz ki a vezetőséggel? 

Nagyon tetszik az összefogás, a családiasság. A többi házban is biztos megvan ez, de itt nagyon tetszett például, hogy a múltkor felsőbbévesek szóltak be elsős rellonos lánynak - jó, a lány is eléggé rosszul próbált arcoskodni -, de a nagyok kiálltak érte, megvédték, aztán persze jól le is osztották, de megérdemelte. Tetszik ez az összefogás. És hiába hiszik a többiek, hogy mi gonoszak vagyunk, ez nem igaz, mert nem gonoszak, csak veszélyesek, de azok eléggé rendesen. Viszont szerintem ha valaki a Rellon kegyét élvezi, akkor nagyon szerencsés helyzetben van. 

Van már kedvenc helyed az iskolában?

Nagyon sok! Imádom a kandalló melletti helyiség hangulatát, azt, hogy bárhol lehetek, ha a kívánságok termébe lépek, aztán ott van a vízesés és a környéke, de a legszebb szerintem a rét. Tavasszal és nyáron az a rengeteg virág! Olyan, mint a nagymamámnál, ott is minden tele van virágokkal.  

Vannak már a terveid a jövőre nézve? Maradnál mestertanoncnak is? Mivel szeretnél foglalkozni?

Elég sok mindenen gondolkoztam már. Lehetnék hivatásos hercegnő vagy amneziátor, de egyelőre a kviddics fog meg a leginkább. Az is lehet, hogy színházi ember lesz belőlem, vagy az is, hogy írni fogok, mint az anyukám. Egyelőre azt hiszem, még túl sok a lehetőség, és nem tartok sehol ezen a téren, de mindenképpen olyat szeretnék választani, hogy nagyot szóljon.