2014. szeptember 15., hétfő

Így írtok Ti

Ronald Little-Leah

1 évvel ezelőtt (vámpírdal)

Lassan lépkedtem az utcán
S mintha valaki nézett volna némán
Arcát elrejtette az éji sötétség
De, hogy engem nézett, efelől nem volt kétség.

Hosszú lábán egyenesen hozzám indult
S mikor odaért, teste felém tornyosult
Közben néztem sötét pillantását
S éreztem lehellete mentolos suhogását.

Hátrébb léptem, mielőtt valamit tett volna
Mert ez a lény engem szeretett volna
Gyöngéden hozzám akart érni
De én azt hiszem, nem akartam ebből kérni.

Közelebb húzódott, figyelte az arcom
S közben megérintette lüktető mellkasom
Megfogta a nyakláncot, mely ott lógott
Majd leszakította és adott rá egy csókot.

Szemével újra a szemembe nézett
S ajkamon éreztem egy hideg kezet
De lágy tenyere lassan lejjebb csúszott
S körme nyakamon egy vágást húzott.

Remegő keze újra ajkamhoz ért
S könny homályosította el szemét
Nem tudtam mit tenni ellene
Testem testét magához ölelte.

De mintha megfordította volna a világot
2 foga hirtelen nyakam húsába vágott.
S jött a következő pillanat
Úgy éreztem, ezért nincs bocsánat

Vérem itta, szívta
Majd - Ne félj! - halkan ezt súgta
S feltette félúton kérdését
Élem-e vele a vámpírok sötét életét?

S most 1 év után, egy holttest fekszik kezem között
Ő, pedig itt áll a hátam mögött
Igen ez lett a választásom
Így sosem kell várnom a halálom...
Köszönjük!

Nincsenek megjegyzések: