Olaszország - Oroszország
(április 14. - mérkőzés időtartama: 10 óra 42 perc)
250 - 350 - a cikesz az olaszok csapatáé
Mire számíthatott, aki április 14-én kiment Rosarába a kviddics világbajnokság első mérkőzésére? Izgatott morajra, ételek keveredő illatára, amit a stadion előtti kis bódék lelkes árusai generáltak, valamint hosszú, tömött sorokban való órás várakozásokra, amíg mindenkit ellenőriztek, hogy nem próbál-e meg bármi szabálysértőt a meccsre becsempészni. Ezen kívül sor került még heves esőzésre is, gyakorlatilag már a sorban állás alatt - amit a VIP passomnak hála, nem kellett végigvárnom -, aminek köszönhetően az emberek legalább hetven százaléka bőrig ázott, amin csak a nézőtér kapujára kiállított szárító-bűbáj segített.
Azt hiszem, szerencsém van, amiért a szövetség szerzett nekem jegyeket. Az egyszerű, lenti jegyek fogytak el leghamarabb, hiszen csupán 15 galleon volt darabja. Cserébe még ott is esik, távcsővel érdemes nézni a mérkőzést, és a hangszigetelő bűbáj is olyan esetlen, hogy ordibálva kell beszélgetni.
Mivel a kabalák felügyelése, és - bizonyos esetekben -, kordában tartása túl sok energiát emésztene fel, ezért ők ebben az évben csak az elődöntőktől léphetnek majd a pályára. Addig is, a szóban forgó mérkőzésen Olaszország azúrkék felszerelésben játszott, Oroszország pedig bordóban. A csapatkapitányok kezet fogtak egymással, majd nem sokkal ez után a levegőbe emelkedtek a csapatok. Elhangzott a meccs kezdetét jelző síp.
Az első pár perc nem telt esemény nélkül, az oroszok már most brutális, erőszakos módszerek alkalmazásával szereztek labdákat. A bordóban játszó hajtók már a tizedik percben három gólt dobtak, s hiába is remekelt Acetta a kékek karikái előtt, a fölény szemmel látható volt. A terelők fáradhatatlanul űzték a vasat és bár az olaszoknak sikerült a kilencvenedik perc környékén egymás után négyet is bedobniuk, az oroszok ekkor már legalább hatvan ponttal előttük jártak.
A második és hetedik óra között akadtak, akik még a lelátókon is elaludtak, mert unni kezdték az oroszok által nyomatékosított, testi fölénnyel történő támadásokat - amelyeket ugyan egy időre a védekező pozícióba beállt Romano és Russo sikerrel feltartottak, azonban az öt órás küzdelem során a terelők szinte végkimerülésig kifáradtak, így nem sokkal később a megfáradt Carina cserét intett. A nőt Marcelli váltotta, s új energialöketet adott a csapatnak. A fogóknak a hatodik órától a kilencedikig nem lehetett színét se látni, elhagyták a stadiont, miután a cikesz kirepült Rosara irányába. A luxus lelátón követni lehetett az útját, ám egy erdőben cikázott sokáig, így a fogóknak szinte esélye sem volt elkapni. Aztán visszatértek, Pavel többször is megpróbálta Volpit a gurkó útjába csalni, így többször is külön utat jártak. A tizedik óra elteltével Amadio és Lucchesi vért izzadva imádkozott össze még kilenc rádobást, melyből hat be is ment, így az állás ekkor 280-100 volt az oroszok javára. A V szektor fölött végül Volpi megpillantotta a kis szárnyast, és előredőlve gyorsított rá. Bulgakov, mint utólag nyilatkozta, ismét trükknek vélte Volpi gyorsulását, és figyelmen kívül hagyta azt, így átengedte a dicsőséget az olasz fogónak. Ez azonban már nem volt elég a győzelmükhöz, az oroszok a mérkőzést 350-250-re megnyerték. Az orosz fogó a földet érése után dühében kettétörte метеор-ját, amely miatt most a szponzor fontolgatja a támogatása felfüggesztését.
Japán - Nigéria
(április 18. - mérkőzés időtartama: 4 óra 10 perc)
200 - 40
A mai nap már jóval napsütésesebben alakult, a pályára lépve a játékosokat nem tépte a szél sem. Aki nem érdekelt a kviddicsben, most egész biztosan a strandok partjain múlatta az időt, ellentétben a Japánból és Nigériából érkezett csapatok tagjaival. Előbbiek fehér, vörös szegélyes talárban léptek pályára, míg utóbbiak zöldben, amelyen átlósan fehér csíkok húzódnak.
A játék kezdetét jelző sípra hatalmas csatakiáltás hagyta el a nigér csapat száját, és próbáltak minél trükkösebben előrenyomulva a japánok karikáiig jutni, ám az agilis Yamaguchin és Wakahisán átjutni nem egyszerű! Vermeulen el is ejtette a labdát, miután Yamaguchi többször is bevágott elé, az alattuk átszáguldó Kurosawa pedig felkanalazta a gazdátlanná vált kvaffot, és ellentámadásba lendült. Ebből is szerezte meg első tízesét a japán válogatott, hiszen Wakahisa a labdát átvéve egy gyönyörű rádobásban fejezte be a támadást. Ugyan Marais ujjbegyei még érintették a kvaffot, de az megállíthatatlanul szaladt át a bal szélső karikán. A tömeg fele elégedett morajlást hallatott, míg a másik bosszúságának adott hangot, míg jómagam inkább csendesen hallgatva vártam a fejleményeket. Egyelőre egyik csapat sem mutatott sok hajlandóságot a gólerős mérkőzés kialakítására, a japánok taktikája például elsősorban a fogó védelmezésére és Equiano akadályozására épült. Mindeközben a lelátón a japánok teázásba kezdtek, míg a nigériai oldalon arról kötöttek fogadásokat, kinek hány foga repül ma ki a pályán.
Az első órát átlépve Todoroki öt perc szünetet kért, hiszen seprűje heves csapkodásba és füsteregetésbe kezdett, miközben ő a karikái körül nyolcasozott volna. Ezalatt a technikai szünet alatt a nigér játékosok akrobatikus mutatványt mutattak be, ahol a két hajtó összefogódzkodott, majd a harmadik, Opperman, felállt az "emelvényre". Az aréna tapsviharban tört ki. Ezt követően egy órán keresztül láthattunk brilliáns megoldásokat a labdaszerzésre, a terelők pedig jóformán egy wimbledoni mérkőzést próbáltak szimulálni. Aztán két és fél óra után a Shingo által hegyes szögben megcsapott vasgolyó Pistorius felé száguldott, akinek bal sípcsontja szilánkosra tört az ütközés következtében, aki így nem tudta folytatni a mérkőzést. Az emberhátrányban játszó válogatott azonban még így is képes volt négy találatot bevinni a japánoknak, akik ezen felbuzdulva kénytelenek voltak egyenlíteni, s még meg is toldották eggyel. Négy óránál az erőviszonyok rendeződni látszottak, mikor Todoroki seprűje végleg felmondta a szolgálatot és kettéesett az őrző alatt, majd cirokját elengedve kezdett zuhanórepülésbe - ám a játékvezető még időben eszmélt, hogy lassítsa, majd megállítsa a zuhanásban. Szinte rögtön ezután a két perces szünet után Noriko Sato ragadta el a cikeszt a nigériai fogó bal válla fölül. A Yajirushi II teljes válogatott szériája kivizsgálás alatt áll, ám gazdáik így is 200-40 arányban győzelmet arattak.
Anglia - Németország
(április 22. - mérkőzés időtartama: 5 óra 37 perc)
50 - 410 ~ Daisy Blue Berry közvetítésében
Túlvoltunk április 22-re már két mérkőzésen, és összességében addig voltak nagy meglepetések és kevésbé nagyok is. Időben nem mondhatjuk, hogy ez a mérkőzés lett volna a leghosszabb, hiszen a maga kicsit több, mint öt és fél órájával eléggé alulmúlta a nyitómeccset, ám mégsem unatkozott senki. Bár el kell ismerni, az angoloktól jóval nagyobb gólzáport vártak, mint kerekedett. A meccs első húsz percében hat emberre fogyatkoztak a britek, miután egy szándékos seprűfogással és jobb horoggal próbálta az egyik hajtójuk megszerezni a kvaffot. Büntetőt ítéltek a németeknek, amit Hubert értékesített is. A mérkőzés hamar 100 - 10 arányra emelkedett a vendégek javára, és már mindenki temette is a pirosban játszó csapatot, ám ekkor Lloyd, aki fiatalként most először kapta meg nagy világversenyen a lehetőséget, elkezdte beváltani a hozzá fűzött reményeket. Egy csapatkapitányi rövid időkérés után három gólt is szerzett, és két gólt segített kivédeni, ezzel pályán tartva csaptát. A mérkőzés nem telt el kellemetlen percek nélkül, ugyanis a németek első számú terelőjét, Armert, egy mentőakciója közepén bordán és hason - vagy valahol a kettő között, mindenesetre még a nézőtérről is rettenetesen csúnya volt - találta a gurkó, és másfél órára elvesztette őt csapata. Ennek ellenére megint építgetni kezdték az előnyüket, és egy órán és negyvenöt percen át képtelenek voltak a britek gólt szerezni, ám idővel elfogyott volna a németek szerencséje is.
A fordulatot a németek fogójának merészsége hozta meg, aki öt és negyed órával a kezdést követően a játékosok alá süllyedt. és a kezdő kör vonalán repült körbe-körbe. Teljesen eszementnek nézték, főleg, mikor akrobatikusan fél térddel a seprűnyélre emelkedett, és megtapsoltatta magát. A németek szeretik a showt, de ez most kapóra is jött - Eastwood is viccnek vette, és a mezőnyben maradt, amit bánhatott, hiszen a cikeszt észrevéve át kellett verekedje magát az embereken - Sieger és Weber azonban résen volt, és egy apró, ám még pont beleférő szendvicsszorítással lassították. Ezzel Müllert előnybe juttatták, és lehetővé tették a német fogónak, hogy bizony a végén ő emelje magasba a cikeszt, így tehát Németország jutott a negyeddöntőbe. Anglia - Németország 50 - 410.
Kanada - Lengyelország
(április 26. - mérkőzés időtartama: 9 óra 45 perc)
150 - 400 ~ Daisy Blue Berry közvetítésében
A várakozásokhoz mérten nagy meccs kerekedett április 26-án Kanada és Lengyelország összecsapásából. A statisztikák lengyel fölényt vártak, azonban a két válogatott utolsó hat meccsét tekintve nem lehetett előre megmondani, ki is a találkozó igazi esélyese. Már a kapitányi kézfogáskor lélegzetvisszafojtva várta a közönség, mi is fog történni. A meccs majdnem tíz órán át tartott, ám negyed órával korábban egy rettenetes csattanó kíséretében a cikesz egy zsebből került elő, ahova a nagy rohamban kanalazták bele. De kezdjük is az elején.
Két fiatalos és nívós kezdővel felálló válogatott emelkedett a magasba. A kanadaiak hamar megszerezték a kvaffot és a vezetést, kihasználva hajtó kapitányuk kis testével járó könnyedségét. Nem hagyták azonban alább a lengyelek sem, akik ugyanhárom gólnyi előnyt beengedtek, viszont annál lendületesebben játszottak később: Bojarski és Jaworski mindketten 10-10 gólt szereztek a meccs végéig, Pawłowski pedig a maradék 5 gólt vállalta magára. A kanadaiak 50-50 után képtelenek voltak többször a fordításra, ami abból is eredhet, hogy a negyedik órában az egyik hajtójuk hátába gurkót vezettek a lengyel terelők, ezzel jelentős kárt okozva a kanadai csapat felépítésében. Egy gurkó még eltalálta a lengyel őrző bal bokáját is, de ő könnyebben megúszta, ellenben Wilsonnal. A közönség több szépen kivitelezett és különleges akciót láthatott mindkét oldalról, a meccs mégis az utolsó perceiről maradhat igen emlékezetes. A kanadaiak első számú terelője, Boswell felbőszült egy feltételezett beszóláson, majd nekirontott Woźniaknak. Ezt éppen a cikesz útjának kereszteződésében tette, aminek köszönhetően mindkettejük kikerülhetetlen lett a két száguldó fogó számára. A közönség java része már csak a végeredményt, az összeakadt seprűk és talárok zuhanó halmazát láthatta. A szerencsétlen esetek okán reménykedtek a csapatok a cikeszben, ami végül Wolfke megviselt, és mint később kiderült, eltört baljában emelkedett ki oldalra. Lengyelország 400 ponttal nyert a 150 pontot szerző Kanada válogatottjával szemben, ezzel továbbjutottak a negyeddöntőbe.
A meccs végén még dúltak az indulatok, amit Bojarski, mint kapitány is közelebbről kívánt megnézni, ám azt pletykálják, hogy ebben egy vacsorameghívás gátolta meg a kanadaiak második számú terelőjétől. Érdekes fejlemény; sokan azt mondták, hogy nem látták még ilyen döbbentnek a sasok kapitányát, aki a kesztyűjét lerángatva villogtatta jegygyűrűjét az öltözőbe menet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése