Visszatért kedvenc festményetek a kastély falai közé! Ez az első, és legfontosabb hír mindenkinek, kedveskéim. Tudom, hogy már mindenki hiányolt, és ahogyan láttam, nem árt, ha kicsit megregulázom a társaságot. A szokásos renoválásom kissé hosszabb ideig tartott, mint arra számítottam. (Üzenem ezúton is a komisz diáktársaságnak, hogy nem vicces rózsaszín festéket keverni a restauráló festékei közé, és csillámport minden másba. A mélyen tisztelt Igazgató Urunk már keresi őket.)
Na de hogy ne maradjatok friss és ropogós hírek nélkül ebben a hónapban sem, ismét kezembe veszem az ügyeket. Szóljanak tehát a legfrissebbek!
Ismeritek az eridon energiabomba prefektusát? Igen, igen, Kasza Fanniról beszélek, aki olyan hangosan és sokat beszél, hogy ha elmegy a festményem előtt a folyosón, semmit sem hallok az ő hangján kívül. Hihetetlen. Legutóbb is, mikor arra portyázott, a szokásosnál is nagyobb lendülettel futott el előttem. Majdnem levitte a friss festéket rólam! Tiszta ragacs és szín volt. Mármint a szokásosnál is több színben pompázott. Ahogyan másoktól megtudtam, cukormérgezést kapott. A manók édességkészletét rabolta ki, méghozzá olyan mennyiségben, hogy a keddi vacsorára nem is tudtak desszerttel előállni. Ha engem kérdeztek, ez csak jót tesz az egészségeteknek. A prefektus lány viszont olyan mértékben túlpörgött az édességtől, hogy a gyengélkedőn kötött ki. Tanuljatok kedveskéim a hibájából!
Az édesség rossz. Egyetek inkább káposztát!
De ha már a káposztánál tartunk. Remélem már mindenki értesült róla (a zöld diákjaink biztosan), hogy új lakója lett a Rellon körletnek, méghozzá egy hasonlóan élő lény személyében, mint jómagam. Csakhogy ő kőből van. Én meg festékből.
Szóval a vezetőség által Felhőnek nevezett kőkos (milyen vicces, kedves Magnus professzor) a tőle telhető mély szakértelemmel dörömböl végig minden reggel a hálókörleten. Valamiért azonban olykor megesik, hogy kiszökik a sárkányok övezte körből és festményeket rongál. Igen, igen, jól hallottátok! Összekeveri a betolakodókat velünk! Hát milyen életet élhetünk így? Szóval ne lepődjön meg senki, ha esetleg a folyosón közlekedve egy felfuvalkodott kos szalad el mellette, vagy éppen az egyik szomszédomnak ront neki.
Na de a legérdekesebb és legszaftosabb hírt csak a végére hagytam. Tudom már, hogy nagyon várjátok. Emlékeztek még arra a nagyon világos hajú lánykára a piros toronyból? Aki tavaly ballagott, de most visszatért gyakorló tanárnak. Igen, igen, Várkonyi professzor tanársegédjéről beszélek, Vér Lanettáról. Már akkor sejtettem, hogy van vagy lesz köztük valami, mikor meghallottam a hírt a restaurátor műtermében. Nagyon úgy tűnik, hogy a jelenlegi legújabb gyakorlótanára az iskolának viszonzott érzelmeket táplál mentora iránt. Talán apakomplexusa lehet a leányzónak? Hisz olyan nagy a korkülönbség köztük! Nem kéne az órájukon még gardedámot tartani?
Na de az mindenképp tiszteletre méltó, hogy legalább vártak addig vele, míg a lány elballagott és egyetemista nem lett. Minden tanárnak így kéne. Persze nem kéne egyáltalán, de ha már mégis, akkor legyen így, nem gondoljátok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése