2018. február 15., csütörtök

Akik felteszik az "i"-re a pontot

Az Edictum lektorai

Azt hihetnénk, egy újság elkészítéséhez elég néhány ember, aki felteszi a kérdéseket, utánanéz pár dolognak, készít néhány fotót, majd mindezt leírja. Esetleg kell még egy főszerkesztő is, mert mi tagadás, nem árt, ha van, aki megszabja az irányokat és eldönti, mikor mi is időszerű, vagy megjelenésre alkalmas. De ezek után aztán már mehet is minden a nyomdába, hogy másnap az olvasó kezébe kerülhessen a lap a nagyvilág híreivel, amúgy frissen, ropogósan. Az igazság azonban az, hogy egy újság összeállítása ennél jóval bonyolultabb, és olyan emberek is szükségesek hozzá, mint a tördelőszerkesztő, aki a lap arculatáért felel; na meg a lektor és korrektor, aki az esetleges hibákat javítgatja (mert valljuk be, az ember a saját bakijait nehezen veszi észre). Ez alkalommal őket kérdeztem - ők ugyan nem írnak cikket, de tesznek róla, hogy az Edictum színvonalas újság legyen.


Rozsos Annamária
- A tevékeny unikornis -

Szia! Köszönöm, hogy vállaltad az interjút. Kezdjünk is neki! Te már túlélted a VAVot, hatodikos vagy, viselkedéselemzést tanulsz éppen, és nemrég az Edictum egyik lektora lettél. Milyen indíttatásból jelentkeztél erre a munkára? Dolgoztál már hasonló pozícióban esetleg?
Jé, így felsorolva tiszta menőnek hangzom, de jó! A helyzet nagyon egyszerű: láttam a hirdetést, és üsse kő-alapon megpróbáltam. Én lepődtem meg a legjobban, mikor tényleg elfogadták a jelentkezésemet. Gondoltam, itt az ideje valami hasznosat is csinálnom az iskolán belül, és hát milyen menő már, hogy megjelenés előtt olvashatom az újságot, nem? Sőt, bele is kontárkodhatok, mielőtt még kikerül a közönség elé! Egy próbát mindenképpen megért.

Hogy tetszik az újságnál? Milyennek találod a munkát?
Hát, azért nem olyan egyszerű, mint ahogy elgondoltam. Lapzárta előtt mindenki rohan, plusz én hajlamos vagyok idegeskedni, hogy mi van, ha nem veszek észre valamit, ha elrontok valamit - pedig nyilván akkor se dől össze a világ. Határozottan nem rossz érzés valami olyat csinálni, ami hozzátesz az iskolai élethez. Gondolhattam volna erre előbb is.


Mi a véleményed a közösségről? Milyen együtt dolgozni a többiekkel?
Mindenki nagyon kedves volt velem (és türelmes. Hozzám sok türelem kell.) Nyilván szinte mindenki az utolsó pillanatig halogatja a munkát, hogy elszabaduljon a pokol a végére, de még olyankor is mindenki nagyon rendes a másikkal. Ez egy jó csapat, akármekkora klisé is ez a megfogalmazás (nem véletlenül nem írok cikkeket).

Tapasztalatból tudom, hogy néha nagy a nyomás lapzárta előtt a lektorokon, és akkor még csak szó sincs arról, amikor különféle objektív és nem objektív okokból adódóan csúszással is számolni kell. Hogy bírod az ilyen helyzeteket?
Jobban, mint gondoltam, az az igazság. Persze szanaszéjjel idegeskedem magam, de csak a saját feladatom miatt; mindenkinek megvan az oka, amiért esetleg csúszik, és nekem ahhoz semmi közöm nincsen. Mikor már látom, hogy a diákok olvassák az újságot, beletörődöm, hogy ha elrontottam valamit, ha nem, ez már így marad, és megfogadom, hogy legközelebb még jobban igyekszem. Nyilván a következő hónapban is minden teljesen ugyanúgy fog történni, mindegy mennyire fogadkozom. 

Mit vársz ettől a tevékenységtől? Úgy értem, mit gondolsz, szeretnél majd később a sajtónál is szerencsét próbálni netán, vagy valami hasonló? Mik a terveid a jövőre nézve?
Húha, én soha nem merek tovább gondolkozni, mint a másnap este, még hogy a jövőről... Ami biztos, hogy én olyan szintű cikkeket, mint itt a többiek írnak, soha nem leszek képes összehozni, így maradna a lektorálás, ami azért nem olyan könnyű, mint ahogy hangzik. Meglátjuk, mennyire válok be itt; egyelőre nagyon tetszik a dolog, és ha ez így is marad, az sincs kizárva, hogy szeretném majd továbbra is csinálni. De ez még nagyon messze van, és sok mindentől függ.

Köszönöm a válaszokat, és további jó munkát kívánok neked. Remélem, még hosszú ideig fogunk együtt dolgozni!
Én köszönöm a megkeresést, és hasonlókban bízom én is!


Varga Nóra
- Az Eridon üdvöskéje -

Szia! Köszönöm, hogy vállaltad az interjút. Vágjunk is bele! Harmadikos vagy, és amennyire tudom, eddig kitűnő eredményekkel tetted le minden vizsgád, tanév elején az Eridon egyik prefektusává neveztek ki, és nemrég az Edictum egyik újdonsült lektora is lettél. Csinálsz még mást is ezek mellett? Na és mi vitt rá, hogy jelentkezz erre a posztra? 
Nincs mit. Igen, mostanában szerencsére minden jól összejött. Nem, épp elég a prefektusi munka és a lektori. Nem is lenne időm másra, mert ha nem járőrözök, akkor javítgatom a cikkeket vagy a könyvtárban ülök. Meg persze találkozok a barátokkal is, őket se szabad elhanyagolni. *elmosolyodik.* Hogy mi vitt rá? Megláttam a hirdetést, és gondoltam, hogy megpróbálom. Nem volt semmi hosszabb távú célom vele, de szerencsére összejött.

Hogy tetszik az újságnál? Milyennek találod a munkát?
Nagyon tetszik! Jófejek a többiek, bár nem mindig pontosak, na, olyankor feltorlódik a munka. Szerencsére a házvezető elnéző, ha a lektorkodás miatt átpasszolom a járőrözést, ilyenkor mindig valaki más megy. A munka is nagyon jó, mindig tudom a holnapi újságot! *elneveti magát*


Mi a véleményed a közösségről? Milyen együtt dolgozni a többiekkel? 
Hát néha vannak kisebb összezörrenések, de ez megszokott minden határidős munkánál. Én meg Annamari vagyunk az újak, meg persze Marci. Jó velük dolgozni, bár még néha akadnak félreértések, de elsimítjuk őket nyomdába adás előtt. De gondolom, majd jobban összecsiszolódunk, az meg csak idő kérdése.

Tapasztalatból tudom, hogy néha nagy a nyomás lapzárta előtt a lektorokon, és akkor még csak szó sincs arról, amikor különféle objektív és nem objektív okokból adódóan csúszással is számolni kell. Hogy bírod a gyűrődést?
Hát igen, sose készül el mindenki időre, így mindig van pár cikk, ami az utolsó pillanatra marad. De azokat is gyorsan át tudom olvasni, és ha már biztosan jó, akkor viszem be Jonathannak. De ez előfordul, hogy 14-én este van, mert addigra ér be a maradék cikk. De havi pár napot kibírok így, még jó, hogy nem napilap vagyunk. *elmosolyodik*

Mit vársz ettől a tevékenységtől? Úgy értem, mit gondolsz, szeretnél majd később a sajtónál szerencsét próbálni vagy valami hasonló? Mik a terveid a jövőre nézve? 
Igazából semmit és nem is szeretnék lapnál dolgozni. Ez az újság nem nagy falat, egy kis izgalom a mindennapokban. Bár még nem tudom, hogy mit fogok csinálni a Bagolykő után, de még van két évem eldönteni. Addig meg jó dolog kicsit besegíteni a suli életébe egy kis olvasással, azt amúgy is szeretek.

Köszönöm a válaszokat, és további jó munkát kívánok neked. Remélem, még sok cikkemet fogod javítgatni a jövőben! 
Igazán nincs mit, és biztos lehetsz benne, hogy sok cikked kerül a kezembe! *kacsint egyet, majd nevet*

Nincsenek megjegyzések: